Váratlanul Bukarestbe hívnak több, mint száz prominens magyar értelmiségit. (Július 3-án a vezető német értelmiségieket is Bukarestbe hívják.) A Központi Bizottság főépületében megtartott találkozón Nicolae Ceauşescu mellett jelen van Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök, Paul Niculescu-Mizil, Leonte Răutu, Dumitru Popescu, Gere Mihály és Fazekas János, a KB titkárai. Míg a felszólalók többsége az aktuális sérelmeket hozza szóba, Takács Lajos, a Bolyai egyetem utolsó rektora beszédében "a nemzetiségi kérdést megoldottnak" tekinti és kijelent, hogy "a legnagyobb baj az, hogy a magyarok még mindig nem tudnak elég jól románul", éppen ezért fokozni kell a román nyelv tanítását. Az egész napos tanácskozást a főtitkár záróbeszéde rekeszti be. A résztvevők legnagyobb megdöbbenésére azonban Ceauşescu a felvetett problémák döntő többségével szemben igen elutasító. A magyar nyelvű szakoktatás megszervezését azzal sepri le az asztalról, hogy "a munkásosztály egységes", és "akármilyen az anyanyelvünk, a fontos, hogy mindenki a munka közös nyelvét beszélje". Itt fogalmazódik meg nyilvánosan először az a tétel, miszerint "valójában mind románok vagyunk, ha a származásunk különböző is
1980. december 26.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plénumát, melyen részt vesz Dumitru Popescu, a KB Politikai Végrehajtó Bizottsága tagja, aki pár héttel korábban vette át Virgil Cazacutól a nemzetiségi tanácsok felügyeletét. A felszólaló Huszár Sándor elítéli azokat, akik elhagyják az országot. A plenáris előtt ülésezik a végrehajtó bizottság (büró), melyen bírálják a kolozsvári 3. sz. matematika-fizika líceum megszüntetésének tervét. Az elnöklő Gere Mihály kis időre eltávozik, majd visszatérve bejelenti, hogy Ceauşescu közölte, csak most szerzett tudomást a tervről, s azzal nem ért egyet és "kérte Gere elvtársat, hogy tájékoztassa az MNDT büróját a terv elejtéséről".
1981. március közepe
1981 március közepén Bukarestben az RKP KB Ideológiai Bizottsága egy ördögkúti emlékmű felállításáról tárgyal. (Ördögkúton 1940 szeptemberében a bevonuló honvéd egységekre rálőttek, mire megtorlásul ártatlan helyi civileket is kivégeztek.) Az emlékmű burkolt magyarellenes jelképe miatt a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnöke, Gere Mihály és titkára, Fejes Gyula interveniál Dumitru Popescu KB-tagnál. Azt kérik, hogy ha Ördögkúton felállítják az emlékművet, "cserébe" Szárazajtán is állítsanak emlékművet a Maniu-gárda áldozatainak. Popescu a kérést visszautasítja.
