1956 végén a Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának tanévzáró ülésén megjelenik Bányai László, aki beszédében kitér arra, hogy mennyire elhanyagoltak a Házsongárdi temetőben pihenő magyar írók, tudósok sírjai, és illene, hogy a magyar irodalom tanszék gondozásába venné ezeket. Ezt a feladatot Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész, valamint Lakó Elemér nyelvész aspiránsokra bízzák. -> 1956. november 1.
1959. február 13.
Megkezdődik a bolyais tanárok és diákok (Varró János és Lakó Elemér tanársegédek és Péterffy Irén, Vastag Lajos, Páll Lajost, Iamandi Emil és Szilágyi Árpád hallgatók) pere. A kolozsvári katonai törvényszék 19-én - nyilvános tárgyaláson - ítéletet hirdet a Varró János és "bűntársai"-perben. A "közrend elleni szervezkedés vádjával" a két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 16, ill.15 év kényszemunkára ítélik, Péterffy Irén 10, Vastag Lajos 8(?), Páll Lajost 6, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5-5 év börtönbüntetésre ítélik.
1986. szeptember 24.
Kovásznán meghal Lakó Elemér (Kolozs, 1929. márc. 10.) nyelvész, művelődéstörténész. A Bolyai egyetemen végez, 1958-ban, amikor letartóztatják, ott adjunktus. Koholt vádakkal 15 évre ítélik, 1964-ben az általános amnesztiával szabadul. 1968-tól haláláig főkönyvtáros a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban, számos nyelvészeti, művelődéstörténeti tanulmány szerzője.
