Az Előre és az Igazság közli a kolozsvári magyar írók 5-i gyűlésének nyilatkozatát ("Felzárkózunk az RMP oldalán"). Ebben többek között kijelentik: "A reakció bűnös kísérletet tett arra, hogy kiszakítsa Magyarországot a szocialista népek testvéri, nagy családjából... Úgy érezzük, hogy Magyarország népének érdekében is cselekszünk, amikor a számunkra egyetlen járható utat követjük: felzárkózunk az RMP oldalán..." A nyilatkozat aláírói: Asztalos István, Balogh Edgár, Csehi Gyula, Bartalis János, Földes László, Horváth István, Horváth Imre, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Létay Lajos, Marosi Péter, Salamon László, Szabó Gyula, Szabó István, Szabédi László, Szentimrei Jenő, Tamás Gáspár.
1977. január 5.
Kolozsváron meghal Horváth István (Magyarózd 1909. okt. 9.), költő, regényíró. (Egy részeg rendőrtiszt üti el.) Első versei 1941-ben jelennek meg. 1945 őszétől a Falvak Népe egyik szerkesztője, 1956-59 közt az Utunk rovatvezetője, rendszeresen publikál. 1962-ben szembetegsége miatt nyugdíjazzák, de ezután is több kötete jelenik meg, legismertebb műve szülőfalujának szociografikus igényű bemutatása: Magyarózdi toronyalja. 8-án több százan búcsúztatják a szülőfalujában, jelen van a magyar írószövetség delegációja is.
1977. január 5.
Népszámlálást tartanak az országban. Az országos adatokat csak megkésve és meghamisítva hozzák nyilvánosságra, a községsoros adatokat csak 1989 után. Ugyancsak manipulációt sejtet az a - korábbi gyakorlattól eltérő - módszer is, hogy hét "új" nemzetiséget tüntetnek fel a kérdőiveken, köztük a székelyt (valamint szászt, svábot, macedorománok stb.), de székelynek csupán 1064-en vallották magukat. Az előzetesen közzétett eredmények szerint az országban 1.706.874, a végleges adatok szerint 1.670.568 magyar nemzetiségű lakos élt az adatfelvétel időpontjában. A népszámlálás adatait a magyar és a nemzetközi statisztikus szakma és a szélesebb közvélemény is manipuláltnak, meghamisítottnak tartja. (Jól mutatja ezt, hogy Moldvában a népszámlálás szerint 3.813 magyar nemzetiségű lakos élt, ha azonban ebből a számból levonjuk az Erdélytől 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolt Gyimesbükk mintegy 2.800 fős magyar nemzetiségű lakosságát, valamint az ezer lélekre tehető református vallású magyar diaszpórát, kiderül, hogy a statisztikusok - nyilvánvalóan pártutasításra - a tulajdonképpeni csángó-magyarokat teljesen eltüntették.)
