A Gavril Olteanu-vezette Maniu-gárda Gyergyószentmiklóson a téglagyárban 3 székelyt agyonlő. A további gyilkosságokat a szovjet városparancsnok akadályozza meg. (Olteanu csapata ezután szétszóródik, maga Olteanu pedig felmenekül a Kelemen-havasokba, ahol egyik vezetője lesz a Haiducii lui Avram Iancu nevű titkos antikommunista fegyveres szervezetnek. Hangoztatott célja "a kommunizmus, a zsidók, és a magyarok elleni harc".)
1944. október 16. - 17.
Brassóban két napos országos értekezletet tart a Magyar Dolgozók Szövetsége, melyen csak a dél-erdélyi, bukaresti, háromszéki, udvarhelyi küldöttek vesznek részt. Itt döntenek arról, hogy megváltoztatják a nevüket, és létrehoznak egy "népi-nemzeti" szervezetet, melynek a neve: "Romániai Magyar Népi Szövetség" (Uniunea Populară Maghiară din România) - MNSZ. Az ideiglenes, központi végrehajtó bizottságnak Kurkó Gyárfás a vezetője.
1944. október 21.
Hartia (Herta?) csendőrőrmester Egeresről, majd másnap hajnalban a szomszédos Ferencbányáról elhurcoltat 15 magyar személyt. 12-én az itt is megjelent voluntárok, helybeli soviniszta románokkal együtt Egeres határában brutálisan megkínozzák, és kivégzik őket. - 1944. november 12.
1944. október 22.
Brassóban megjelenik a Népi Egység első száma, az MNSZ első hivatalos napilapja. Felelős szerkesztő: Kurkó Gyárfás, szerkesztő: Csákány Béla.-Kolozsváron hivatalosan is megalakul a Magyar Dolgozók Szövetsége. A MADOSZ szervező bizottságának többek közt Szepesi Sándor munkás, Fodor-Pataky Ádám kisiparos, Kós Károly író, építészmérnök, Balogh Edgár szerkesztő, Soó Tamás egyetemi hallgató és Sáry István ügyvéd a tagjai. (November végén a kolozsvári MADOSZ is fölveszi az MNSZ nevet.)
1944. október 25.
A 133. szovjet lövész hadosztály és a 4. román hadsereg csapatai harc nélkül bevonulnak Szatmárnémetibe és Nagykárolyba. Ezzel visszafoglalják egész Észak-Erdélyt.
1944. október 30.
Bánffyhunyadon 11 helyi magyar lakost gyilkolnak le a Maniu-gárdisták. - 1944. november 16.
1944. október 31.
Csernyikov tábornok - egy előző napi moszkvai távirati utasításra hivatkozva - utasítja a román adminisztrációt, hogy 48 órán belül vonuljanak ki Nagyváradról és környékéről.
1944. november 9.
A kolozsvári Világosság lapzártával ismerteti id. Teofil Vescan főispán falragaszokon közzétett 7-i közleményét, mely szerint Észak-Erdély) szovjet katonai közigazgatás alá tartozik. - 1944. november 12.
1944. november 10.
Megjelenik Kurocskin őrnagy, Marosvásárhely katonai parancsnoka Ioan Bozdoc prefektus előtt, és közli vele, hogy "a közigazgatás a szovjet hadsereg fennhatósága alá kerül", és a prefektus, "ha akarja, továbbra is dolgozhat, de anélkül, hogy [a román] főhatalmat képviselné." Ugyanakkor közli azt is vele, hogy a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség el fogja hagyni a várost. Bozdoc hiába kéri a parancs végrehajtásának elhalasztását, mert azt Kurocskin visszautasítja. Ugyanezen a napon Aurel Ţeţu csíki prefektus is azt az utasítást kapja a csíkszeredai szovjet katonai parancsnoktól, hogy 48 óra alatt Csík megyéből távolítsa el az összes román hatóságot.
1944. november 11.
A marosvásárhelyi Magyar Demokrata Szövetség emlékiratot ad át a megye prefektusának, a "manista" Ioan Bozdocnak, melyben a román közigazgatás alatt elszenvedett magyar sérelmeket sorolják fel, többek közt megemlítve a tömeges elhurcolásokat. (Csak Maros-Torda vármegyéből közel 4.000 magyar lakost hurcoltak el, köztük mintegy 450 kiskorút a Maniu-gárdisták és a román csendőrök Földvárra, akiknek nagy része ott hal meg az internálótáborban. A megyéből elhurcolt kiskorúak egy részét - marosvásárhelyi közbenjárásra - december elején haza engedik.)
1944. november 12.
A romániai Szövetséges Ellenörző Bizottság nevében Vinogradov tábornok, és Vasziljev vezérkari főnök átairatában közli Sănătescu miniszterelnökkel, hogy hogy "a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése" és az államapparátust 14-ig vissza kell vonni az 1940. augusztus 30-i, "belvederei" határ mögé. - 1945. március 9-13.
1944. november 14.
A Monitorul Oficialban megjelenik az 575. sz. törvényrendelet, mellyel felállítják a Kisebbségügyi Minisztériumot (Ministrul Nationalităţiilor Minoritare), egyelőre még konkrét hatáskör nélkül. (Felépítését az 1945. január 5-i, 7. sz. törvény szabályozza.) A minisztériumot Gheorghe Vlădescu-Răcoasa szociológus vezeti miniszteri rangban. (A jogszabályt a király csak egy hónappal később hajlandó aláírni.) - 1945. március 24.
1944. december 1.
Kolozsváron "Észak-Erdély ügyeinek intézése" céljából megalakul az ODA Észak-Erdélyi Központi (Legfelsőbb) Tanácsadó Testülete, melyben 12 fő képviseli a Román Demokrata Szövetséget, 6-6 fő az RKP-t, a RSZDP-t, a szakszervezeteket és az MNSZ-et, 4 fő az Ekésfrontot, 2-2 fő a Hazafiak Szövetségét, a Zsidó Demokrata Népközösséget és a Népvédelmi Egyesületet. (A Román Demokrata Szövetség politikai obstrukciót folytat, nem vesz részt az ODA munkálataiban, mivel az a véleményük, hogy "a Nemzeti Demokrata Arcvonal egyes csoportjai vagy képviselői észak-erdélyi autonómiát követelnek".) A Tanácsadó Testület hét szakbizottságot állít fel, melynek munkaköre kiterjed Észak-Erdély minden lényeges problémájára. -Kolozsváron helyi népességösszeírást tartanak. (A népszámlálás megrendezését még november közepén rendelte el id. Teofil Vescan Kolozs megyei főispán. Elszórt adatok szerint november-december folyamán Csík, és Udvarhely vármegyékben is voltak népszámlálások, ezek eredményei azonban még nem ismeretesek.) Az összeírás szerint Kolozsvár összlakossága 73 ezer fő. 83,5%-a, (61 ezer) magyar, 11%-a román. (1941-ben: az összlakosság 110.956, amiből magyar 97.698, román 10.029).-Marosvásárhelyen is népességösszeírást tartanak. Az összlakosság 29.692 (1941-ben 44.932) fő. A város 94,5%-a magyar, 27.778 (1941-ben: 42.435), 6,07%-a román, 1.802 fő (1941-ben: 1.726), 0,16%-a német. Mintegy nyolc és félezer főre tehető azok száma, akik még a frontokon, vagy hadifogságban vannak, vagy a román adminisztráció után internálótáborba hurcolták. A deportált zsidók száma öt és félezer.).
1945. február 7.
A Monitorul Oficialban megjelenik a 86/1945. sz. törvény, a "Nemzetiségi Statútum". (A sokat bírált Statútum inkább csak a dél-erdélyi magyarságnak számít nagy eredménynek, az észak-erdélyiek számára az adott helyzethez képest sok tekintetben visszalépést jelent. - 1945. augusztus 6.
1945. február 10.
A Monitorul Oficialban megjelenik a 91. sz. törvény a Casa de Administrare şi Supraveghere a Bunurilor Inamice (CASBI), az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Pénztár megalakításáról. A törvény a fegyerszüneti egyezmény 8. pontjára hivatkozik, mely kötelezte a kormányt, hogy a még hadban álló ellenséges országok, Németország és Magyarország alattvalóinak tulajdonában lévő javakat kezelésbe vegye. Mivel január 20-án Moszkvában aláírták a magyar - szovjet fegyverszüneti egyezményt, Magyarország ettől kezdve nem is számít ellenséges hadviselő félnek.) Ezzel mind (a német érdekeltségek, javak mellett) a magyar állampolgárságú személyek, mind a magyar érdekeltségű vállalatok, vagy az Észak-Erdélyből elmenekült, vagy kitelepített lakosok teljes ingó és ingatlan vagyona a CASBI felügyelete alá kerül. (A CASBI-hivatalokat az április 3-án megjelent 5.822. sz. rendelettel állítják fel.) - 1945. április 25. -A Kolozs megyei Buletinul Oficialban (Hivatalos Közlöny) megjelenő 847. sz. rendelet kimondja, hogy Kolozs megyében és Kolozsváron a magyar és a román egyaránt hivatalos nyelv. Az állampolgárok etnikai eredetének vizsgálata tilos. A 90%-ban nemzetiségek lakta területeken kizárólag az adott nemzetiség anyanyelvén kell vezetni a hivatalos jegyzőkönyveket stb. (A rendelet Pásztai Géza és Bernád Ágoston ügyvédek munkája.)
1945. február 12. - 14.
A kolozsvári Városházán ülésezik "Észak-Erdély parlamentje", az ODA észak-erdélyi konferenciája, melyen három fő kérdést vitatnak meg: Észak-Erdély státusának kérdését, a kolozsvári egyetem jövőjét, és a földreform problémáját. Az egyetem kérdésébe vita keletkezik a magyar és román küldöttek közt, míg az agrárreform-bizottság elfogadja Venczel József tervezetét, amely igazságosan igyekszik szétosztani a magyarok és románok közt a kiosztható földbirtokot. A konferencián megalakítják az ODA Észak-Erdélyi Központi Végrehajtó Bizottságát. (Gyakorlatilag egy regionális kormány csíráját hozzák létre.) A Központi Végrehajtó Bizottság vezetőségét ifj. Teofil Vescan (elnök), Jordáky Lajos (társelnök), Lakatos István, és Nicolae Moldoveanu (alelnökök) alkotják. A VB-nek 9 román, 8 magyar, 4 zsidó és 1 német származású tagja van.
1945. március 6.
Mihály király Visinszkij követelésére kinevezi Petru Grozát miniszterelnöknek. (Mihály először visszautasítja a kormánylistát, mert azon nem szerepel Iuliu Maniu és Constantin (Dinu) Brătianu.) A 32 miniszter és államtitkár közül 17 ODA-tag. A kormány tagjai többek között: Gheorghe Tătărescu (miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter); Constantin Vasiliu-Răşcanu tábornok (hadügyminiszter); Teohari Georgescu (belügyminiszter); Gheorghe Vlădescu-Răcoasa (kisebbségügyi miniszter).
1945. március 7.
Petru Groza táviratban kéri Sztálint, hogy ismét kiterjeszthessék a román közigazgatást Észak-Erdélyre. (Az engedély másnap megjön.) - 1945. március 13.
1945. március 9. - 13.
A román közigazgatást fokozatosan kiterjesztik Észak-Erdély területére. (A közigazgatás románosítása következtében 1946-ban Észak-Erdély 11 megyéje közül csak Csík, Udvarhely, és Háromszék megyének van magyar főispánja. A magyar többségű Kolozsváron a 30 ítélőtáblai bíró között egy magyar sincs.) - 1945. június 23.
1945. március 13.
Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is.-Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. -Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben többek között azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak "demokratikus elemekkel" egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét.-Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a "magyar dolgozók még megoldatlan problémáit" tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is); azokban a községekben, városokban, ahol több mint 50% magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki; szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat; a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar-román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.
