Nékám Sándor, a bukaresti Magyar Misszió vezetője felkeresi Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt, és tájékoztatja arról, hogy a Nagy Ferenc-vezette magyar delegáció milyen határmódosító elképzelésekkel utazott ki a moszkvai tárgyalásokra. Márton Áron megígéri, hogy azonnal érintkezésbe lép az erdélyi magyarság valódi vezetőivel és megbeszélésük eredményéről rövidesen tájékoztatni fogja Nékámot.
1946. június 15.
Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök több hetes bérmakörútja során részt vesz a csíksomlyói búcsún. (A gyulafehérvári püspök résztvétele a búcsún mindig kivételes esemény-számba ment.) A százötven ezres tömeg előtt elmondott beszédében a püspök tiltakozik a Külügyminiszterek Tanácsa nagyhatalmak május 7-i döntése ellen (melyben az 1937-es magyar-román határ visszaállítását javasolják). Az elkeseredett, forrongó tömeget beszédével sikerül lecsillapítania.
1947. március 25. - 26.
Letartóztatják Venczel József egyetemi tanárt (Márton Áron püspök bizalmasát) és más kolozsvári értelmiségieket. A tömeges letartóztatásokat valószínűleg figyelmeztetésnek szánják a magyar értelmiségnek és a diákságnak. - 1947. május 5.
1948. augusztus 11.
Márton Áron ideiglenesen felfüggeszti a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Tanácsát (a Katolikus Státust), összehívásának jogát fenntartja magának. Ezzel a rendelkezésével a püspök meg akarja akadályozni, hogy a Tanácson keresztül a kommunista hatóságok esetlegesen rá tudják tenni a kezüket az egyházmegyei vezetésére, ugyanis a korábbi Státus alapszabályzata szerint a kormánynak felügyeleti joga volt az egyházi önkormányzat összes intézményei felett. - 1950. augusztus 15.
1948. szeptember 18.
Megjelenik a 243. sz. rendelet az elismert felekezetek püspökségeinek számáról és a főpapok kinevezéséről. Mivel az augusztus 4-i törvény szerint legalább 750 ezer hívővel kell rendelkezzen egy-egy püspökség, a 17-én kelt rendeletben a római katolikus egyháznak csak két egyházmegyéjét: a gyulafehérvári püspökségét és a bukaresti érsekséget ismerik el (jóllehet ez utóbbi híveinek száma alig haladja meg a százezret). Bár a kolozsvári református egyházkerület lélekszáma sem éri el a fenti küszöböt, azt mégis elismerik püspökségnek, a nagyváradi azonban csak szuperintendenciaként ismerik el. "Nyugdíjazzák" Scheffler János szatmári, és Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspököket, Alexandru Cisar bukaresti katolikus érseket valamint 3 görög-katolikus püspököt. Ettől kezdve az egész országban 3 - a kommunista hatalom által elismert - katolikus főpásztor marad szolgálatban: Márton Áron gyulafehérvári, Anton Durcovici jászvásári latin-, és Iuliu Hossu kolozsvári görög-katolikus püspökök. - 1948. december 12.
1949. június 4.
Csíksomlyón tartják a korszak utolsó búcsúját, százezres tömeggel. (Ez az utolsó olyan búcsú, amikor megtarthatják a körmenetet is.) A bérmakörúton résztvevő Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök megjelenik a búcsún. Összehívja a csíki papságot, hogy megbeszélje velük az állam által követelt új Statútum kérdését. Kijelenti, hogy ha a hatóságok olyat követelnek tőle, ami hitével és az egyház érdekeivel ellenkezik, abba soha bele nem egyezik.
1949. június 21.
Márton Áront Bukarestbe menet csellel lefogják és a fővárosba hurcolják. Utóda az ordináriussá kinevezett dr. Boga Alajos vikárius lesz letartóztatásáig, 1950. május 10-ig. - 1951. július 30.
1951. március 15.
A nagyváradi, temesvári, brassói, bukaresti regionális gyűlések után Kolozsváron tartják az újabb országos "békepapi" gyűlést, melyen mintegy kétszáz (a sajtó 600 résztvevőről ír) lelkész és egyháztanácsos vesz részt - jó részük ismét csak az erőszaknak engedve. A gyűlés elnöke Fodor Gergely szerzetes. Ez alkalommal összeül a - Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök által már 1948-ban felfüggesztett - Egyházmegyei Tanács "utóda", az Erdélyi Római Katolikus Státus rendkívüli közgyűlése, melyen jóváhagyják a működési szabályzatot. Az ideiglenes igazgatótanácsba 27 tagot választottak, 14 egyházi és 13 világi személyt, akik mind a kommunista párt kiszolgálói. (A Státus létrehozásával Bukarest azt szeretné elérni, hogy a vezetőség vegye át Márton Áron helyett a katolikus egyház vezetését.) Április 13-án a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot. Jakab Antal gyulafehérvári ordinárius valamennyi résztvevőt kiközösíti.
1951. április 18.
A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941-44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna Csőgör Lajos és csoportja, valamint Márton Áron és csoportja-perekben a koronatanú, miszerint Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, "azzal a céllal, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától". Demeter 1951. december 24-én a văcăreşti-i rabkórházban az elszenvedett kínzások miatt meghal.
1951. július 30.
Bukarestben elkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. A vád többek között: Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a nyugati kapitalistákkal) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról.
1951. augusztus 7.
A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró őrnagy vezette csoportja kihirdeti az ítéleteket: Márton Áron: életfogytiglani kényszermunka, 10 év nehéz (szigorított) börtön (1955-ben szabadul); Korparich Ede: 5 év nehézbörtön (letöltése után az NSZK-ba emigrál); Szász Pál: 10 év nehézbörtön (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal); Lakatos István: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul); Kurkó Gyárfás: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul); Teleki Ádám: 10 év nehézbörtön, 15 év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul); Venczel József: 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul); Bodor Bertalan (bankigazgató): 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka (1955-ben szabadul).
1954. január 4.
Az Ocnele Mare-i fegyházban éhenhal Szász Pál, az EMGE volt vezetője, akit a Márton Áron és társai-perben ítéltek el.
1955. január 6.
A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége - Petru Grozának, az Elnöki Tanács elnökének közbenjárására - felfüggeszti Márton Áron börtönbüntetését. A gyulafehérvári római katolikus püspököt február 22-én kiengedik a jilavai börtönből.
1945. június 17.
Az MNSZ Országos Végrehajtó Bizottsága nevében Kurkó Gyárfás adakozásra szólítja fel Erdély magyar társadalmát, mivel a magyar tanítók, tanárok, egyetemi professzorok hónapok óta nem kaptak fizetést. Felhívásában közli, hogy a gyűjtést már meg is kezdték, és közli, hogy Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök gyorssegély formájában három millió lejjel járult hozzá "az egyetemi és közművelődési célokat szolgáló Petőfi Alap felállításához.
1964. július 6.
Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök a kultuszdepartament vezértitkárának írott levelében nehezményezi, hogy akadályozzák a papok áthelyezését. Közli, hogy 1964. január 1-én még mindig 28 megyéspapja és 13 szerzetes van börtönben.
1967. november 22.
Emil Bodnăraş, az RKP KB tagja közli Márton Áronnal, hogy megszüntették a kényszerlakhelyre vonatkozó tilalmat.
1969. október 11. - 28.
Márton Áron gyulafehérvári püspök - felszentelése óta első ízben - részt vesz a vatikáni püspöki szinóduson. (Még kétszer jut el Rómába: 1971. október 25-én magánaudencián fogadja VI. Pál pápa, valamint 1974. március 1-12. között tartózkodik kinnt.)
1957 nyara
Elítélik Fodor Pált és társait: Fodort 25 évre, Mezei Mózes, P. Hajdú Leander, P. Szőcs Izidor ferenceseket 15-15 évre, P. Szentmártoni Odorikot és Csiha Kálmán református lekészt 10-10 évre ítélik.
1957 nyara
1957 nyarán Budapesten és Bukarestben kölcsönösen engedélyezik a Magyarországon, illetve Romániában élő családtagok látogatását. Az 1956 október végén visszaállított teljes körű vízumkényszer továbbra is érvényben marad.
1957 eleje
1957 elején Márton Áron gyulafehérvári püspököt házifogságra kényszerítik, csak a székesegyházába mehet át a püspöki palotából. - Megjelenik a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (a RNK Akadémiája Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének folyóirata) első száma. Szerkeszti: Jancsó Elemér.
