Egy miniszteri belső rendelkezés szerint a nemzetiségi tannyelvű iskolákban az ún. indifferens tárgyakat (ének, torna, rajz, számtan stb.) román tanerő is oktathatja, sőt, újabban a román történelem is tanítható románul. Természetes, a fenti tanerők az osztályfőnöki órákat is románul vezetik. A magyar nyelvű iskolákban fokozatosan általánossá válik, hogy a pionír-foglalkozások és az egész iskolán-kívüli aktivitás románul történik. A tanév kezdete előtt a szakminisztérium sehol sem engedélyezi, hogy az "értékesebb" szakmák (optikus, műszerész, finom-mechanikus stb.) esetében nemzetiség osztályokat is indítsanak.
1972. november 27.
Elmarad a magyar-román kulturális munkaterv keretében esedékes bukaresti magyar könyvkiállítás megnyitója. A megnyitó előtt három nappal (pénteken) a román fél közli, hogy a kiállításra küldött könyvek közül 30-at nem engednek kiállítani, illetve csak ezek hiányában történhet meg a megnyitás. A kifogásolt művek közt van Ady Endre: Versek és Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, valamint Kádár János (az MSZMP első titkára): Hazafiság és internacionalizmus, és Kállai Gyula (az MSZMP PB tagja): Szocializmus, népfront, demokrácia című könyvei. A magyar fél ezért lemondja a kiállítást. (Hasonló egyoldalú román eljárás már történt az 1970-es kiállításon is - ekkor kivették a kiállított anyagból többek közt: Hatvany Lajos: Így élt Petőfi, Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz, Juhász Gyula összes versei, Magyar Mártír Írók Antológiája, Kis Világatlasz -, de akkor a magyar fél "lenyelte a békát".) A román lépés miatt levélváltásra kerül sor Aczél György és Radu Popescu KB-titkárok között. Az utóbbi arra hivatkozik, hogy minden esetben megakadályozzák az "olyan művek forgalmát, amelyek a román és a magyar nép közötti újtipusú, a szocialista kapcsolatokra ártalmas eszméket és téziseket tartalmaznak".
1973. január 10.
Bukarestben hosszas betegség után meghal Földes László (Arad, 1922. jún. 26.) irodalomkritikus, szerkesztő. 1947 és 1953 közt a Bolyai egyetemen tanársegéd, majd adjunktus, 1953-tól a konzervatórium esztétika tanára. 1956 és 1958 közt az Utunk főszerkesztője, 1970-től A Hét főszerkesztő helyettese.
1973. február 25.
Egy összejövetelen Csernátonban elhatározzák, hogy megalakítják a Bod Péter Közművelődési Egyesületet, a helyi népfőiskolát és a szabadtéri múzeumot. Utóbbi id. Haszmann Pál ny. igazgató-tanító mintegy 8000 darabos gyűjteményéből jön létre, mint a Kovászna megyei múzeum szabadtéri néprajzi részlegét. A tájmúzeumot a Damokos Gyula-féle kúriában és a körülötte elterülő 2 hektáros parkban hozzák létre, ifj. Haszmann Pál és Haszmann József vezetik.
1973. május 13.
Megjelenik a 273. sz. államtanácsi törvényrendelet, melynek értelmében az általános iskolákban a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásban az ötödik osztály indításához minimum 25, a középfokú oktatásban pedig 36 jelentkezőre van szükség. (Eddig 20 tanuló volt a minimum, de minisztériumi engedéllyel már 8-10 fővel is indíthattak nemzetiségi osztályt.) Ezzel szemben mindazon községekben, ahol az "együttélő nemzetiségek" nyelvén működő iskolák léteznek, függetlenül a tanulók létszámától, román előadási nyelvű tagozatokat, vagy osztályokat kell létesíteni. (Ez az intézkedés akkor jelenik meg, amikor az 1.230 önálló igazgatású magyar általános iskola mellett már 1.062 magyar tagozat működött.) A nyíltan diszkriminációs törvény nagy felháborodást kelt a magyar kisebbség körében és a magyar pártvezetés is nemtetszésének ad hangot a kétoldalú tárgyalásokon. (A nagykövetség szeptemberi bizalmas információi szerint a dekrétum végrehajtására az 1973/74-es tanévben még nem kerül sor.)
1973. június 18. - 19.
Az RKP KB-nak az oktatás "fejlesztéséről és tökéletesítéséről" tanácskozó plenáris ülésén Ceauşescu azzal védi meg a május 13-i törvényt, hogy kijelenti: "Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. [...] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak." Ezen az ülésen Takács Lajos is felszólalhat (az ugyancsak jelenlévő, és felszólalásra jelentkező Domokos Géza, Sütő András és Fazekas János nem kapnak szót). Takács, az államtanács tagja beszédében ugyan utólag is helyesli a kisebbségi iskolák 1956 és 1959 közti erőszakos elrománosítását, (azt is beismerve, hogy abban az időben még azon a véleményen volt, hogy a földrajz és történelem kizárólag román nyelven történő tanítása "segítséget fog nyújtani a román nyelv ismeretének tökéletesítéséhez"). Emellett azonban azt is kijelenti, hogy "az utóbbi időben szó van arról, hogy az együttélő nemzetiségek oktatását kétnyelvű oktatássá alakítják át. Nem tudok elképzelni nagyobb szerencsétlenséget..." Azt javasolja, hogy a fenti javaslatot - mielőtt konkrét jogszabályba öntenék - vitassák meg a nemzetiségi dolgozók tanácsaival. Ceauşescu beszédében meglehetősen durván nekimegy Takácsnak és az ellenérveit lesöpri az asztalról - ám a kétnyelvű oktatás tervezett bevezetésére még sem kerül sor, de a két nemzetiségi tanács országos plenárisának - már igencsak esedékes - összehívása is elmarad.
1973. június 21.
Bukarestben összeül a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója (központi irodája). Ezen elhatározzák, hogy októberben megtartják az országos tanács plenáris ülését. (Ehhez a pártvezetés nem járul hozzá.) Az erről beszámoló rejtjeltáviratában Martin Ferenc nagykövet megjegyzi: "egyébként a nemzetiségi káderek hangulata, helyzete ma rosszabb, mint bármikor".
1973. július 6.
A nemzetiségi oktatás ügyében tart megbeszélést a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A Miron Constantinescu elnökletével megtartott ülésen érdemi megállapodásra nem kerül sor.
1973. július 28.
Csíkszeredában felavatják Nagy Imre képzőművész állandó kiállítótermét, emlékházát. Az avatóbeszédet Sütő András mondja.
1973. július
a magyar nagykövetség három diplomatája hivatalos látogatást tesz Bákó megyében, melynek során fölkeresnek egy csángó-magyar falut (Lujzi-kalagor) is. Diplomatái beszámolója után október 31-i jelentésében Martin Ferenc nagykövet kijelenti: "Nincsenek illúzióink a feudális Magyar Állam, majd a Horthy-fasizmus "magyar szupremációt" gőgösen hírdető nemzetiség-ellenes politikáját illetően, de azért a fenti méretű és módszerű erőszakos asszimiláció a történelmi Magyarországon ismeretlen volt." Ennek ellenére úgy véli, hogy "jelenleg nem volna kívánatos a csángókérdés-komplexum bármilyen, románoknak történő felvetése." (1989 előtt ez volt az egyetlen alkalom, hogy magyar diplomata eljuthatott a csángóföldre.)
1973. augusztus
Zöld Lajos csíkszeredai újságíró alkotótábort szervez a gyergyószárhegyi ferences kolostor épületében. Ezt követően minden évben magyar és román képzőművészek táboronak Szárhegyen és elkezdődik a romos Lázár-kastély helyreállítása is.
1973. augusztus 20.
Öngyilkos lesz Szőcs Kálmán nagy reménységű költő. A nagykövetség információi és a hátrahagyott búcsúlevele szerint tettét "az elviselhetetlennek tűnő nemzetiségellenes nyomás miatt követte el".
1973. szeptember 13.
Újabb szűk körű megbeszélésre kerül sor Bukarestben, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ott élő tagjai és Miron Constantinescu KB-titkár között. (Korábban őt bízták meg a nemzetiségi tanácsok irányításával.) A zaklatott légkörű megbeszélés során a magyar meghívottak ismertetik a magyar oktatási hálózat problémáit, és hiányosságait, és többek közt azt kérik a magyar-kérdés idős szakértőjétől, hogy a román nyelvű tanintézményekben tanuló magyar diákoknak legalább tegyék kötelezővé a magyar nyelv- és irodalom oktatását. Constantinescu azonban ezt "túlzónak" találja, és elutasítja a kérést.
1973. október 6.
Aradon megkoszorúzza a vértanúk emlékoszlopát a magyar nagykövetség. Kincses László, a külügyminisztérium referense azt ajánlja, hogy - kihasználva azt, hogy 1974-ben 125. évfordulója lesz a 13 tábornok kivégzésének - javasolják a román partnereiknek, állítsák helyre a Zala-szoborcsoportot. December 12-i feljegyzésében ugyanezt javasolja Martin Ferenc nagykövet is.
1973. november 15.
Kolozsváron meghal László Dezső (Sepsiszentgyörgy, 1904. júli. 12.) református lelkész, teológus, publicista, társadalompolitikus. Az Erdélyi Fiatalok alapító tagja, 1937-től teológiai magántanár, 1941-44 közt országgyűlési képviselő, az Erdélyi Párt tagja. 1952-ben bírósági ítélet nélkül a Duna-Fekete-tenger csatornánál dolgoztatják, 1957-ben egy kis időre újra letartóztatják. A hatvanas években ismét kolozsvári lelkész.
1973. december 4.
Sepsiszentgyörgyön Nagy Ferdinánd megyei elsőtitkár leváltja Sylvester Lajost, aki 1968 óta a megyei kulturális bizottság elnöke. Az a "bűne", hogy több magyar szobor (pl. Kézdimárkosfalván Barabás Miklós, Kovásznán és Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor, Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobrát), történelmi emlék helyreállítását kezdeményezte. A közvetlen indokot a "köpeci ügy" szolgálja. (Az 1848. december 9-i győztes csata emlékére állított - és 1934-ben lerombolt - emlékművet Sylvester visszaállíttattja, de Constantin Stanca megyei ideológiai titkár leromboltatja. Bukarsetből jönnek ki kivizsgálni az esetet - végül új emlékművet állíttatnak a régi helyett.) Sylvestert Dukász Anna helyébe (aki a lemondott Király Károly pártfogoltjának számított) a városi színház igazgatójává nevezik ki. (A szíínésznő pedig két év múlva az Egyesült Államokba "disszidál".)
1974. február 27. - május. - 2.
Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök baráti látogatásra Budapestre látogat.
1974. március 15.
Brassóban és néhány székelyföldi városban - Kunszabó Ferenc írónak a külügyminisztériumba eljuttatott információi szerint - románellenes röpcédulák jelennek meg. A Securitate széleskörá nyomozásba kezd, a tetteseket nem találják meg. Sokan feltételezik, hogy a Securitate provokációjáról van szó.
1974. április 1.
Megjelenik a Hivatalos Közlönyben a sajtótörvény, mely részletesen szabályozza a cenzúra működését, a kiadók, szerkesztők feladatkörét is. Az előírások betartatása, ellenőrzése a Sajtó- és Nyomtatványügyi Bizottság (röviden Sajtóigazgatóság) feladata lesz.
1974. április 4. - 5.
Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).
