Az MNSZ létrehozza a Romániai [Országos] Magyar Segélyező Bizottságot, mely megszervezi a Segély Alapot. Az egyházi és társadalmi egyesületek bevonásával a továbbiakban ez próbálja meg pótolni a magyar tanítók és tanárok elmaradt fizetését, és támogatni a Bolyai Tudományegyetet, valamint segélyezni a Szovjetunióban szabadon engedett, Erdélyen keresztül hazatérő magyarországi hadifoglyokat. (A Bizottság 1946. december 31-ével szűnik meg.)
1946. február 12.
A Monitorul Oficialban megjelenik az 1945. augusztus 13-i állampolgársági törvény 46.886-os sz. végrehajtási utasítása, amellyel a belügyminisztérium szerint az 1940. augusztus 30. után délről Észak-Erdélybe költözött és most visszatérni szándékozó, 1940-ig román állampolgársággal rendelkező magyar menekültek kérhetik a helyi közjegyzőnél az állampolgársági nyilvántartásokba való felvételüket. - 1947. május 30.
1946. március 8.
Kolozsváron megkezdődik az első népbírósági tárgyalás az ippi, ördögkuti, szentgotthárdi, bánffyhunyadi, szilágynagyfalusi, oroszfalvi gyilkosságok ügyében. A főközvádló Avram Bunaciu, közvádlók: Grigore Râpeanu, Victor Grozdea, és Bányai László, a védők: Váczy Kálmán, Pásztai Géza, Sinka István, Botár Zoltán, Nagy Gergely és Gyenge László. A 63 vádlott "csaknem mind vagyontalan földművesek, többen 70 év körüli öregek". Március 14-én hirdetnek ítéletet: 22 főt halálra, 7 főt életfogytiglanra ítélnek. (Koncepciós perről van szó, mert a valódi bűnösök helyett ártatlan falusiakat ítélnek el. A további hét csoportos perben is fellelhetőek a koncepciós elemek, több ártatlan magyart ítélnek el fasizmus vádjával. Ghiran Morariu kolozsvári főügyész 1946. augusztusában a Libertateának nyilatkozva azt közli, hogy a népbíróság fenállása alatt 502 elmarasztaló és 33 felmentő ítélet születik. Elítélnek 445 magyart és 33 románt. Az 502 elmarasztaló ítéletből 105 volt halálos, 146 életfogytiglani börtönbüntetés.)
1946. március 18. - 20.
Brassóban tartják az MNSZ "százas" intézőbizottsági ülését. A gyűlés egyik legfontosabb eredménye, hogy határozatot hoznak az önálló választási lista állításáról.
1946. április 9. - 10.
Marosvásárhelyen tartják a magyar szövetkezeti központ (a Kaláka és a "Szövetség") eredetileg március 7-re tervezett, de elhalasztott országos kongresszusát (a kongresszus után, 11-én pedig megtartják közgy?léseiket). Az 1.200 magyar szövetkezetnek kb. 200 ezres tagsága van. A kongresszuson a magyar szövetkezeti központok vezetői javaslatot tesznek a Romániai Magyar Szövetkezeti Tanács létrehozására. (A tervből nem lesz semmi.) A zárónapon a résztvevők tiltakoznak az "INCOOP" (Institut Naţional al Cooperaţiei -Nemzeti Szövetkezeti Intézet) jogaikat sértő eljárása ellen és 21 pontos követelést terjesztenek a kormány elé. Többek közt azt követelik, hogy a magyar szövetkezetek ugyanolyan anyagi segítséget kapjanak, mint a románok, (a kormány ugyanis 8 milliárd lejt szavazott meg a szövetkezeteknek, amiből a magyarok semmit sem kaptak), valamint azt, hogy szűnjék meg az egyes vidékeken a magyar szövetkezetek megfélemlítése. - 1946 május 11.
1946. április 24.
Nékám Sándor, a bukaresti Magyar Misszió vezetője felkeresi Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt, és tájékoztatja arról, hogy a Nagy Ferenc-vezette magyar delegáció milyen határmódosító elképzelésekkel utazott ki a moszkvai tárgyalásokra. Márton Áron megígéri, hogy azonnal érintkezésbe lép az erdélyi magyarság valódi vezetőivel és megbeszélésük eredményéről rövidesen tájékoztatni fogja Nékámot.
1946. május 2.
Nékám Sándor ismét fölkeresi Márton Áront, aki egy 6 pontos memorandumot nyújt át neki. Ebben az aláírók (Vásárhelyi János református püspök, Márton Áron katolikus püspök, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus) többek közt kijelentik, hogy "A magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. [...] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja; az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. [...] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. [...] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre." A nyilatkozatot Kertész István, a budapesti Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, gr. Teleki Géza pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterekhez, de semmiféle reagálás nem történik. - 1951. július 30.
1946. június 15.
Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök több hetes bérmakörútja során részt vesz a csíksomlyói búcsún. (A gyulafehérvári püspök résztvétele a búcsún mindig kivételes esemény-számba ment.) A százötven ezres tömeg előtt elmondott beszédében a püspök tiltakozik a Külügyminiszterek Tanácsa nagyhatalmak május 7-i döntése ellen (melyben az 1937-es magyar-román határ visszaállítását javasolják). Az elkeseredett, forrongó tömeget beszédével sikerül lecsillapítania.
1946. június 28. - 30.
Székelyudvarhelyen tartják az MNSZ második kongresszusát. A kongresszuson részt vesz Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi "alminiszter" és Ana Pauker, a kommunista párt politikai bizottságának tagja is. A kongresszus idején a hivatalos nyilvántartások szerint az MNSZ-nek 449 ezer tagja van. A felszólalók közül Mikó Gábor kolozsvári piarista tanár felveti a székelyföldi autonómia tervét, és bírálja a vezetőséget, hogy nem képviselik a tömbmagyarság (Székelyföld) érdekeit. Nagy Géza élesen tiltakozik a székely autonómia terve ellene, mert szerinte ebből csak "magyar gettó" lenne. Kifogásolja a statútummal kapcsolatban, hogy nem eléggé világos a vallásszabadsággal és az egyházi iskolákkal kapcsolatban, és azt javasolja, hogy dolgozzák át a tervezetet. A bírálatok ellenére a kongresszus elfogadja az MNSZ nemzetiségi statútum tervezetét. Kurkó Gyárfás beszédében elutasítja a magyar szociáldemokraták által szorgalmazott magyar választási blokk tervezetét. A zárónapon az MNSZ kommunista vezetőségének munkáját, és eddigi politikáját ellenző helybeli polgárok, kisiparosok és a városkörnyéki földművesek tüntetésükkel megzavarják a sporttelepen tartott nagygyűlést. A kongresszusi küldöttek egy része csatlakozik az ellenzékhez, és Erdély önállóságát követeli. A vezetőség hívei kiverik a stadionból a tiltakozókat. - 1946. január 28.
1946. szeptember 15.
Székelykeresztúron unitárius püspökké választják Kiss Elek teológiai tanárt, egyházi főjegyzőt. (Ő a 27. unitárius püspök.) - 1948. augusztus 8.
1946. szeptember 20.
A Monitorul Oficialban megjelenik a 649/1945. sz. törvény 10. sz. végrehajtási utasítása az anyanyelv szabad megválasztásáról. Tiltja a két világháború közötti "névelemzést". - 1945. szeptember 30.
1946. október 1.
Megjelenik a Monitorul Oficialban a 765. sz. törvény, amely újból rendezi a Csíki Magánjavak státusát. A jogszabály elrendeli, (a Magánjavak vezetőségének kezdeményezésére), hogy Csíki Magánjavak néven kereskedelmi társaságot kell létrehozni. (Regia Publica Comercială Bunurile Private din Ciuc). A Magánjavak papíron ugyan Csík megye egész lakosságának "tulajdonába" kerül át, a valóságban azonban továbbra is állami felügyelet alatt marad, ugyanis a közgyűlést egyetlen egyszer sem hívják össze, ezért a kormány által kinevezett "ideiglenes" igazgatóság kezeli. Ennek következményeképpen a csíki székelység közjóléti szükségleteire a Magánjavak jövedelméből - a világháború alatti gyakorlattól eltérően - szinte semmit sem folyósítanak. - 1948. október 14.
1946. október 2.
Megjelenik a Monitorul Oficialban a 767. sz. törvény, miszerint Kolozsváron a magyar ügyek intézésére felállítják az Erdélyi Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget. (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare) Három osztályt létesítenek: színház, zene, népművészet. - 1947. február 10.
1946. október 13.
Megnyílik Kolozsváron a Magyar Zene és Színművészeti Főiskola. Igazgató: Nagy István zenepedagógus, a színi tagozat dékánja Szabó Lajos.
1946. október 19.
A Monitorul Oficialban megjelent 826. sz. törvény módosítja a korábbi, 91. sz. CASBI-törvényt. Ezek szerint a román állampolgárok javait mentesítik az eljárás alól. (A román állampolgárok vagyonának CASBI alóli fölszabadítása csak 1947 közepétől veszi kezdetét.) - 1946. november 30.
1946. november 19.
Parlamenti választásokat tartanak Romániában, meyen durva csalások, atrocitások fordulnak elő. (Nem csak a polgári pártok szavazatait "lopták" el, hanem a szövetséges MNSZ szavazatainak egy részét is.) A parlament hivatalos kiadványa szerint a Demokratikus Pártok Blokkja (4.766.630 szavazatot), 346 mandátumot kapott. (A DPB-n belül a Romániai Szociáldemokrata Párt 82, az RKP 67, az Ekésfront 70, Gheorghe Tătărescu szakadár liberális pártja 73, Alexandrescu szakadár parasztpártja 21, és a Nemzeti Néppárt 26 mandátumot kapott.) Az MNSZ (569.651 szavazat), 29 mandátumot kapott, a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt (878.927 szavazatot), 31 mandátumot, a Brătianu-féle Nemzeti Liberális Párt (239.806 szavazatot), 3 mandátumot, a Lupu-féle Demokratikus Parasztpárt (156.775 szavazat), 2 mandátumot kapott. (A két háború közt meglévő ún. "prémiumos" választási rendszer helyett az ún. arányos, listás rendszert használták. A 414 fős parlamentbe az MNSZ képviselőin kívül az RSZDP és az RKP listáin még 5-5 magyar jutott be.) A helyhatósági választásokat az 1945-ös ígéretek ellenére nem tartják meg a parlamenti választásokkal egy időben, elhalasztják 1947 nyarára, majd végül csak a tanács-rendszer bevezetése után tartanak választásokat.)
1946. december 1.
Összeül a választások utáni új parlament, melyen bemutatkozik az új kormány. Miniszterelnök: Petru Groza (ideiglenesen a nemzetiségügyi államtitkárságot is átveszi); belügyminiszter: Teohari Georgescu; külügyminiszter (és miniszterelnök helyettes): Gheorghe Tătărescu; igazságügyminiszter: Lucreţiu Pătrăşcanu; hadügyminiszter: Mihail Lascăr tábornok; nemzetgazdasági miniszter: Gheorghe Gheorghiu-Dej. Czikó Lőrincet megválasztják a parlament jegyzőjévé. Az MNSZ frakciója titkárságát Csákány Béla, Czikó Nándor és Nagy Tibor vezeti. Kilépnek a kormányból a polgári politikusok: Emil Haţieganu és Mihail Romnâceanu.
1946. december 7.
Kurkó Gyárfás a parlament elé terjeszti az MNSZ székelyudvarhelyi kongresszusán elfogadott nemzetiségi törvénytervezetet, kérve annak elfogadását és törvénybeiktatását. 12-én megismétli kérését, de választ nem kap.
