A Zsil-völgyében bányász sztrájk robban ki. A kiváltó ok az, hogy váratlanul megnövelték a munkaidőt, kitolták a nyugdíjkorhatárt és egyéb szociális juttatást is eltöröltek. A megmozdulás központja Lupény, de az akció az egész Zsil-völgyére kiterjed, mintegy harmincötezren vesznek benne részt. A "fellázadt" bányászok vezetői (Constantin Dobre bányász és Jurca mérnök) a helyszínre érkezett Ilie Verdeţ KB-titkárral és Constantin Băbălău bányaügyi miniszterrel nem hajlandók tárgyalni, csak Ceauşescuval, aki a harmadik nap (miután kiderül, hogy a két bukaresti vezető a bányászok őrizetében van) érkezik meg. Ijedtében mindent megígér - mire a bányászok másnap fölveszik a munkát. A megtorlás nem maradt el. Hírek szerint több ezer bányászt telepítenek ki a következő években, a két vezetőt pedig "eltüntetik".
1977. szeptember 10.
Király Károly - mivel az Ilie Verdeţi-hez írott levelére nem kap választ - levelet ír Vincze Jánoshoz, az RKP KB tagjához, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa egyetlen függetlenített alelnökéhez. Ebben erőteljesen kritizálja a párt kisebbségpolitikáját. A konkrét sérelmek megemlítése után kijelenti, hogy "a nemzetiségi kérdés a demokrácia próbaköve, alapja rendszerünknek" és "nem a rendszer rossz, nem a szocialista berendezkedés a bűnös, hanem a vezetési módszerek". Angol nyelven 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.
1977. szeptember 13.
Csernátonban meghal id. Haszmann Pál (Komandó, 1902. máj. 20.), tanító, helytörténész, néprajzkutató. 1934-től nyugalomba vonulásáig Csernátonban tanító, iskolaigazgató, közben komoly néprajzi gyűjtést folytat, számos néprajzi, helytörténeti vonatkozású cikket publikál. Gyűjteményéből 1973-ban hozzák létre a Kovászna megyei múzeum szabadtéri néprajzi részlegét. A tájmuzeumot két fia, ifj. Haszmann Pál és Haszmann József vezetnek.
1977. október 4. - 11.
Bukarestben a román külügyminisztérium konzuli igazgatóságának vezetője, Gh. Bădescu és Hodicska Tibor, a nagykövetség diplomatája megbeszélést folytat a felállítandó kolozsvári magyar főkonzulátus kérdéséről. Kiderül, hogy a román fél nem hajlandó elfogadni a magyar állam tulajdonjogát arra az épületre, amelyben az 1955-ben megszüntetett Útlevélhivatal működött. (Pedig - mint a nagykövetség megtudja - egy 1976. október 6-i telekkönyvi kivonat az Erzsébet/Racoviţa út 16. sz. alatti ház tulajdonosaként a Magyar Népköztársaságot tünteti fel...) A tárgyaláso után Biczó György nagykövetnek az a benyomása, hogy a főkonzulátus ügyét "központi szinten" hátráltatják", mert "politikai kérdést csinálnak abból, hogy ne ott legyen újra főkonzulátus, ahol egyszer konzuli hivatal már működött".
1977. november 9.
Biczó György nagykövet arról tájékoztatja a budapesti külügyminisztériumot, hogy a legfelsőbb szintű találkozó után tapasztalata szerint a magyar értelmiségi körökben "az az általános vélemény, hogy - miközben a román pártvezetés a propaganda minden eszközét igénybe veszi a romániai nemzetiségi kérdés "teljes megoldásának" bizonyítására - a helyzet semmit sem javult, sőt: tovább folytatódik az erőszakos asszimilálási folyamat, a romániai magyar nemzetiségnek Magyarországtól való mesterséges távoltartása."
1977. november 17.
Budapesten meghal Bretter György (Pécs, 1932. márc. 21.) kolozsvári filozófus. 1957 és 1977 közt a Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán filozófiát oktat, rendszeresen publikál a Korunkban és az Utunkban.
1977. november 29.
Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv 20-20 km széles, az érintett településeken (az egyezmény mellékletében összesen 278 település van felsorolva) lakók évenként 12 utazásra vehetik igénybe az engedélyt, 6 napig lehet a másik országban tartózkodni, amit indokolt esetben 10 nappal meg lehet hosszabbítani. A magyar erőfeszítések ellenére Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba.
