Megjelenik a Minisztertanács 12/1956. sz. tvr-e. A közigazgatási határok módosításáról. 18-ról 16-ra csökkentik a tartományok számát, Arad tartományt szétosztják Temesvár és Nagyvárad tartományok között. Erdélyben az alábbi új rajonokat hozzák létre: Tasnád (Nagybánya tartomány), Vaskóh (Nagyvárad tartomány), Székelykeresztúr (MAT), Bozovics, Gátalja, Zsombolya és Pécska rajonok Temesvár tartományban. Sztálin rajon székhelye Sztálinváros helyett Feketehalom lesz.
1956. február 21.
Marosvásárhelyen meghal Boga Lajos természettudományi szakíró, szerkesztő. 1941-45 között az Erdélyi Múzeum-egyesület állattárának múzeum-őre, 1945-48 között, nyugdíjbavonulásáig a Bolyai Tudományegyetem ny. r. tanára.
1956. február 21.
Népszámlálást tartanak Romániában. Az RNK Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Igazgatóság november 24-i közleménye szerint az országban 1,651.953 személy vallotta magát magyar anyanyelvűnek és 1,589.443 magyar nemzetiségűnek. A történelmi Erdély területén és a Partiumban összesen 1,519.630 magyar anyanyelvű és 1,471.462 magyar nemzetiségű, míg a Bánátban 98.616 magyar anyanyelvű és 92.104 magyar nemzetiségű lakos élt.
1956. február 29.
A rîmnicu sărat-i börtönben meghal Sándor Imre (1893-1956) gyulafehérvári titkos ordinárius, akit még 1952 januárjában ítéltek el egy koncepciós perben.
1956. március 18. - 19.
Kolozsváron folyik az ún. "jurisdikciós" per. A zárt tárgyaláson a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa "hazaárulással" és "tiltott iratok rejtegetése és terjesztésével" vádolja a Simonfi-csoport tagjait. Valójában az a "bűnük", hogy szembenálltak Adorján Károllyal és néhány társával (akik egy Rómával szembenálló, a part alá rendelt, kvázi "államosított" katolikus egyházat akartak létrehozni) és a még szabad lábon lévő titkos ordinárius, Fuchs Gábor, valamint a plébánosok egy része megpróbálták megakadályozni, hogy Adorjánék befolyásukat a papok nagyobb részére ki tudja terjeszteni. A per másnapján a törvényszék Simonfi Andor baróti káplánt, Pál József bonchidai plébánost, Ferencz Benjámin volt gyulafehérvári püspöki irodaigazgatót és dr. Gurzó Anaklét ferences teológiai tanárt 7-7; Fuchs Gábor petrozsényi plébánost, Erőss Lajos kolozsvári káplánt, Csutak László kolozsvár-szentpéteri káplánt, Ambrus György katonai plébánost, és Dénes Anna Szeréna kolozsvári szociális nővért 6-6; Márton József csíkszentsimoni káplánt és Hajdú Gyula kolozsvár-belvárosi káplánt "izgatás" vádjával 5-5 év börtönbüntetéssel sújtják. Hajdú és Márton József büntetése éppen amnesztia alá esik, ezért március 21-én kiszabadulnak. P. Gurzó Anaklét 1962-ben, Simonfi, Fuchs és Erőss 1964-ben szabadul. Pál Józsefnek 1961. november 29-én lejárt volna a büntetése, de őt is a Bărăgánba száműzik, akárcsak Ferencz Benjamint és Csutak Lászlót, ahonnan mindnyájan 1964-ben szabadulnak. Ambrus György 1958 körül meghal a Băile Mocrini mocsaraknál lévő munkatelepen.
1956. március 23. - 25.
Az RMP Központi Vezetősége plénumán Gheorghe Gheorghiu-Dej, Miron Constantinescu és Iosif Chişinevschi beszámolnak az SZKP XX. kongresszusáról. Dej minden korábbi hibát a Luka-Pauker-Georgescu-frakció nyakába varrja, kijelentve, hogy Romániában az előbbiek 1952-es eltávolításával gyakorlatilag felszámolták a személyi kultuszt. A lapok csak a plénum megtartásárol adnak hírt, az ott lefolyt eseményekről hallgatnak.
1956. június 16.
Bukarestben a hadbíróság újratárgyalja dr. Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajos perét, majd felmentik őket a korábbi vádak alól. Ezt követően az RMP Központi Vezetősége javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés törli a büntetésüket és visszahelyezik őket minden jogaikba. (Ez az egyetlen eset 1968 előtt, hogy koncepciós perben elítélt személyeket hivatalosan rehabilitálnak.)
1956. június 23.
Közlik a lapok az RMP Központi Vezetősége Politbürójának határozatát "a főiskolai hallgatók körében folyó politikai nevelőmunka megjavításáról." A határozat szerint karonként vagy intézetekként diákegyesületeket kell szervezni, amelyek a párt szervek vezetése alatt fognak tevékenykedni, irányításukat az IMSZ szervei, szervezetei végzik. Az egyesületek a határozat szerint a hallgatók szakmai szervezetei lesznek. Szeptember-október folyamán folyik a diákegyesületek szervezése, októberben a legtöbb helyen sor kerül az egyesületek tanácsainak megválasztására. Felsőbb rendelkezések értelmében a Bolyai egyetemen 5 diákszövetség alakul. -> 1956. október 24.
1956 vége
1956 végén a Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának tanévzáró ülésén megjelenik Bányai László, aki beszédében kitér arra, hogy mennyire elhanyagoltak a Házsongárdi temetőben pihenő magyar írók, tudósok sírjai, és illene, hogy a magyar irodalom tanszék gondozásába venné ezeket. Ezt a feladatot Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész, valamint Lakó Elemér nyelvész aspiránsokra bízzák. -> 1956. november 1.
1956. július 14.
Az Előrében közlik az RMP Központi Vezetősége és a Minisztertanács határozatát az "általános oktatást megjavításáról". Ez - többek között - bevezeti a koedukációs iskolákat, az 1956/57-es tanévtől pedig a pedagógiai iskolák átalakulnak tanítóképző pedagógiai iskolákká. Visszaáll az 1951-ben megszüntetett 11 éves oktatás, tehát a három éves gimnáziumi képzés (V-VII. osztályok) után négy éves oktatás következik, de az utolsó két évben (X-XI. oszt.) két irányba: humán és reál tagozatra válik szét az oktatás. Ezen kívül azonban a rendelet előírja, hogy bár "az együttélő nemzetiségek iskoláiban az általános oktatás az illető nemzetiség anyanyelvén folyik", de "a többnemzetiségű vidékeken és helységekben román és kisebbségi tagozatokkal, illetve osztályokkal rendelkező iskolákat kell létesíteni." A felháborodást csillapítandó azonban a rendelet a nemzeti kisebbségek tanulóinak csak az elemi iskola 2. tanévétől teszi kötelezővé a román nyelv tanulását. (A határozat következtében az 1956/57-es tanévvel kezdetét veszi a román és a nemzetiségi tannyelvű iskolák összevonása, az ún. vegyes iskolák" létrehozása.)
1956. augusztus 15.
A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között - kölcsönösségi alapon - megszűnik a vízumkényszer. Ennek köszönhetően október 23-ig több ezren utazhatnak ki Magyarországra.
1956 vége
1956 végén megjelenik Kolozsvárott a bukaresti pártvezetés által a "lázongó" magyar értelmiségiek megfegyelmezése" céljából Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetője. A "brigád" már ekkor is több megbeszélést folytat a helyi értelmiségi elit tagjaival (Balogh Edgárral, Gáll Ernővel, Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal, Tóth Sándorral, Szabédi Lászlóval és másokkal). <- 1955. március
1956. szeptember 9.
Megjelenik a budapesti Szabad Népben Pándi Pálnak a "Közös dolgainkról" című, az erdélyi magyarsággal foglalkozó cikke, amelyben a szerző az egyhónapos erdélyi körútjának tapasztalatait jegyzi le. (Pándi megismeri az 1955-ös bolyais "hangulatjelentés" anyagát is.) Bár nem hallgatja el az "eredményeket", szóvá tesz néhány sérelmet, problémát is, például: még a Magyar Autonóm Tartományban is előfordul, hogy a bíróságokon a tartomány lakosságának többségét adó magyarság nyelvét nem értő hivatalnokok vannak funkcióban; nehezen lehet hozzájutni a magyarországi folyóiratokhoz, könyvekhez, stb. Mivel a "kényes kérdéseket" sem hallgatja el (ezzel pedig közvetve bár, de bírálja a román pártvezetés magyarságpolitikáját). A bukaresti pártvezetés tiltakozik a magyar pártvezetésnél, mert a cikk hangnemét helytelennek tartják, ráadásul szerintük egyes kitételei beavatkozást jelentenek a román belügyekbe, sőt a kezdő mondatok a revizionizmust is jelzik egyben. (A lapszámot Romániában kivonják a forgalomból.) Keleti Ferenc nagykövet a Budapestre küldött jelentésében azt ajánlja a külügyminisztériumnak, illetve a pártvezetésnek hogy védjék meg a cikket a román kirohanásoktól.
1956. szeptember 26.
Ismét Kolozsvárra érkezik Miron Constantinescu, Fazekas János, valamint Iosif Ardeleanu, Vasile Vaida. Az első nap az 1955-ös "nagulatjelentés" szerzői (Tóth Sándor, Csehi Sára, Weiszmann Endre) folytatnak megbeszélést, majd 27-én fogadják Balogh Edgárt, Demeter Jánost, Gáll Ernőt. Constantinescu kijelenti, hogy "számos nemzetiségi sérelmet azonnal orvosolnak." Másnap, 28-án Jordáky Lajossal is megbeszélést folytatnak a magyar kisebbség sérelmeivel, problémáival kapcsolatban.
1956. október 3.
A bukaresti küldöttek találkoznak az írószövetség kolozsvári fiókjának magyar nemzetiségű tagjaival. Jordáky Lajos egykorú naplójegyzete, valamint más visszaemlékezők szerint a tanácskozás igen viharos hangulatban folyik le, és a magyar kisebbségi sérelmek tömkelege kerül terítékre. Követelik egy magyar alminiszter kinevezését a közoktatásügyi minisztériumba, a magyar nyelvű mezőgazdasági felsőoktatás és egyáltalán a szakoktatás visszaállítását, a magyar többségű városokban a kétnyelvűség visszaállítását, újabb folyóiratok (pl. az 1940-ben megszűnt Korunk) megindítását. A követelések egy részét a bukaresti vezetés hamarosan teljesíti. -> 1956. október 12.
1956. október 6.
Aradon többszáz aradi magyar dolgozó rója le kegyeletét az 1849-es vértanúk vesztőhelyén lévő obeliszknél. Magyarországról Hajdú-Bihar megye és a debreceni helyőrség küldöttsége, egy makói diákküldöttség és Békéscsabáról egy 183 fős tanár-diák csoport is részt vesznek a koszorúzáson. Jelen van továbbá a városi néptanács képviselője, Kelemen Dezső, valamint Kovách Géza, a magyar vegyeslíceum történelemtanára.
1956. október 12.
Megjelenik az Előrében az RMP Központi Vezetősége határozata, amelynek értelmében az Oktatásügyi Minisztériumban létrehozzák a Nemzetiségi Oktatás Vezérigazgatóságát. Az Előre szerint a vezérigazgatóság "megteremtése elé nagy várakozásokkal tekint az ország egész népe, románok, magyarok, németek egyaránt." (A vezérigazgatóság élére novemberben Bányai Lászlót, a Bolyai egyetem akkor leváltott rektorát, frissen kinevezett közoktatásügyi miniszterhelyettest nevezik ki.) -> 1956. november 13.
1956. október 15.
1945 óta először látogat a szülőföldjére Tamási Áron. 16-17-én találkozik a kolozsvári magyar írókkal, illetve 17-én előadást tart a Bolyai egyetemen.
1956. október 18.
Tudósításában az Előre vidéki levelezője arról számol be, miszerint bontják Aradon az Avram Iancu tér burkolatát, hogy eredeti helyére visszaállíthassák az 1925-ben eltávolított Zala György-féle emlékszobrot. A hírek szerint a hivatalos formaságok elintéződtek és "megint állni fog a nagyszerű szobor."
1956. október 20.
Közlemény jelenik meg az Előrében (másnap pedig a kolozsvári Igazság-ban): "Az illetékes szakminisztériumok bürokratikus intézkedései miatt tavaly és tavalyelőtt a kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatán megszüntették az első- és másodévet. Pártunk Központi Vezetősége felülvizsgálta a szakminisztériumok intézkedéseit, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a párt nemzeti [sic!] politikája szellemének... A Központi Vezetőség elhatározta a bürokratikus intézkedés azonnali megszüntetését..." A párthatározat következtében sebtében - a tanév megkezdése után több héttel - felvételi vizsgákat tartanak az első évre, míg a másodévre a Bolyai rokon szakjairól irányítanak át hallgatókat.
