Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök baráti látogatásra Budapestre látogat.
1974. március 15.
Brassóban és néhány székelyföldi városban - Kunszabó Ferenc írónak a külügyminisztériumba eljuttatott információi szerint - románellenes röpcédulák jelennek meg. A Securitate széleskörá nyomozásba kezd, a tetteseket nem találják meg. Sokan feltételezik, hogy a Securitate provokációjáról van szó.
1974. április 1.
Megjelenik a Hivatalos Közlönyben a sajtótörvény, mely részletesen szabályozza a cenzúra működését, a kiadók, szerkesztők feladatkörét is. Az előírások betartatása, ellenőrzése a Sajtó- és Nyomtatványügyi Bizottság (röviden Sajtóigazgatóság) feladata lesz.
1974. április 4. - 5.
Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).
1974. május első hete
Május első hetében papírtakarékosságra hivatkozva csökkentik a napilapok és folyóiratok terjedelmét és példányszámait. A nemzetiségi értelmiség szerint ez jobban sújtja a kisebbséget, mint a többségi románokat.
1974. június 16.
Kolozsváron letartóztatják Kallós Zoltánt, a moldvai csángó-magyarság folklórjának egyik legismertebb kutatóját.
1974. augusztus 21.
Szabófalván meghal Lakatos Demeter (Szabófalva, 1911. nov. 9.) moldvai csángó-magyar népköltő. Tehetségére a két világháború közt Dzsida Jenő figyel fel, verseit 1956-tól ismét közlik a magyar lapok. Életében kötete nem jelenhet meg, utolsó éveiben háziőrizetben tartják a magyar versei miatt.
1974. szeptember 16.
A bukaresti magyar nagykövetség hivatalosan kéri, hogy - tekintettel az 1848-49-es szabadságharc leverésének 125. évfordulójára - az aradi, Zala György-féle szabadságszobrot a román illetékesek állítsák ismét fel. A megfelelő román hatóságok azonban arra az álláspontra helyezkednek, hogy "az idő rövidsége miatt nem látnak lehetőséget" az emlékmű október 6-ig történő helyreállítására.
1974. szeptember 17. - 18.
Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.
1974. szeptember 17.
Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.
1974. október 6.
Aradon koszorúzást tartanak a kivégzett tábornokok emlékoszlopánál. A 125 évfordulóra való tekintettel a román külügyminisztérium jóváhagyja, hogy közös magyar-román koszorúzásra kerüljön sor. (A közös megemlékezésre még februárban, a Magyar-Román Kulturális Együttműködési Vegyesbizottság második ülésén tett ajánlatot a magyar fél.) Az eseményt a román tömegtájékoztatásban szinte eltitkolják azzal a céllal, hogy távol tartsák a nagyobb tömegeket az eseménytől.
1974. október 16.
Ünnepi nagygyűlést tartanak - Nicolae Ceauşescu jelenlétében - "Kolozsvár fennállásának 1850. évfordulója" alkalmából. A főtitkár beszédében a hősi múltról és a jövőben fejlődés távlatairól beszél. (Másfél órás beszéde alatt feltűnően ideges, dekoncentrált.) Ez alkalommal - Drobeta-Turnu-Severin mintájára - átkeresztelik a várost: a hivatalos román neve ezután - utalva a város latin előzményére - Cluj-Napoca.
1974. október 24.
Nyolcvankét éves korában meghal Argay György, a Romániai Zsinatpresbiteri-Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Utódává 1975. június 15-én a gyülekezetek Szedressy Pál bukaresti lelkészt, főjegyzőt választják.
1974. november 14.
Életbe lép az új magyar-román konzuli egyezmény.
1974. november 2.
Megjelenik a 63. sz. törvény "Románia Szocialista Köztársaság nemzeti kulturális vagyonának oltalmazásáról". A törvény gyakorlatilag államosít minden műkincset, kulturális hagyatékot, legyen az egyházi, vagy magántulajdonban.
1974. november 24. - 28.
Bukarestben tartják az RKP XI. kongresszusát. A Központi Bizottságból kimarad Király Károly, a KB póttagja marad Domokos Géza és Sütő András.
1974. november 29.
Kolozsváron meghal Jordáky Lajos (Kolozsvár, 1913. szept. 6.) szociológus, történész, kritikus. 1945-től a Bolyai egyetem tanára, 1947-től a magyar színház irodalmi titkára. 1952-ben letartóztatják és Demeter Jánossal, Balogh Edgárral, Csőgör Lajossal együtt bíróság elé állítják. Az ún. transzilvánisták perében 12 év börtönbüntetésre ítélik, de 1954-ben elnöki kegyelemmel mindnyájan kiszabadulnak. Ezt követően a Bolyai egyetem tanára, 1957-ben azonban az ún. Dobai-ügyben ismét vizsgálati fogságba vetik. Bár szabadlábra helyezik, de ennek az ára a "nyilvános önkritika" lesz. 1957-től a kolozsvári Történeti Intézet kutatója. Az Egyetemiek Házában Balogh Edgár mond "bátor hangú" emlékbeszédet, mely - Biczó György nagykövet információi szerint - "rendkívüli hatást váltott ki" és "többen megjegyezték, hogy a temetés valóságos demonstrációval ért fel...". (A december 3-i temetésén a magyar nagykövetség is képviselteti magát.)
1974. december 9.
Megjelenik az államtanács december 6-i, 225. sz. törvényerejű rendelete, melynek értelmében - az első fokú rokonok kivételével - tilos magánszemélynek külföldit elszállásolnia. A rendelet megszegőit 5-15.000 lejre büntethetik. A "szállástörvény" nagy felháborodást okoz magyar körökben, de számos román is helyteleníti. (A nagykövetség értesülése szerint Ilie Verdeţi KB-titkár azzal indokolta az egyik prominens magyar nemzetiséginek az intézkedést, hogy "a sok jövés-menés rossz hatással van a "lakosságunkra"". Ezt azzal egészíti ki Biczó György nagykövet, hogy ez a törvény is a román ortodox belpolitikának a része. A román pártvezetést bizonyára kezdi kellemetlenül érinteni, hogy a turizmus növekedésével a romániai tömegek nagyobb összehasonlítási alapot kapnak saját helyzetüket illetően, kételyeket ébresztenek az emberekben a vezetéssel szemben.")
1974. december 7.
Fél évi vizsgálati fogság után (többszöri halasztás után) Kolozsvárott zártkörű tárgyaláson két és fél év börtönbüntetésre ítélik Kallós Zoltánt. A per koncepciós jellege annyira nyilvánvaló, hogy arról nem csak a nyugati emberjogi szervezetek és a média vannak meggyőződve, hanem a Magyar Népköztársaság diplomatái is. (Január 2-án az Amnesty International levelet ír Kallós ügyében Bucur Şchiopu kanadai nagykövetnek.) Martin Ferenc nagykövet azt közli feletteseivel, hogy "letartóztatását kizárólag politikai szempontok motiválták. A jeles folklorista egész tevékenysége, egész lénye - különösen moldvai csángó kutatásai - a román vezetés éles ellenszenvét váltották ki." A román pártvezetés nem meri megkockáztatni, hogy a Kallós-ügy miatt esetleg az ország - akkor még igen jónak mondható - nemzetközi megítélése romoljon, ráadásul a neves etnográfus érdekében a magyar politikai és kulturális elit néhány tagja közbenjár Ilie Verdeţ KB-titkárnál, ezért Kallóst 1975 tavaszán szép csendben szabadlábra helyezik.
