Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is.-Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. -Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben többek között azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak "demokratikus elemekkel" egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét.-Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a "magyar dolgozók még megoldatlan problémáit" tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is); azokban a községekben, városokban, ahol több mint 50% magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki; szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat; a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar-román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.
1944. december 1.
Kolozsváron "Észak-Erdély ügyeinek intézése" céljából megalakul az ODA Észak-Erdélyi Központi (Legfelsőbb) Tanácsadó Testülete, melyben 12 fő képviseli a Román Demokrata Szövetséget, 6-6 fő az RKP-t, a RSZDP-t, a szakszervezeteket és az MNSZ-et, 4 fő az Ekésfrontot, 2-2 fő a Hazafiak Szövetségét, a Zsidó Demokrata Népközösséget és a Népvédelmi Egyesületet. (A Román Demokrata Szövetség politikai obstrukciót folytat, nem vesz részt az ODA munkálataiban, mivel az a véleményük, hogy "a Nemzeti Demokrata Arcvonal egyes csoportjai vagy képviselői észak-erdélyi autonómiát követelnek".) A Tanácsadó Testület hét szakbizottságot állít fel, melynek munkaköre kiterjed Észak-Erdély minden lényeges problémájára. -Kolozsváron helyi népességösszeírást tartanak. (A népszámlálás megrendezését még november közepén rendelte el id. Teofil Vescan Kolozs megyei főispán. Elszórt adatok szerint november-december folyamán Csík, és Udvarhely vármegyékben is voltak népszámlálások, ezek eredményei azonban még nem ismeretesek.) Az összeírás szerint Kolozsvár összlakossága 73 ezer fő. 83,5%-a, (61 ezer) magyar, 11%-a román. (1941-ben: az összlakosság 110.956, amiből magyar 97.698, román 10.029).-Marosvásárhelyen is népességösszeírást tartanak. Az összlakosság 29.692 (1941-ben 44.932) fő. A város 94,5%-a magyar, 27.778 (1941-ben: 42.435), 6,07%-a román, 1.802 fő (1941-ben: 1.726), 0,16%-a német. Mintegy nyolc és félezer főre tehető azok száma, akik még a frontokon, vagy hadifogságban vannak, vagy a román adminisztráció után internálótáborba hurcolták. A deportált zsidók száma öt és félezer.).
