A második dél-erdélyi támadás során a magyar és német csapatok elfoglalják Aradot. Heszlényi altábornagy, Arad városparancsnoka másnap plakáton felhívja a város zsidó származású lakosait a sárga csillag viselésére. Szeptember 22-én a szovjet-román erők visszafoglalják Aradot.
1974. október 6.
Aradon koszorúzást tartanak a kivégzett tábornokok emlékoszlopánál. A 125 évfordulóra való tekintettel a román külügyminisztérium jóváhagyja, hogy közös magyar-román koszorúzásra kerüljön sor. (A közös megemlékezésre még februárban, a Magyar-Román Kulturális Együttműködési Vegyesbizottság második ülésén tett ajánlatot a magyar fél.) Az eseményt a román tömegtájékoztatásban szinte eltitkolják azzal a céllal, hogy távol tartsák a nagyobb tömegeket az eseménytől.
1973. október 6.
Aradon megkoszorúzza a vértanúk emlékoszlopát a magyar nagykövetség. Kincses László, a külügyminisztérium referense azt ajánlja, hogy - kihasználva azt, hogy 1974-ben 125. évfordulója lesz a 13 tábornok kivégzésének - javasolják a román partnereiknek, állítsák helyre a Zala-szoborcsoportot. December 12-i feljegyzésében ugyanezt javasolja Martin Ferenc nagykövet is.
1970. május
súlyos árvíz sújtja az országot, a kiáradt folyók 81 helyiséget teljesen elpusztítanak, a halottak száma 166. Erdélyben a legtöbb folyó (az Olt, a Maros, a Küküllők, a Szamosok és a Kőrösök) kiönt. Aradot csak nagy erőfeszítéssel sikerül megmenteni, de Szatmárnémeti, Déva, Marosvásárhely, Dés nagy részét már elönti a víz.
1958. április 10. - május. - 30.
Temesváron, a nagyszínházban a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa előtt folyik Szoboszlay Aladár és társai monstre-pere. Mintegy 200 személyt tartóztattak le, végül 57 főt állítanak a bíróság elé. Szoboszlay és társai ellen többek között az a vád, hogy: 1) még 1950-ben Keresztény Munkapárt néven "ellenforradalmi szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy az RNK belső és külső biztonsága ellen mesterkedjenek"; 2) terjesztették Szoboszlay "felforgató" írásait és "a lakosság nyugalmas életére és munkájára káros hangulatot keltettek"; 3) fegyveres lázadást készítettek elő a "a népi demokratikus rendszer megdöntésére és az elnyomó tőkés-földesúri rendszer restaurációjára, mind az RNK-ban mind az MNK-ban, és egy román-magyar konföderáció létrehozására..." (Szoboszlay 1956 folyamán valóban széleskörű szervezkedésbe kezdett, amelynek eredményeként a Székelyföldtől Aradig nyúltak az összeesküvés szálai. Nem csak magyarokat szervezett be, hanem Aurel Dan görögkeleti főesperest és Alexandru Fîntînarut a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt egyik volt Arad megyei vezetőjét, valamint Constantin Drăgăniţa ezredest, a Tîrgu Măgurele-i tankezred parancsnokát.)
1958. február 20.
Romániába érkezik a Kádár János-vezette magyar párt- és kormányküldöttség. (A látogatás eredeti tervek szerint még 1957 szeptemberére volt ütemezve, de közös megegyezéssel elhalasztották.) A küldöttség tagjai: Kádár János az MSzMP KB első titkára, államminiszter, Apró Antal a kormány első alelnöke, Kállai Gyula államminiszter, az MSzMP KB titkára, Némety Károly az MSzMP KB tagja, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Keleti Ferenc nagykövet. A delegáció Arad - Temesvár - Craiova - Piteşti érintésével 21-én Bukarestbe érkezik.
1956. október 18.
Tudósításában az Előre vidéki levelezője arról számol be, miszerint bontják Aradon az Avram Iancu tér burkolatát, hogy eredeti helyére visszaállíthassák az 1925-ben eltávolított Zala György-féle emlékszobrot. A hírek szerint a hivatalos formaságok elintéződtek és "megint állni fog a nagyszerű szobor."
1956. október 6.
Aradon többszáz aradi magyar dolgozó rója le kegyeletét az 1849-es vértanúk vesztőhelyén lévő obeliszknél. Magyarországról Hajdú-Bihar megye és a debreceni helyőrség küldöttsége, egy makói diákküldöttség és Békéscsabáról egy 183 fős tanár-diák csoport is részt vesznek a koszorúzáson. Jelen van továbbá a városi néptanács képviselője, Kelemen Dezső, valamint Kovách Géza, a magyar vegyeslíceum történelemtanára.
1977. november 29.
Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv 20-20 km széles, az érintett településeken (az egyezmény mellékletében összesen 278 település van felsorolva) lakók évenként 12 utazásra vehetik igénybe az engedélyt, 6 napig lehet a másik országban tartózkodni, amit indokolt esetben 10 nappal meg lehet hosszabbítani. A magyar erőfeszítések ellenére Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba.
1979. október 6.
Rajnai Sándor nagykövet munkatársaival (és a "testvérmegye" Békés delegációjának részvételével) Aradon megkoszorúzza a kivégzett tábornokok emlékoszlopát. A koszorúzáson a helyi pártbizottság és a tanács képviselői is részt vesznek, valamint el megy mintegy 500 helybéli magyar is.
1980. október 6.
Aradon koszorúz a magyar nagykövetség delegációja. Az eseményen a helyi pártbizottság és a néptanács, valamint a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanács részéről is jelen van egy küldöttség, valamint a Békés megyei tanács-, a KISZ- és a Hazafias Népfront delegációja, és mintegy 3-400 helybeli.
1981. október 6.
Aradon a bukaresti magyar nagykövetség és a kolozsvári főkonzulátus munkatársai megkoszorúzzák a vértanúk vesztőhelyén álló emlékoszlopot. A koszorúzáson részt vesz mintegy 4-500 helyi magyar is, koszorút helyez el a város polgármestere is.
1984. október 6.
Mintegy ezer helyi magyar részvételével történik az aradi mártírok obeliszkjénél a koszorúzás. A bukaresti pártvezetés nem járul hozzá, hogy a magyar nagykövetségen kívül a szomszéd megye, Békés, delegációja is hivatalos jelleggel koszorúzzon, ráadásul a határon két órára feltartóztatják a békési fiatalok két autóbuszát a határon, emiatt azok lekésik az eseményt. Barity Miklós nagykövet az október 10-i rejtjeltáviratában annak a véleményének ad hangot, hogy "az egész ügy előzményei, fejleményei világosan jelzik azt az eddig is már többször érvényesülő román szándékot, hogy romániai területen lévő magyar vonatkozású emlékhelyek látogatására, vagy az ide is kapcsolódó magyar évfordulók ünneplésére érkező magyarországi hivatalos szervek beutazását megakadályozzák.
1986. október 6.
A hagyományos aradi koszorúzást igyekeznek a hatóságok megakadályozni. Ugyan a bukaresti magyar nagykövetség képviselői elhelyezhetik a koszorújukat, ám a magyar televízió forgatócsoportját nem engedik be az országba, a nagylaki határátkelőhelyen pedig több magyar csoportot visszafordítanak.
1987. október 6.
Ismét megkoszorúzzák a kolozsvári és bukaresti magyar külképviseletek delegációi az aradi vértanúk emlékoszlopát és fogadják őket a helyi pártvezetők is.
1988. április 29.
Nicolae Ceauşescu bejelenti, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. település-szisztematizálási tervet, melynek során mintegy hétezer-nyolcezer falut felszámolnak. (A "szisztematizálás" nem csak a falvakat veszélyezteti, hanem a városokat is. Az erdélyi városok - többek közt Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Zilah - történelmi városmagjait az utóbbi két évtizedben szisztematikusan "eltüntetik".)
1988. augusztus 28.
Aradon tárgyal Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a minisztertanács elnöke és Nicolae Ceauşescu, az RKP főtitkára, államelnök. Bár a pártvezetés megosztott a román meghívás elfogadásában (a külügyminisztériumban is többen ellezik) Grósz mégis elmegy tárgyalni, a helyszínt is a román fél jelöli ki. A tárgyaláson Ceauşescu minden magyar felvetést, javaslatot visszautasít és tovább vádaskodik. A magyar főtitkár mindenben visszakozik és a közös közlemény is a román javaslat alapján készül el. A találkozó valójában román diplomáciai sikernek tekinthető.
1989. október 4.
A magyar külügyminisztérium diplomáciai úton tiltakozik azért, mert Románia Szocialista Köztársaság kormánya nem engedélyezte az október 6-i megemlékezést és koszorúzást Aradon. Október 6-án Szűts Pál nagykövet - bár a környéket lezárták - el tudja helyezni az emlékhelynél a koszorúját.
