Kolozsváron meghal Kiss Géza (Nagyszeben, 1882. ápr. 26.) jogtörténész, jogi szakíró. 1907-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára, 1912-től a debreceni egyetem ny. r. tanára, az 1918/19-as tanévben rektor. 1919 májusában - egyeteme nevében - üdvözli a Nagykárolyban tartózkodó Ferdinánd királyt, és titokban tárgyalásokat folytat a megszállók képviselőivel. Mielőtt Debrecenben nyilvánosságra kerül tette, áttmenekül Kolozsvárra, ahol (eredménytelen) agitációt folytat az esküt megtagadó magyar egyetemi tanárok közt. A kolozsvári magyar társadalom kitagadja - a két világháború közt (és a 2. világháború alatt) jórészt Bukarestben él. 1944 őszén az új nemzetiségi statútum egyik kidolgozója, 1945-51 között a Bolyai egyetemen római jogot oktat.
1970. február 13.
Brassóban, a helyi pártszékház előtt Moyses Márton (akit még diákként 1960-ban két év börtönbüntetésre ítéltek, mert a magyar forradalom leverése után Magyarországra akart szökni, hogy a forradalmárokat segítse) benzinnel leönti és meggyújtja magát. Három hónapnyi szenvedés után belehal a sérüléseibe.
1970. február 25.
Kolozsváron meghal Nagy Albert (Torda, 1902. okt. 5.) festőművész. Tanulmányait Budapesten és Olaszországban végzi, 1941-ben kerül vissza Kolozsvárra.
1970. március 29. - 31.
Puja Frigyes külügyminiszterhelyettes baráti látogatáson Romániában tartózkodik.
1970. március 30.
A kishatárforgalom számára megnyitják a Csengersima-Pete (Petea) határátkelőhelyet, melyet csak magyar és román állampolgárok vehetnek igénybe 7 és 15 óra között.
1970. április 11.
Budapesten meghal Gyallay Domokos (Bencéd, 1880. aug. 4.) író, szerkesztő. A két világháború közt a Magyar Nép főszerkesztője, 1927-ig a kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára, ezt követően a Minerva Rt. alkalmazottja, számos novellát, történelmi regényt publikál.
1970. április 17.
Plenáris ülésre hívják össze Bukarestbe a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsát. A jelentés megelégedéssel szól a párt nemzetiségi politikájáról. A lapok feltűnően hallgatnak az eseményről.
1970. május
súlyos árvíz sújtja az országot, a kiáradt folyók 81 helyiséget teljesen elpusztítanak, a halottak száma 166. Erdélyben a legtöbb folyó (az Olt, a Maros, a Küküllők, a Szamosok és a Kőrösök) kiönt. Aradot csak nagy erőfeszítéssel sikerül megmenteni, de Szatmárnémeti, Déva, Marosvásárhely, Dés nagy részét már elönti a víz.
1970. szeptember 30.
A politikai vezetés gesztust akar tenni a magyar kisebbség felé, ezért Dózsa György-emlékünnepségeket tartanak Bukarestben, valamint Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Temesváron, Dálnokon és Makfalván. (Hivatalosan Dózsa "születésének" 500. évfordulóját ünneplik, miközben a kutatás máig nem derítette megnyugtatóan, hogy mikor született. Magyarországon ezért nem is emlékeznek meg Dózsáról.) A bukaresti magyar nagykövetségnek az a véleménye, hogy ez ügyben "nem történészek mondták ki a döntő szót, s a románok az ünnepséget politikai okok miatt rendezték meg."
1970. október 1.
Megnyílik Gyulavári és a romániai Gyulavarsány (Varşand) közti nemzetközi közúti határátkelőhely.
1970. október 23.
Bukarestben megjelenik A Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács társadalmi-politikai-művelődési hetilapja, A Hét első száma. Főszerkesztője Huszár Sándor, helyettese Gálfalvi Zsolt. (Egy bukaresti magyar folyóirat létrehozása már két éve a "levegőbe lógott", Huszárral még április elején közölték, hogy főszerkesztő lesz Bukarestben.)
1970. október 30.
Szegeden meghal Herepei János (Kolozsvár, 1891. okt. 11.), művelődéstörténész, muzeológus, régész. 1914-től az EME Érem- és Régiségtárának munkatársa, a húszas évektől a Minerva Rt. alkalmazottja, eközben rendszeresen publikál az Erdélyi Múzeumba, Pásztortűzbe, Irodalomtörténeti Közleményekbe. 1938-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lesz. Nagyszabású terveit (egy székelyföldi regionális tudományos központ kiépítése) a világháborús körülmények miatt nem tudja valóra váltani. 1944. szeptember elején a kiürítési parancs miatt a múzeum gyűjteményének nagy részét elszállíttatja a Dunántúlra. A gyűjteményt ő is követi, amely 1945. március 29-én a zalaegerszegi pályaudvaron megsemmisül. Attól félvén, hogy a gyűjtemény pusztulása miatt esetleg feleősségre vonják, nem tér vissza Sepsiszentgyörgyre, először a Tolna megyébe telepített bukovinai székelyek központjában, Bonyhádon székely múzeumot szervez, majd annak felszámolása után, a hatvanas évektől a szegedi egyetem munkatársa.
