Miskolczy Dezs, Ferenc Jzsef Tudomnyegyetem rektora
1953.
a román hatóságok nem hosszabbítják meg a szerződését a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet magyar állampolgárságú, szerződéses oktatóinak: dr. Obál Ferencnek, a kórélettan professzorának, dr. Putnoky Gyulának, a mikrobiológia professzorának és dr. Győri Györgynek. Ezután már csupán egy magyar állampolgársággal rendelkező szerződéses professzor marad Erdélyben (a kezdeti 33-34-ből): dr. Miskolczy Dezső idegsebész, Marosvásárhelyen. - 1964 nyara
1944. szeptember 15.
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Rektori Tanácsának ülésén elhatározzák, hogy "az erdélyi magyarságnak különböző foglalkozású és pártállású képviselői kérésére" az egyetem a 12-i kiürítési parancsot megtagadva helyén marad. (A Rektori Tanács - helyben maradt - tagjai: Miskolczy Dezső rektor, Buza László prorektor, Rajty Tivadar dékán, Haynal Imre dékán, Balogh Ernő prodékán, Kristóf György prodékán.) A Csendőrség Általános Felügyelősége - a szovjet-román fegyverszüneti egyezmény 2. pontjára hivatkozva, amely előírja, hogy a román hatóságok internálják a Románia területén található német és magyar állampolgárokat - 44.328. számú táviratával utasítja a vidéki felügyelőségeket, hogy internálják a német és magyar állampolgárságú személyeket, családtagjaikkal együtt. (Ez a rendelet az összes észak-erdélyi magyarra vonatkozik, hiszen a második bécsi döntést követően a magyar fennhatóság alá került magyarok mindnyájan megkapták a magyar állampolgárságot.) - 1944. november 11
1964 nyara
1964 nyarán visszamegy Magyarországra a magyar állampolgárságú dr. Miskolczy Dezső agysebész, a volt kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem utolsó rektora, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet nyugalmazott professzora.
1964. január - február.
tartományi pártkonferenciák után - a magyar nagykövetség információi szerint - azokban az erdélyi városokban, ahol még mindig jelentős arányú magyar lakosság él, megkezdik az utcanevek kicserélését. Például ekkor "keresztelik" át Kolozsvárott a Jókai utcát Napoca-vá. (A névváltoztatásokat a sajtó nem közli.)
1956. november 4.
A kolozsvári magyar pártlapnak vasárnapi különkiadása jelenik meg, melyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalom" leverésének, valamint az ezzel kapcsolatos helyi eseményeknek szentelnek. Az Igazság többek között beszámol a délelőtti órákban a Bolyai egyetem aulájában tartott nagygyűlésről, amelyen az egyetem tanárai és dolgozói "ragaszkodásukat fejezik ki a Román Népköztársaság demokratikus és szocialista vívmányai iránt. Ezek az eredmények népünk közös harcának gyümölcsei,éppen ezért megvédésük és továbbfejlesztésük legfőbb biztosítéka a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók egysége és testvérisége... a párt vezetésével." A gyűlés után a résztvevők táviratot küldenek a pártvezetésnek. Közli továbbá a lap, hogy miután Kolozsvár lakossága a rádióból értesült a legújabb magyarországi fejleményekről, "az összegyűlt dolgozók" röpgyűlést tartottak a Herbák János Bőrgyárban (ahol a munkások nagy része magyar) és a Carbochim üzemben. Az első helyszínen Tompa István, a tartomány pártbizottságának titkára, a másikon pedig Barátosi Jenő, a városi pártbizottság bürójának tagja beszél a dolgozókhoz. - A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet Tudományos Tanácsa a "magyarországi eseményekkel kapcsolatban" ülést tart és nyilatkozatot ad ki, amelyben elítélik a magyarországi "ellenforradalmat". A nyilatkozatot aláírja az intézet vezetősége és tanári karának nagy része, többek között Andrásofszky Tibor, az intézet igazgatója (rektora), Csőgör Lajos, a fogászati klinika vezetője, Dóczy Pál, az 1. sz. belklinika vezetője, Puskás György tanulmányi igazgató, Miskolczy Dezső akadémikus, az ideg-elmegyógyászati klinika vezetője.
