Az MNSZ és az RMP központi vezetőségeinek néhány tagja: Juhász Lajos elnök, Ottrok Ferenc országos titkár, Sütő András, Robotos Imre, Petre Borilă, Mogyorós Sándor/Alexandru Moghioroş, Szenkovics Sándor/Alexandru Sencovici, Ady László, Bányai László egy bizalmas tanácskozáson határoznak az MNSZ önfeloszlatásáról. Az Ottrokból, Sütőből és Robotosból álló szerkesztőbizottság által összeállított határozat-tervezetet jóváhagyja az RMP Központi Vezetősége Politikai Irodája is. Március folyamán központi pártutasításra az addigi MNSZ-aktivisták gyűléseket szerveznek a helyi MNSZ-tagok számára, ahol "megmagyarázzák" a tagságnak, hogy miért nincs többé szükség a szövetségre. (A megszüntetett szövetség infrastruktúráját a kommunista párt veszi át, például a bukaresti MNSZ-székházból pártiskolát szerveznek.)
1972. május 22. - 24.
A "kis kulturális forradalom" meghirdetése óta először ül össze Bukarestben az írók országos konferenciája. Az írószövetség elnökévé Zaharia Stancut választják, az egyik alelnök Sütő András lesz.
1973. június 18. - 19.
Az RKP KB-nak az oktatás "fejlesztéséről és tökéletesítéséről" tanácskozó plenáris ülésén Ceauşescu azzal védi meg a május 13-i törvényt, hogy kijelenti: "Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. [...] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak." Ezen az ülésen Takács Lajos is felszólalhat (az ugyancsak jelenlévő, és felszólalásra jelentkező Domokos Géza, Sütő András és Fazekas János nem kapnak szót). Takács, az államtanács tagja beszédében ugyan utólag is helyesli a kisebbségi iskolák 1956 és 1959 közti erőszakos elrománosítását, (azt is beismerve, hogy abban az időben még azon a véleményen volt, hogy a földrajz és történelem kizárólag román nyelven történő tanítása "segítséget fog nyújtani a román nyelv ismeretének tökéletesítéséhez"). Emellett azonban azt is kijelenti, hogy "az utóbbi időben szó van arról, hogy az együttélő nemzetiségek oktatását kétnyelvű oktatássá alakítják át. Nem tudok elképzelni nagyobb szerencsétlenséget..." Azt javasolja, hogy a fenti javaslatot - mielőtt konkrét jogszabályba öntenék - vitassák meg a nemzetiségi dolgozók tanácsaival. Ceauşescu beszédében meglehetősen durván nekimegy Takácsnak és az ellenérveit lesöpri az asztalról - ám a kétnyelvű oktatás tervezett bevezetésére még sem kerül sor, de a két nemzetiségi tanács országos plenárisának - már igencsak esedékes - összehívása is elmarad.
1973. július 28.
Csíkszeredában felavatják Nagy Imre képzőművész állandó kiállítótermét, emlékházát. Az avatóbeszédet Sütő András mondja.
1974. április 4. - 5.
Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).
1974. november 24. - 28.
Bukarestben tartják az RKP XI. kongresszusát. A Központi Bizottságból kimarad Király Károly, a KB póttagja marad Domokos Géza és Sütő András.
1965. július 19. - 24.
Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek." (A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintő - elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.
1968. március 21. - 23.
A Hivatalos Közlönyben megjelenik a minisztertanács határozata a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság felállításáról. A bizottság magyar tagjai: Bene József, Csíky András, Hajdú Győző, Horváth Imre, Kovács György színész, Létay Lajos, Sütő András, Székely Zoltán. A végrehajtó bizottság (büró) tagja Domokos Géza. A bizottság alárendeltségébe tartoznak a fővárosi és a vidéki nagyobb nyomdák.
1968. november 15.
Bukarestben megtartja alakuló ülését a Magyar (és Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az országos tanácsok megalakításán a politikai vezetés olyan reprezentatív alakjai vesznek részt, mint Paul Niculescu-Mizil, és Virgil Trofin, az RKP KB VB és az Állandó Elnökség tagjai, a KB titkárai, Fazekas János, az RKP KB VB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Iosif Banc, az RKP KB VB póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Péterfi István, az Államtanács egyik alelnöke. Ezen kívül jelen van a tanács szervező bizottságának több tagja, valamint a megyei tanácsok kiküldött képviselői is. A gyűlést Takács Lajos nyitja meg, majd többek közt felszól Demeter János, Balogh Edgár, Sütő András, Kovács György marosvásárhelyi író, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, dr. Maros Tibor marosvásárhelyi orvos-professzor, Albert Antal, a Hargita, és Szteklács László, a Szatmári Hírlap főszerkesztői. Péterfi István beszédében többek közt kijelenti: "A tanácsok biztosítani fogják a magyar dolgozók még aktívabb részvételét az egész néppel együtt, a párt és állam politikájának kidolgozásában, és megvalósításában. [...] E tanácsok fontos feladata lesz mind a központban, mind a megyék szintjén, támogatni a párt- az állami és a társadalmi szerveket a magyar lakosság sajátos kérdéseinek tanulmányozásában, hogy szocialista társadalmunk általános érdekeivel összhangban megtaláljuk a legjobb megoldásokat." A 27 fős országos bürónak (bizottságnak) Péterfi István lesz az elnöke, alelnökei pedig Takács Lajos, Király Károly, Méliusz József, és dr. Maros Tibor. A titkár Koppándi Sándor, aki korábban a KISZ KB, majd az RKP KB munkatársa volt. A "dolgozói tanácsoknak" tényleges önállóságuk, tagságuk, infrastruktúrájuk, függetlenített apparátusuk, saját költségvetésük nincs. Helyi (városi, falusi) alapszervezeteik nincsenek, csak megyei. A megyei tanácsok tagságát a helyi megyei pártbizottságon állítják össze, ülést csak akkor hívhatnak össze, ha azt előzetesen engedélyezik.
1969. július 8.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát országos plénumát. A plenárison a küldöttek nem a kisebbségi problémákkal foglalkoznak, ez a téma még csak szóba sem kerül. Ehelyett megvitatják "az RKP KB X. pártkongresszusi Téziseit és Iránytervezetét az 1971-75-ös ötéves tervről és az 1976-80-as időszak nemzetgazdaságfejlesztési irányvonaláról." A felszólalók (többek közt Demeter János, Franyó Zoltán, Balogh Edgár, Domokos Géza, Sütő András, Bányai László, Dukász Anna, Bodor Pál) beszédeikben "kifejezést adtak a romániai magyar nemzetiségű munkások, szövetkezeti parasztok, és értelmiségiek őszinte gondolatainak és érzelmeinek, hangsúlyozva teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával...".
1969. augusztus 6. - 12.
Bukarestben tartják az RKP X. kongresszusát. Ezen használja először Nicolae Ceauşescu a "társadalom homogenizálása" szintagmát, amikor a ,,kizsákmányoló osztályok" felszámolását követően a szocialista társadalomban végbemenő homogenizációs folyamatról beszél. (A későbbi események elemzése azt mutatja, hogy valójában a társadalmi homogenizáció mögött etnikai/nyelvi homogenizációt kell érteni.) Létay Lajos, a kolozsvári Utunk, és Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztői a Központi Bizottság póttagjából teljes jogú tagok lesznek, Sütő András és Domokos Géza pedig póttagok.
1956. november 2.
A Magyar Autonóm Tartomány vezető magyar értelmiségei levelet küldenek a bukaresti pártvezetőséghez: "Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez" címmel, amelyben elítélik a magyarországi "ellenforradalmat" és "hűséget fogadnak" a pártnak, illetve a vezetőségnek. (A marosvásárhelyi Vörös Zászló 4-én közli a szöveget.) A magyar dolgozókat felhívják, hogy védjék meg a "legszebb vívmányaikat". "A hűségnyilatkozatot" Hajdú Győző és Kovács György fogalmazták, aláírják többek között: Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Hajdú Zoltán, Kovács György, Molter Károly és Sütő András írók. (A nyilatkozat előtt néhány nappal korábban is készült egy távirat, azonban ezt az Előre nem közölte le, mivel utólag Sütő András és Gálfalvi György kérték a főszerkesztőt, Robotos Imrét, hogy törölje nevüket az aláírók közül.)
1957. október 26.
A bukaresti Előre beszámol a marosvásárhelyi "értelmiségi nagygyűlésről". A felszólalók (többek közt: Csupor Lajos, az Román Munkáspárt tartományi pártbizottságának első titkára, Gálfalvi Zsolt, Izsák József irodalomkritikusok, Andrásofszky Tibor, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet rektora, Sütő András író) mindnyájan bírálják Jordáky Lajos, a Bolyai Tudományegyetem volt tanárát a nacionalista megnyilvánulásáért.
1977. április 24.
Kolozsváron meghal Mikó Imre (Bánffyhunyad, 1911. márc. 27.), kisebbségjogász, kisebbségpolitikus, szerkesztő, műfordító. Az Erdélyi Fiatalok egyik alapítója, 1938 előtt az Országos Magyar Párt bukaresti irodavezetője, 1939-40-ben a Magyar Népközösség bukaresti jogvédő irodájának főtitkára. 1941-ben a budapesti parlamentbe behívott képviselők egyike, az általuk létrehozott Erdélyi Párt egyik vezetője. 1944 szeptemberében részt vesz az Erdélyi Magyar Tanács megalakításában. Miután október 11-én Kolozsvárra bevonulnak a szovjet csapatok, egyike annak a mintegy 5000 embernek, akiket elhurcolnak az oroszok Kolozsvárról. A szovjet fogságból 1948-ban tér haza, középiskolai orosz tanár lesz, 1956-ban koholt vádakkal eltávolítják a tanügyből, évekig segédmunkás. 1970 és 1976 közt a Kriterion Könyvkiadó lektora, a RMIL egyik szerkesztője.
1977. április 24.
Kolozsváron meghal Nagy István (Kolozsvár 1904. febr. 22.), elbeszélő, drámaíró, publicista. Munkás származású, a harmincas évektől az illegális KRP tagja. 1944 októberétől a kolozsvári Világosság, majd az Erdélyi Szikra, ill. Igazság szerkesztője. Türelmetlen, szélsőbalos publicista, az ötvenes években a zsdanovi proletkult egyik képviselője. 1950 és 1952 közt a Bolyai egyetem rektora (bár csak négy elemije van). A Ceauşescu-korszak kezdetén még - mozgalmi múltja miatt - megbecsült tagja a rendszernek, majd fokozatosan háttérbe szorítják, halálhíréről - bár veterán kommunista - egy sort sem ír a központi pártlap, a Scînteia. A három nappal később tartott temetésén részt vesz a Magyar Írószövetség részéről Garai Gábor is. "Kolozsvári és bukaresti írókapcsolataink szerint Nagy István temetése, ill. búcsúztatása bizonyos gondot és idegességet váltott ki a bukaresti és kolozsvári pártvezetők körében. Attól tartottak, hogy fórummá változik a temetés, ahol közvetve vagy közvetlenül a romániai nemzetiségi politikát is bírálják. Csak hosszú huza-vona után, a család és a magyar írók kitartásának eredményeként járultak hozzá ahhoz, hogy az elhunyt végakaratának megfelelően Sütő András és Balogh Edgár mondjon búcsúbeszédet. [...] Ezzel függ össze az, hogy több magyar író szerint feszültség volt tapasztalható a jelenlévők körében." - jelenti Biczó György nagykövet Budapestre.
1977. május 26. - 27.
Bukarestben ülésezik az írók országos konferenciája. (Eredetileg április végére hívják össze, de a főtitkár "lefújja" a dolgot.) Az írószövetség alelnökévé George Macovescut választják, az egyik alelnök ismét Sütő András lesz.
1978. május 25.
Hatvankét ismeretlen magyar értelmiségi levéllel fordul a román értelmiségiekhez. ("Malomkövek között".) Ebben hosszasan sorolják a konkrét kisebbségi sérelmeket, megemlítik a "hétköznapi sovinizmus" megnyilvánulásait, példákat hoznak fel a magyarellenes sajtó-propagandára. Végül arra kérik "román értelmiségi barátaikat", hogy emeljék fel szavukat a magyarellenes politikával szemben. (A levél szerzői máig nem ismertek, nem kizárt, hogy egyetlen ember munkája. Számos magyar értelmiségihez eljut, többek közt Király Károlyhoz, Sütő Andráshoz - aki azt a magyar nagykövetség információja szerint "negatívann ítélte meg" -, valamint egy példánya eljutott a magyar nagykövetségen keresztül a külügyminisztériumba is, és angol nyelven megjelent a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet 1979-ben New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.)
1984. november 19. - 23.
Bukarestben tartják az RKP XIII. kongresszusát. A Központi Bizottság tagja marad Létay Lajos, Hajdú Győző és Koppándi Sándor, Fazekas Lajos, a Politikai Végrehajtó Bizottságnak pedig Szász József. Sütő Andrást, Domokos Gézát és Fazekas Jánost nem jelölik a KB-ba. Ekkor hallható először a "magyar nemzetiségű román" kifejezés, többek között Ceauşescu ismételt főtitkárrá választása alkalmából gratuláló táviratokban és Fazekas Lajos felszólalásában. (Pár nappal korábban a megyei konferenciákon még az "együttélő nemzetiség" kifejezést használták.) A magyar nagykövetség értesülése szerint a kongresszus után a bukaresti rádió magyar szerkesztősége utasítást kapott az új kifejezés használatára.
