Takács Lajos, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa alelnöke beadványt állít össze az RKP országos konferenciájára. Ebben részletes statisztikai adatokra támaszkodva bebizonyítja, hogy a hatvanas-hetvenes években miként sorvasztották el a magyar nyelvű oktatást, milyen súlyos sérelmek keletkeztek a nemzetiségi művelődés területén, milyen nemzetiségi-jogi problémák léteznek. Végül 18 pontos javaslatot fogalmaz meg. Többek közt javasolja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa átalakítását (valódi kisebbségi tömeg-szervezetté alakítását), dolgozzanak ki egy új nemzetiségi statútumot, szervezzék át (tagozatosítsák) a kolozsvári Agronómiát, a Konzervatóriumot, a Politechnikát és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet úgy, hogy a magyar szekcióknak külön beiskolázási kerete is legyen, azokon a területeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 15%-ot, az államigazgatásban vezessék be a kisebbségek nyelvét is, legyenek többnyelvű feliratok. A memoranduma hónapokon belül kijut nyugatra, már áprilisban ismerteti a The times, a The Guardian és a Financial Times. 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.
1978. január 2.
Karikás Péter, a budapesti külügyminisztérium román referense tájékoztatja feletteseit, hogy 1977 november első felében "az összes megyeszékhelyen Király Károly beadványáról bizalmas tájékoztatást adtak a megyei első titkároknak és az állambiztonsági szervek vezetőinek. Ezek szerint Király Károly tevékenységével kapcsolatos nyugtalanság legjobban Kovászna, Maros megyéket és Kolozsvárt érinti.
1978. január 10.
Bukarestben meghal Szemlér Ferenc.
1978. január 20.
Szóbeli jegyzékben közlik a román féllel, hogy dr. Szepes Istvánt kívánja a magyar külügyminisztérium kinevezni a kolozsvári főkonzulátus élére. Február 28-án a bukaresti külügyminisztérium közli, hogy az előzetes hozzájárulást megadják, ám a működési engedély (exequateur) megadása egyre késik. Az új nagykövet, Rajnai Sándor ezért november 2-án C. Oancea külügyminiszter-helyettesnél tett látogatásakor felveti a kérdést, de érdemi választ nem kap, a román illetékesek különböző mondvacsinált indokokkal húzzák-halasztják az engedély megadását. Végül - hosszas huza-vona után - 1979. július 12-én adják át a külügyminisztériumban Rajnai Sándor nagykövetnek a kolozsvári főkonzul működési engedélyét.
1978. január 20.
Király Károly újabb levelet ír Ilie Verdeţi miniszterelnöknek. Ebben többek között részletes statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy mennyit romlott az utóbbi években a magyar nyelvű oktatás helyzete. (A magyar nagykövetség értesülése szerint a nemzetiségi statisztikai adatok összgyűjtésében Bodor Pál, Domokos, Géza, Fazekas János, Gere Mihály és Takács Lajos segítették.) Levelében fölveti, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon (beleértve a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa üléseit is); súlyos hibának tartja a "Romániai Kisebbségi Jogok Chartájának" hiányát, bírálja az "egységes szocialista nemzet" fogalmát. Végezetül konkrét javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi helyzet javítása érdekében: ismerjék el a román mellett a magyart és a németet is hivatalos nyelvként és Erdélyben mindhárom nyelv tanulása legyen kötelező; dolgozzanak ki új nemzetiségi statútumot; a kisebbségek-lakta körzetekből külön közigazgatási egységeket szervezzenek. Király ezt a levelét is - akárcsak az előzőeket kijutatja Nyugatra, ahol ezek nagy feltűnést keltenek. Ezt jelzi az is, hogy a washingtoni magyar nagykövet március 13-i rejtjeltáviratában értesíti a külügyminisztériumot, hogy Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet is érdeklődött a magyar kisebbség helyzete felől, különösen a "Király-akcióról". Információi szerint Király ügyével, illetve a beadványaival a Fehér Ház és a State Departament is foglalkozik.
1978. február 10.
A bukaresti Contemporanulban megjelenik egy vitacikk. A két szerző (D. Berciu és C. Preda) Bartha Antal budapesti történésznek az előző év Karácsonyán a Magyar Hírlapban megjelent, a dáko-román kontinuitást cáfoló írásával (Őstörténeti tévutak) vitatkozik. (A román cikket kénytelen átvenni 17-én A Hét is.) Mint utóbb kiderül, ez a cikk egy kampány nyitánya, ugyanis ettől kezdve a tömegtájékoztatást elárasztják a történelmi tárgyú - polemizáló - cikkek. (A kampányra a Bukarestben lévő nyugati diplomaták is felfigyelnek.)
1978. február 13.
A bukaresti Televízió magyar adása 2 ? óráról 3 órára nő.
1978. március 13. - 14.
Bukarestben összehívják a magyar és a német "nemzetiségi dolgozói tanácsok" országos plénumait (országos gyűléseit). Az első nap külön-külön tanácskoznak, majd a második nap közös plenáris ülést tartanak, melyen Nicolae Ceauşescu is felszólal. Az első nap a 201 küldött újraválasztja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnökét (Péterfi Istvánt) és függetlenített titkárát (Koppándi Sándort), de nem választanak újjá két alelnököt: Király Károlyt és Antalfi Andrást, aki korábban "disszidált". A most megválasztott új alelnökök: Fazekas Lajos, Hargita megyei első titkár, Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár, Péter Ilona kolozsvári cipőgyári munkás és Szabó Albert nagyváradi esztergályos, az alapítás óta pedig Méliusz József és Takács Lajos. Az előterjesztésben az országos pártkonferencia határozatából adódó feladatok című beszámolót ismertetik, emellett még két referátum hangzik el. Egyik a magyar nemzetiségi oktatás helyzetéről, melyet Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár tart, a másik a kulturális ellátottság helyzetével foglalkozott, melyet Hegedűs László, az SZMNT nemzetiségi bizottságának államtitkár vezetője terjeszt elő. Takács Lajos alelnök a tanács munkatervét ismerteti. Mivel több felszólaló is felhánytorgatja a a magyar egyetemisták kihelyezésének sérelmes gyakorlatát, Ceauşescu a záróbeszédében kitér erre a problémára is: "Általában szorgalmazni kell, hogy az abszolvenseket - különösen a tanerőket, de az egészségügyi hálózatban és a mezőgazdaságba kerülőket is - szülőhelyükre irányítsák és ne küldjék őket az ország, vagy a megye egyik végéből a másikba." (Ennek ellenére a korábbi gyakorlat folytatódik, sőt, a román vidékekre kihelyezettek aránya tovább nő.)
1978. március 18.
A hollandiai NRC-Handelsbad Magyar ellenállás Romániában címmel foglalkozik Király Károly beadványaival, leveleivel. Egyre több nyugati lap foglalkozik a "Király-üggyel". A nagykövetség értesülése szerint április 18. és 29. közt a marosvásárhelyi Securitate Király beadványai miatt széleskörű "operatív akcióba" kezd, de végül nem fognak le senkit.
1978. április 4.
Ismét létrehozzák (az Állambiztonsági Tanács/Consiliului Securităţii Statului helyett) a Belügyminisztérium keretében az 1972-ben megszüntetett Állambiztonsági Főigazgatóságot (Departamentul Securităţii de Stat). Vezetője Tudor Postelnicu.
1978. április 28. - 29.
Sepsiszentgyörgyön országos nemzetiségi színházi kollokviumot tartanak a romániai magyar, német és jiddis színházak részvételével. A következőt még 1980 tavaszán megtarthatják, de a többit az "illetékesek" nem engedélyezik.
1978. május 6.
Kolozsváron meghal Péterfi István (Déva, 1906. márc. 8.) biológus. 1943-tól a kolozsvári Ferenc József, majd 1945-től a Bolyai Tudományegyetem tanára. 1959-76 közt a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prorektora, 1968-tól haláláig az államtanács egyik alelnöke, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnöke, 1963-tól a Román Tudományos Akadémia tagja.
1978. május 6.
Az Előre leközli az előző napi Contemporanulban megjelent kirohanást Illyés Gyula ellen. (Ion Spălăţelu.) Ugyanekkor a bukaresti Luceafărulban Mihnea Gheorghiu esik neki Illyésnek, ami jelzi, hogy országos kampány indult ellene.
1978. május 25.
Hatvankét ismeretlen magyar értelmiségi levéllel fordul a román értelmiségiekhez. ("Malomkövek között".) Ebben hosszasan sorolják a konkrét kisebbségi sérelmeket, megemlítik a "hétköznapi sovinizmus" megnyilvánulásait, példákat hoznak fel a magyarellenes sajtó-propagandára. Végül arra kérik "román értelmiségi barátaikat", hogy emeljék fel szavukat a magyarellenes politikával szemben. (A levél szerzői máig nem ismertek, nem kizárt, hogy egyetlen ember munkája. Számos magyar értelmiségihez eljut, többek közt Király Károlyhoz, Sütő Andráshoz - aki azt a magyar nagykövetség információja szerint "negatívann ítélte meg" -, valamint egy példánya eljutott a magyar nagykövetségen keresztül a külügyminisztériumba is, és angol nyelven megjelent a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet 1979-ben New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.)
1978. június 20. - 21.
Erdélyi munkalátogatáson vesz részt Nicolae Ceauşescu. Ellátogat Hargita, Maros, Szilágy és Szatmár megyékbe, hét városban mond beszédet, melyekre tömegével vezénylik ki a munkásokat, diákokat. Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és marosvásárhelyen beszédeiben elsősorban a térség gazdasági fejlődéséről beszél, de kitér az anyanyelű oktatás kérdésére is. Kijelenti, megvannak a lehetőségei annak, hogy mindenki a saját nyelvén tanuljon, beszéljen, de nem ez a legfontosabb, mert "anyanyelvünktől függetlenül van egy közös nyelvünk - a dialektikus materializmus, a tudományos szocializmus forradalmi nyelve..." Biczó György nagykövet azt jelenti a budapesti külügyminisztériumnak, hogy diplomáciai és nemzetiségi körökben a látogatást azzal hozzák összefüggésbe, hogy a magyarlakta vidékeken "még mindig nem nyugodtak meg a kedélyek".
1978. szeptember 23. - 24.
Székelyudvarhelyen engedélyezik a táncháztalálkozó megtartását.
1978. október 6.
Az aradi vértanúk emlékoszlopánál koszorúz a magyar nagykövetség delegációja. A korábbi évek gyakorlatával szemben most azonban a megyei vagy a városi párt- és állami vezetés részéről senki sem jelenik meg.
1978. december 21.
A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új oktatási törvényt, mely 10 évre emeli a kötelező oktatás idejét. (Ezzel az 1973-as - diszkriminatív intézkedéseket is tartalmazó - törvény hatályon kívül kerül, de a gyakorlatban továbbra is érvényes marad.) A 26-án megjelenő jogszabály a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatással foglalkozó részei a már megszokott "megengedő" stílusban fogalmaznak: "a didaktikai tevékenységek az együttélő nemzetiségek nyelvén is lebonyolíthatók"; a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató elemi és középfokú iskolákban "az oktatási tervben előírt egyes tantárgyak pedig előadhatók román nyelven"; a nemzeti kisebbségek által lakott "területi-közigazgatási egységekben" az azok nyelvén működő "oktatási egységeket, tagozatokat, osztályokat vagy csoportokat szerveznek.
