Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 9 találat | 0 - 9
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1951. január 17.

A Romániai Magyar Szó szerint a moldvai csángó-magyaroknak 35 négyosztályos és 4 hétosztályos iskolájuk működik.

1951. március 15.

A nagyváradi, temesvári, brassói, bukaresti regionális gyűlések után Kolozsváron tartják az újabb országos "békepapi" gyűlést, melyen mintegy kétszáz (a sajtó 600 résztvevőről ír) lelkész és egyháztanácsos vesz részt - jó részük ismét csak az erőszaknak engedve. A gyűlés elnöke Fodor Gergely szerzetes. Ez alkalommal összeül a - Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök által már 1948-ban felfüggesztett - Egyházmegyei Tanács "utóda", az Erdélyi Római Katolikus Státus rendkívüli közgyűlése, melyen jóváhagyják a működési szabályzatot. Az ideiglenes igazgatótanácsba 27 tagot választottak, 14 egyházi és 13 világi személyt, akik mind a kommunista párt kiszolgálói. (A Státus létrehozásával Bukarest azt szeretné elérni, hogy a vezetőség vegye át Márton Áron helyett a katolikus egyház vezetését.) Április 13-án a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot. Jakab Antal gyulafehérvári ordinárius valamennyi résztvevőt kiközösíti.

1951. április 18.

A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941-44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna Csőgör Lajos és csoportja, valamint Márton Áron és csoportja-perekben a koronatanú, miszerint Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, "azzal a céllal, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától". Demeter 1951. december 24-én a văcăreşti-i rabkórházban az elszenvedett kínzások miatt meghal.

1951. július 30.

Bukarestben elkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. A vád többek között: Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a nyugati kapitalistákkal) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról.

1951. augusztus 7.

A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró őrnagy vezette csoportja kihirdeti az ítéleteket: Márton Áron: életfogytiglani kényszermunka, 10 év nehéz (szigorított) börtön (1955-ben szabadul); Korparich Ede: 5 év nehézbörtön (letöltése után az NSZK-ba emigrál); Szász Pál: 10 év nehézbörtön (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal); Lakatos István: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul); Kurkó Gyárfás: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul); Teleki Ádám: 10 év nehézbörtön, 15 év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul); Venczel József: 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul); Bodor Bertalan (bankigazgató): 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka (1955-ben szabadul).

1951. augusztus 20. - 21.

Éjszaka karhatalommal elhurcolják az összes erdélyi ferencest és a laikus testvéreket, és Máriaradnán gyűjtik össze. (Már másfél éve Radnán raboskodik a Notre Dame női rend mintegy 100 és a ferences női rend 20 tagja is.) A 122 ferences sorsában osztoznak a minoriták, sőt, az ún. harmadik rend tagjai is. P. Boros Domokos Fortunátot, az 1942 és 1948 közti tartományfőnököt nem viszik a többiekkel Máriaradnára, hanem Jilaván gyorsított hadbírósági tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, majd a Duna-Fekete-tenger csatornához hurcolják. - 1952. május 22.

1951. augusztus 24.

Gyulafehérváron letartóztatják Jakab Antalt, a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye ordináriusát, és Erőss Lajos kolozsvári káplánt, akik szembenállnak az egyházjogilag illegitim, a kommunista hatalom által támogatott Adorján Károly-féle egyházvezetéssel. Jakab Antal utóda Márton Mózes csíkszentdomokosi plébános, ordinarius substitus lesz.

1951. szeptember 10. - 17.

Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu-tanácsa előtt folyik a "nagy vatikáni-kémper"-nek elkeresztelt koncepciós per. A vádlottak között található az 1950. július 19-én letartóztatott Pacha Ágoston (Bukarest által el nem ismert) temesvári megyéspüspök és Boros Béla ordinarius substitus, dr. Héber János temesvári püspöki titkár, valamint Schubert József bukaresti ordinarius substitus és mások. A nagy nyilvánosságot kapott perrel a világi hatalom a római katolikus egyház Rómához hű részének ellenállását szeretné megtörni. 17-én Pacha Ágoston 18 évet, Boros Béla életfogytiglani kényszermunkát, Schubert püspök pedig életfogytiglani fegyházat kapnak.

1951. október 1.

Megkezdődik az oktatás a Babeş és a Bolyai Tudományegyetemek jogi karainak, és a Bolyai Tudományegyetem gazdaságtudományi karának külön főiskolává egyesítése útján megszervezett Kolozsvári Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskolán (Institut de Ştiinţe Juridice din Cluj). A jogi fakultás magyar és román tanítási nyelvű tagozatokból áll, a gazdaságtudományin csak magyar nyelven folyik tanítás, de román tagozatot is akarnak indítani.) 1953. augusztus 31-én megszűnik, de a Bolyai Tudományegyetem Bástya utca épületét nem kapja vissza.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék