A 352/1951. sz. belügyminiszteri rendelet alapján megkezdődik az "osztályidegen elemek" kitelepítése a nagyobb ipari központokból. A kitelepítéseket elsőként Sztálinvárosban (Brassóban) kezdik el. - 1950. április 20.
1950. augusztus 22.
A minisztertanács törvényerejű rendelete szerint "Brassó város Sztálinváros nevét viseli, a dolgozó emberiség nagy lángelméje, a szovjet nép vezetője, népünk felszabdítója és szeretett barátja, Joszif Visszarionovics Sztálin tiszteletére." (Brassó az 1960. december 24-i "területrendezési törvénnyel" kapta vissza a nevét.)
1949. május 19.
A két éve folyó, eredménytelen tárgyalások után a román fél beleegyezik abba, hogy - konzulátus helyett - Kolozsváron magyar útlevélhivatal kezdhesse meg a működését, csupán annyi a kikötés, hogy az a működését kizárólag az állampolgársági egyezmény végrehajtásából származó feladatok elvégzésére korlátozza, (a Hivatalnak konzuli jogköre nincs, minden ügyet Bukarestbe terjesztenek fel) és illetékességi területe nem terjed ki, csak Erdélyre, Brassó megye kivételével. - 1949. augusztus 8.
1948. augusztus 10.
Összevonják a marosvásárhelyi Szabad Szót a brassói Népújsággal. (Ezzel Brassó magyar lap nélkül marad.) Az MNSZ hivatalos székelyföldi napilapja a marosvásárhelyi Népújság lesz.
1946. március 18. - 20.
Brassóban tartják az MNSZ "százas" intézőbizottsági ülését. A gyűlés egyik legfontosabb eredménye, hogy határozatot hoznak az önálló választási lista állításáról.
1945. augusztus 19. - 31.
Kurkó Gyárfás vezetésével 30 tagú delegáció tárgyal Bukarestben. Kulturális téren 14 javaslatot terjesztenek elő. Szeptember 6-án a tárgyalásokról Kolozsváron beszámoló az MNSZ elnöke, Kurkó azt állítja, hogy javaslataik 80%-át a kormány jóvá hagyta. Elismerik a felekezeti és állami magyar tannyelvű iskolák ún. nyilvánossági jogát. Brassó is magyar tankerületi főigazgatóságot kap; azok a katonaszökevények, akik 1940. augusztus 30 és 1944. augusztus 23. közt Dél-Erdélyből északra szöktek, közkegyelmet kapnak. A tárgyalások eredményeképpen kibővül a magyar tanügyi hálózat. Ígéret szerint hamarosan rendezik az állampolgárságokat is; visszaadják a Csíki Magánjavakat. Ugyancsak megígérik, hogy felállítják az önálló (Erdélyi) Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare), melynek élére Szentimrei Jenőt fogják kinevezni. (A vezérfelügyelőt jogilag csak l946. októberében erősítik meg tisztségében.) Azt is megígérik, hogy orvosolni fogják a földreform során felmerült nemzetiségi panaszokat, mentesülnek a CASBI-leltározás alól azok, akiket erőszakkal hurcoltak el a csapatok, vagy munkaszolgálatra vittek el, vagy kötelezően soroztak be, de visszajöttek, visszaveszik az elbocsájtott orvosokat és azokat a volt MÁV-alkalmazottakat, akik nem önként mentek el a hadsereggel, a Székelyföldön az állomásokon a helységneveket magyarul is kiírják és hogy a magyar szövetkezetek egyenlő elbánásban részesülnek a románokkal. A gyakorlatban az ígéreteknek csak egy része teljesül. - 1945. december 3-19.
1944. október 22.
Brassóban megjelenik a Népi Egység első száma, az MNSZ első hivatalos napilapja. Felelős szerkesztő: Kurkó Gyárfás, szerkesztő: Csákány Béla.-Kolozsváron hivatalosan is megalakul a Magyar Dolgozók Szövetsége. A MADOSZ szervező bizottságának többek közt Szepesi Sándor munkás, Fodor-Pataky Ádám kisiparos, Kós Károly író, építészmérnök, Balogh Edgár szerkesztő, Soó Tamás egyetemi hallgató és Sáry István ügyvéd a tagjai. (November végén a kolozsvári MADOSZ is fölveszi az MNSZ nevet.)
1944. október 16. - 17.
Brassóban két napos országos értekezletet tart a Magyar Dolgozók Szövetsége, melyen csak a dél-erdélyi, bukaresti, háromszéki, udvarhelyi küldöttek vesznek részt. Itt döntenek arról, hogy megváltoztatják a nevüket, és létrehoznak egy "népi-nemzeti" szervezetet, melynek a neve: "Romániai Magyar Népi Szövetség" (Uniunea Populară Maghiară din România) - MNSZ. Az ideiglenes, központi végrehajtó bizottságnak Kurkó Gyárfás a vezetője.
1975. szeptember 6. - 13.
Brassóban - a kétoldalú kulturális egyezmény alapján - magyar könyvkiállítást rendeznek. A román fél - a magyar partner megkérdezése nélkül - önkényesen 23 könyvet kiemel a kiállított anyagból, emiatt diplomáciai levélváltásra kerül sor.
1974. március 15.
Brassóban és néhány székelyföldi városban - Kunszabó Ferenc írónak a külügyminisztériumba eljuttatott információi szerint - románellenes röpcédulák jelennek meg. A Securitate széleskörá nyomozásba kezd, a tetteseket nem találják meg. Sokan feltételezik, hogy a Securitate provokációjáról van szó.
1970. február 13.
Brassóban, a helyi pártszékház előtt Moyses Márton (akit még diákként 1960-ban két év börtönbüntetésre ítéltek, mert a magyar forradalom leverése után Magyarországra akart szökni, hogy a forradalmárokat segítse) benzinnel leönti és meggyújtja magát. Három hónapnyi szenvedés után belehal a sérüléseibe.
1969. március 16.
Brassóban meghal id. Halász Gyula (Csetény, 1871. szept. 17.) szerkesztő, publicista. A két világháború közt a Brassói Lapok munkatársa.
1969. március 16.
A Hivatalos Közlönyben megjelenik a tanszemélyzet szabályozásáról szóló törvény, amely előírja, hogy azokban iskolákban, ahol a tanítás az "együttélő nemzetiségek" nyelvén történik, "az előadó személyzetnek és a kisegítő tanszemélyzetnek ismernie kell a tanítási nyelvet.
1977. április 11.
Brassóban öngyilkosságot követ el Szikszay Jenő magyartanár, akit hónapok óta zaklat a Securitate; többször beidézték és vallatás közben meg is kínozták. "Bűne" az volt, hogy lehetett, hogy kiállt a magyar kisebbségi jogok védelmében.
1979. október 22.
Brassóban meghal Jakabos Ödön (Nyújtód, 1940. jan. 25.), aki azzal vált ismertté, hogy 1972-73-ban egyedül - gyalog, stoppal - Kőrösi Csoma Sándor nyomában bejárta a Közel-Keletet és Indiát. Hazatérve számos helyen megfordult, beszámolván úti élményeiről. Útinaplója - halála után - könyvalakban is megjelent (Indiai útinapló. Kőrösi Csoma Sándor nyomában.)
1983. május 21.
Brassóban meghal Kurkó Gyárfás (Csíkszentdomokos, 1909. dec. 2.) 1934-ben a MADOSZ egyik alapítója, majd országos elnöke, 1944 októberében az újjászervezi a MADOSZ-t, majd 1945-47 közt az MNSZ elnöke. 1949-ben letartóztatják és 1951-ben a Márton Áron és társai perben koholt vádakkal életfogytiglani börtönre ítélik. 1964-ben az általános amnesztiával szabadul, de megrokkant egészségi állapota miatt a közéletben már nem vesz részt.
1985. szeptember 20.
Bukaresten egy illegális alkotói kör, a Molnár Gusztáv vezette Limes megtartja első találkozóját. Az 1987 februári "lebukásig" Bukaresten, Brassóban és Illyefalván több vitát rendeznek a nemzettudat kérdéséről, a népi írók ideológiájáról, a transzilvanizmusról, a magyar kisebbség helyzetéről stb. (A találkozókon Molnár Gusztávon kívül Balázs Sándor, Bíró Béla, Bíró Gáspár, Cs. Gyimesi Éva, Fábián Ernő, Lőrincz Csaba, Salat Levente, Szilágyi N. Sándor, Vekov Károly vesznek részt.)
1987. november 15.
Vasárnap, a helyhatósági (néptanácsi) választások napján Brassóban több ezren tüntettek a Ceauşescu-rezsim ellen. A tömeg megrohamozza a helyi pártszékházat és a megyei tanácsházat, melyeket aztán feldúl, az ott található pártfunkcionáriusokat pedig megverik. A tüntetők a város főterén összetapossák, majd széttépik a gyűlölt államfő portréit, az épületekre rendszerellenes jelszavakat festenek és betörik a város sétáló utcáján az üzletek kirakatait. A helyszínre mintegy két órás késéssel megérkező pár száz rendőrtől a parancsnokság előzőleg elvette a lőfegyvereket, nehogy azok a tüntetők kezébe kerüljenek. A tüntetés felszámolása vízágyukkal és könnyfakasztó gránátokkal történt, és a mellékutcákba szorított tömeget, alig félóra alatt sikerült feloszlatni. Egyes vélemények szerint - jelenti az Erdélyi Magyar Hírügynökség - a letartóztatottak száma 90, más vélemények szerint e szám elérheti a 2.000-et. (Megbízható bukaresti források szerint valószínűleg 400-an lehetnek, akiket hétfőn és a rákövetkező négy napon letartóztattak és Bukarestbe szállítottak, ahol azonnal brutálisan összeverték őket.) A bukaresti nagykövetség információi szerint összesen 87 személyt ítélnek el.
