Az általános amnesztia következtében kiszabadul szamosújvári börtönéből Boros Béla, a temesvári egyházmegye titokban fölszentelt püspöke, akit még 1952 januárjában ítéltek el egy koncepciós perben.
1959. szeptember 8.
Letartóztatják Kenderessy Szabó Béla kapnikbányai római katolikus plébánost. Tizenegy hónapig felváltva hol Nagybányán, hol a Szatmárnémetin vallatják. A vád: hitoktatást tartott a gyermekeknek, ellenezte a vegyes házasságokat és nem örvendezett a magyar forradalom vérbetiprásakor. A hadbíróság 11 hamis tanút fölvonultatva a nagybányai perben 1960. július 22-én éjszaka (!) hozzák meg az ítéletet: 10 év börtönbüntetés. Először Szamosújváron tartják fogva, majd 1960 végén a brăilai mocsarakba hurcolják. 1962 őszére annyira legyengül, hogy visszaviszik Szamosújvárra, majd 1963 márciusában ismét visszakerül a Duna-deltába, Peripravára. 1964. júliusában szabadul.
1958. október 6.
A Macskási Pál-vezette kolozsvári katonai törvényszék ítéletet hirdet a 31 fős ún. érmihályfalvi csoport perében. Az 1957. február 19-én letartóztatott Sass Kálmán érmihályfalvi, és Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István egykori hadbírót hazaárulás vádjával halálra ítélik. (Balaskó büntetését a szobrász bátyja közbenjárására életfogytiglanra változtatják.) Érmihályfalváról 13 személyt (köztük Számadó Ernő költőt) 25 év, 2 személyt ennél kevesebb börtönbüntetésre; Érolasziból 4 személyt 25 évre; Biharvajdáról 6 személyt 25 évre, 3 személyt pedig 20 év börtönbüntetésre ítélnek. (Az elítéltek az Érmellék tekintélyes értelmiségei, iparosai, magángazdái. A perekkel a hatóság feltehetően a határ mellett lakó magyarságot akarja megfélemlíteni.) Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án Szamosújváron kivégzik.
1958. július 14.
Börtönlázadás tör ki Szamosújváron, amelyet rögtön levernek. Egyesek szerint az elképesztő zsúfoltság volt a kiváltó ok, mások szerint a lázadást a börtönvezetés tudatosan provokálta ki. A lázadás leverése után a körülmények drasztikusan megszigorodnak.
