Karikás Péter, a külügyminisztérium román referense az év végi erdélyi útjáról (Arad, Kolozsvár, Szék) készült "hangulatjelentésében" személyes tapasztalatairól beszámolva elmondja, hogy az emberek "húst hónapok óta nem láttak, de komoly zavarok vannak a liszt, olaj, kávé, sajtféleségek, gyümölcs stb. ellátásában is. Az említett élelmiszerekből alkalmanként csak korlátozott mennyiségben "osztanak"", és a korábbi útjain tapasztaltakhoz képest szembetűnő az importcikkek hiánya. "Az erőszakos asszimiláció jelenleg is folyik. A romanizációnak nincsenek olyan kirívó atrocitásai, mint azelőtt, de az átgondolt, célratörő és állandó lett." Beszámol arról is, hogy a közhivatlokban az anyanyelv használatáról szó sem lehet (bár az alkotmány "biztosítja" ezt a jogot).
1971. március 12.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, országos plénumát (országos gyűlését), melyen jelen van Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Manea Mănescu, Leonte Răutu, Miron Constantinescu, Fazekas János, és Gere Mihály, valamint "a központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői", és a német dolgozói tanács képviselői. A magyar nagykövetség értesülése szerint összesen hatvanan jelentkeznek felszólalásra, de csak tizenhatan kapnak szót. A tanácskozás Péterfi István tájékoztatójával nyílik meg, aki közli a küldöttekkel, hogy "Nicolae Ceauşescu elvtárs utasította az Oktatásügyi Minisztériumot, hogy az 1971/72-es oktatási évtől kezdődően biztosítsa magyar tannyelvű tagozatok, vagy osztályok létrehozását egyes szakiskolákban és szaklíceumokban." Az is újdonságnak számít, hogy a felvételi vizsgára jelentkező magyar tanulók az összes tantárgyból magyarul vizsgázhatnak. (Korábban csak azokból, amelyeket magyarul tanultak.) A pártfőtitkár utasítása értelmében a szakminisztérium "intézkedéseket fog tenni" új, kizárólag magyar tannyelvű líceumok létrehozására a következő tanévtől. Arról is tájékoztatja a plénumot Péterfi, hogy a tanács bürójának felterjesztése nyomán Ceauşescu februárban "konkrét utasításokat adott" az Oktatásügyi Minisztériumnak a magyar nyelvű oktatás kibővítésére (tehát a magyarul is tanulható diszciplínák számának növelésére) a Babeş-Bolyai egyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. A felszólaló Demeter János azt is javasolja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban, tagozatokban, magyarul lehessen tanulni Románia történelmét és földrajzát. A tanácskozás - miként korábban, és későbben is - románul folyik, csupán egy Kovászna megyei TSZ-elnök beszél magyarul. A felszólaló Ceauşescu két órás záróbeszédében többek közt leszögezi, hogy "a nemzetiségek léte is hosszas perspektívájú." Ez a kijelentése az elkövetkező évek asszimiláció-ellenes kisebbségi küzdelmeinek egyik hivatkozási pontja lesz.
1971. május 3. - 5.
Bukarestben tárgyal az MSZMP KB küldöttsége (Aczél György, Komócsin Zoltán) az RKP KB képviselőivel, Paul Nicolescu-Mizillel és Manea Mănescuval. A magyar fél felveti, hogy "vizsgálják meg az 1954-ben megszüntetett kolozsvári magyar konzulátusi hivatal felállításának lehetőségét, s a két ország külügyminisztériumai kössenek erről megállapodást.
1971. május 28.
A cenzúra (a Sajtó- és Kiadvány Vezérigazgatóság munkatársa) kiveszi a bukaresti A Hét-ből az egyik cikket, amely a magyar nyelvű feliratokról szól. A magyar nyelvű feliratok ügye tabu kérdésnek számít. Csupán két megyében találhatóak két nyelvű feliratok - a Magyar Autonóm Tartomány "örökségeként" - Hargitában és Kovásznában.
1971. június 1. - 15.
Nicolae Ceauşescu állami és pártdelegáció élén a Kínai Népköztársaságba, majd Észak-Koreába látogat.
1971. július 6.
A kínai és észak-koreai útján látottak-tapasztaltak hatására Nicolae Ceauşescu új kultúrpolitikát hirdet meg. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága előtt meghirdeti a "kis kulturális forradalomnak" gúnyolt új kultúrpolitikáját. Ez egy neosztálinista fordulatot jelent, de ennek keretén belül beszédében arra is kitér, hogy "A pártszervezetek feladata szilárdan visszaverni a nacionalizmus megnyilvánulásának bármilyen tendenciáját és formáját". (A későbbiekben kiderül, hogy nem a többségi nacionalizmusra gondolt.)
1971. szeptember 15.
A 301. sz. törvényerejű rendelettel létrehozzák a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsát, amelybe beleolvasztják a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottságot. Az SZMNT nemzetiségi bizottságát Gálfalvi Zsolt vezeti.
1971 ősze
1971 őszén hat önálló, csak magyar tanítási nyelvű líceum kezdi meg működését: Csíkszeredában, az 1. számú, (volt csíksomlyói római katolikus főgimnázium); Sepsiszentgyörgyön az 1. számú, (volt református Mikó Kollégium); Nagyváradon az Alexandru Moghioroş, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas (volt református kollégium); Szatmárnémetin az 5. számú, és végül Temesváron a magyar tannyelvű líceum.
1971. október 13.
Marosvásárhelyen meghal Kemény János (Pittsburgh, 1903. szept. 1.), író, szerkesztő, irodalom- és színházszervező. 1926-ban Marosvécsi kastélyába hívja azokat az erdélyi magyar írókat, akik később az ún. helikoni munkaközösséget alkotják. A vécsi találkozók ezt követően 1944-ig megismétlődnek. 1931-től a Thália Magyar Színház Rt. elnök-igazgatója, 1941-44 közt a kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatója. 1945-ben egyik fő szervezője a marosvásárhelyi Székely Színháznak, 1952-ig itt dramaturg, majd könyvtáros, 1958-68 közt a marosvásárhelyi Új Élet rovatvezetője. Több novelláskötete, regénye jelent meg. Hosszas közbenjárásra sikerül elintézni, hogy az államosított kastélya kertjében, Marosvécsen temessék el.
1971. október 21.
Az RKP KB sajtóosztálya lehivatja Bukarestbe a vidéki magyar és német lapok főszerkesztőit. A KB székházában Nicolae Vela és Gere Mihály bizalmasan közli velük, hogy ezentúl a nemzetiségek nyelvén csak abban az esetben lehet használni a települések neveit, ha: 1.) az elnevezés románul és a nemzetiségek nyelvén azonosan hangzik (pl. Arad, Déva); 2.) a nemzetiségi elnevezés erősen hasonlít a románhoz (pl. Sighişoara-Segesvár-Schassburg); 3.) a nemzetiségi elnevezés a román elnevezés hű fordítását tartalmazza (pl. Odorheiu Secuiesc-Székelyudvarhely). Minden más esetben csak a román elnevezés használható. A bizalmas rendelkezés - miként a bukaresti magyar nagykövetség egyik jelentése fogalmaz - komoly mértékben "felkavarta a nemzetiségi közvélemény hangulatát, s a jelenséget a nemzetiségi jogok korlátozásaként értékelik." Az írószövetség nemzetiségi bizottsága és a magyar főszerkesztők nagy része hangosan tiltakozik, mire a pártvezetés némileg visszakozik: a nyilvánosságra nem hozott rendelkezés maradéktalan végrehajtására nem kerül sor, de 1971-től bizonyos helységneveket már következetesen román helyesírással írnak.
1971. november 12.
Kolozsváron meghal Jancsó Elemér (Marosújvár, 1905. ápr. 10.), irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Tanulmányait Budapesten és Párizsban végzi, 1942-től az Erdélyi Tudományos Intézet kutatója, 1945-től a Bolyai, 1959-től a Babeş-Bolyai egyetem tanára. A két világháború közt rendszeresen publikált a kolozsvári lapokban, részt vesz a Vásárhelyi Találkozón. 1939-44 közt az Erdélyi Ritkaságok c. könyvsorozat szerkesztője, 1945 után a felvilágosodás korszakával foglalkozik, számos könyv szerkesztője.
1971. november 20. - 22.
Péter János külügyminiszter hivatalos baráti tárgyalásokat folytat Bukarestben Manea Mănescu külügyminiszterrel.
1971. december 7.
Kolozsváron meghal Kiss Elek (Medesér, 1888. márc. 28.) unitárius püspök, pedagógiai és teológiai szakíró.
1971. december
a minisztertanács - nyilvánosságra nem hozott - határozatával megszigorítja a külföldiekkel való kapcsolattartást: széleskörű jelentési kötelezettséget ír elő a külföldi állampolgárokkal folytatott beszélgetésekről.
