Kolozsvárra bevonul a Bukarestből oda küldött prefektúra az adminisztrációjával, a térparancsnokság, az ügyészség, valamint egyes kisebb katonai egységek, és a csendőrlégió teljes létszámmal. Még ezen a napon megérkezik Kolozsvárra a Nagyszebenben székelő Ferdinánd Király Tudományegyetem bizottság is, valamint egy csendőrkülönítmény. Megpróbálják erőszakkal átvenni a magyar egyetem épületeit, 16-án pedig a klinikáknál összegyűlt román értelmiségiek előtt Ilie Lazăr, a román miniszterelnökség és a hadműveleti parancsnokság összekötője kijelenti, hogy "a magyar uralomnak egyszer s mindenkorra vége, s ő gondoskodni fog arról, hogy az egyetem azonnal román kézre jusson". Amikor a történtekről értesítetik a szovjet városparancsnokot, Makedon - Malinovszkij marsall parancsára, és a fegyverszüneti egyezmény 17. pontjára hivatkozva - ultimátumszerűen elrendeli, hogy a bevonult csendőrség, a polgári közigazgatás emberei és a román egyetemi személyzet három órán belül hagyja el a város területét, kilátásba helyezve, hogy mindazokat a személyeket, akik a garnizonban lesznek 14 óra után, lefegyverzik. A román hatóságok egy része visszavonul Felekre, egy másik része meg Szamosfalvára, Kolozsvár mellé.
1944. október 13.
A szovjet katonai parancsnokság - a kommunista párt helyi képviselőinek ajánlására - kinevezi az új közigazgatási vezetőket: Kolozsvár főpolgármestere Tudor Bugnariu egyetemi tanár, az RKP tagja? az alpolgármester Demeter János, jogász, a MADOSZ egyik alapítója; Kolozs megye főispánja id. Teofil Vescan banktisztviselő? az alispán dr. Csőgör Lajos fogász, egyetemi tanársegéd, az RKP régi szimpatizánsa. A rendőrfőkapitány id. Virgil Salvan építészmérnök, helyettese Nicolae Pojghi.
