Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 19 találat | 0 - 19
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1974. február 27. - május. - 2.

Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök baráti látogatásra Budapestre látogat.

1974. március 15.

Brassóban és néhány székelyföldi városban - Kunszabó Ferenc írónak a külügyminisztériumba eljuttatott információi szerint - románellenes röpcédulák jelennek meg. A Securitate széleskörá nyomozásba kezd, a tetteseket nem találják meg. Sokan feltételezik, hogy a Securitate provokációjáról van szó.

1974. április 1.

Megjelenik a Hivatalos Közlönyben a sajtótörvény, mely részletesen szabályozza a cenzúra működését, a kiadók, szerkesztők feladatkörét is. Az előírások betartatása, ellenőrzése a Sajtó- és Nyomtatványügyi Bizottság (röviden Sajtóigazgatóság) feladata lesz.

1974. április 4. - 5.

Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).

1974. május első hete

Május első hetében papírtakarékosságra hivatkozva csökkentik a napilapok és folyóiratok terjedelmét és példányszámait. A nemzetiségi értelmiség szerint ez jobban sújtja a kisebbséget, mint a többségi románokat.

1974. június 16.

Kolozsváron letartóztatják Kallós Zoltánt, a moldvai csángó-magyarság folklórjának egyik legismertebb kutatóját.

1974. augusztus 21.

Szabófalván meghal Lakatos Demeter (Szabófalva, 1911. nov. 9.) moldvai csángó-magyar népköltő. Tehetségére a két világháború közt Dzsida Jenő figyel fel, verseit 1956-tól ismét közlik a magyar lapok. Életében kötete nem jelenhet meg, utolsó éveiben háziőrizetben tartják a magyar versei miatt.

1974. szeptember 16.

A bukaresti magyar nagykövetség hivatalosan kéri, hogy - tekintettel az 1848-49-es szabadságharc leverésének 125. évfordulójára - az aradi, Zala György-féle szabadságszobrot a román illetékesek állítsák ismét fel. A megfelelő román hatóságok azonban arra az álláspontra helyezkednek, hogy "az idő rövidsége miatt nem látnak lehetőséget" az emlékmű október 6-ig történő helyreállítására.

1974. szeptember 17. - 18.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.

1974. szeptember 17.

Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.

1974. október 6.

Aradon koszorúzást tartanak a kivégzett tábornokok emlékoszlopánál. A 125 évfordulóra való tekintettel a román külügyminisztérium jóváhagyja, hogy közös magyar-román koszorúzásra kerüljön sor. (A közös megemlékezésre még februárban, a Magyar-Román Kulturális Együttműködési Vegyesbizottság második ülésén tett ajánlatot a magyar fél.) Az eseményt a román tömegtájékoztatásban szinte eltitkolják azzal a céllal, hogy távol tartsák a nagyobb tömegeket az eseménytől.

1974. október 16.

Ünnepi nagygyűlést tartanak - Nicolae Ceauşescu jelenlétében - "Kolozsvár fennállásának 1850. évfordulója" alkalmából. A főtitkár beszédében a hősi múltról és a jövőben fejlődés távlatairól beszél. (Másfél órás beszéde alatt feltűnően ideges, dekoncentrált.) Ez alkalommal - Drobeta-Turnu-Severin mintájára - átkeresztelik a várost: a hivatalos román neve ezután - utalva a város latin előzményére - Cluj-Napoca.

1974. október 24.

Nyolcvankét éves korában meghal Argay György, a Romániai Zsinatpresbiteri-Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Utódává 1975. június 15-én a gyülekezetek Szedressy Pál bukaresti lelkészt, főjegyzőt választják.

1974. november 14.

Életbe lép az új magyar-román konzuli egyezmény.

1974. november 2.

Megjelenik a 63. sz. törvény "Románia Szocialista Köztársaság nemzeti kulturális vagyonának oltalmazásáról". A törvény gyakorlatilag államosít minden műkincset, kulturális hagyatékot, legyen az egyházi, vagy magántulajdonban.

1974. november 24. - 28.

Bukarestben tartják az RKP XI. kongresszusát. A Központi Bizottságból kimarad Király Károly, a KB póttagja marad Domokos Géza és Sütő András.

1974. november 29.

Kolozsváron meghal Jordáky Lajos (Kolozsvár, 1913. szept. 6.) szociológus, történész, kritikus. 1945-től a Bolyai egyetem tanára, 1947-től a magyar színház irodalmi titkára. 1952-ben letartóztatják és Demeter Jánossal, Balogh Edgárral, Csőgör Lajossal együtt bíróság elé állítják. Az ún. transzilvánisták perében 12 év börtönbüntetésre ítélik, de 1954-ben elnöki kegyelemmel mindnyájan kiszabadulnak. Ezt követően a Bolyai egyetem tanára, 1957-ben azonban az ún. Dobai-ügyben ismét vizsgálati fogságba vetik. Bár szabadlábra helyezik, de ennek az ára a "nyilvános önkritika" lesz. 1957-től a kolozsvári Történeti Intézet kutatója. Az Egyetemiek Házában Balogh Edgár mond "bátor hangú" emlékbeszédet, mely - Biczó György nagykövet információi szerint - "rendkívüli hatást váltott ki" és "többen megjegyezték, hogy a temetés valóságos demonstrációval ért fel...". (A december 3-i temetésén a magyar nagykövetség is képviselteti magát.)

1974. december 9.

Megjelenik az államtanács december 6-i, 225. sz. törvényerejű rendelete, melynek értelmében - az első fokú rokonok kivételével - tilos magánszemélynek külföldit elszállásolnia. A rendelet megszegőit 5-15.000 lejre büntethetik. A "szállástörvény" nagy felháborodást okoz magyar körökben, de számos román is helyteleníti. (A nagykövetség értesülése szerint Ilie Verdeţi KB-titkár azzal indokolta az egyik prominens magyar nemzetiséginek az intézkedést, hogy "a sok jövés-menés rossz hatással van a "lakosságunkra"". Ezt azzal egészíti ki Biczó György nagykövet, hogy ez a törvény is a román ortodox belpolitikának a része. A román pártvezetést bizonyára kezdi kellemetlenül érinteni, hogy a turizmus növekedésével a romániai tömegek nagyobb összehasonlítási alapot kapnak saját helyzetüket illetően, kételyeket ébresztenek az emberekben a vezetéssel szemben.")

1974. december 7.

Fél évi vizsgálati fogság után (többszöri halasztás után) Kolozsvárott zártkörű tárgyaláson két és fél év börtönbüntetésre ítélik Kallós Zoltánt. A per koncepciós jellege annyira nyilvánvaló, hogy arról nem csak a nyugati emberjogi szervezetek és a média vannak meggyőződve, hanem a Magyar Népköztársaság diplomatái is. (Január 2-án az Amnesty International levelet ír Kallós ügyében Bucur Şchiopu kanadai nagykövetnek.) Martin Ferenc nagykövet azt közli feletteseivel, hogy "letartóztatását kizárólag politikai szempontok motiválták. A jeles folklorista egész tevékenysége, egész lénye - különösen moldvai csángó kutatásai - a román vezetés éles ellenszenvét váltották ki." A román pártvezetés nem meri megkockáztatni, hogy a Kallós-ügy miatt esetleg az ország - akkor még igen jónak mondható - nemzetközi megítélése romoljon, ráadásul a neves etnográfus érdekében a magyar politikai és kulturális elit néhány tagja közbenjár Ilie Verdeţ KB-titkárnál, ezért Kallóst 1975 tavaszán szép csendben szabadlábra helyezik.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék