A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai "nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti." A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: "Románia Szocialista Köztársaságban az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.
1965. augusztus 21.
Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.
