Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 29 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1988. február 1.

Budapesten a nemzetközi sajtóban a Charta 77 mozgalom által meghirdetett román szolidaritási nap keretében tüntetést tartanak Románia Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt. 4-500 ember voul az épület elé, ahol az Erdélyből kitelepedett Tamás Gáspár Miklós tart rövid beszédet. A rendőrség rövid idő után közbeavatkozik, de incidens nem történik. A bukaresti külügyminisztérium hivatalosan tiltakozik és a magyar kormányt és az MSZMP-t vádolják az "incidens" miatt.

1988. február 11.

V. Ungureanu tanácsos közli a külügyminisztériumban Szőts Pál nagykövettel, hogy nem adják meg a működési engedélyt Szőts Ferenc kijelölt kolozsvári főkonzulnak. (Szőts korábban négy évig a nagykövetségen dolgozott.)

1988. február 13.

A Magyar Nemzetben megjelenik az MSZMP KB Külügyi Osztálya munkatársainak, Szokai Imrének és Tabajdi Csabának a cikke: Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés. Ebben leszögezik, hogy a mindenkori magyar politikának "létparancsa" a kapcsolattartás a határokon túli magyarokkal, a kisebbségi jogegyenlőség kérdése sohasem lehet lezárt, és nem tekinthető egy ország kizárólagos belügyének. A nagy feltűnést keltő írás a "magyarságpolitikai rendszerváltás" egyik nyitánya.

1988. február 26.

Az Egyesült Államok kormánya bejelenti, hogy július 3-ával megvonja Romániától a legnagyobb kereskedelmi kedvezményes elbánást, amit 1975 óta minden évben megadtak. Két nappal később a román kormány bejelenti, hogy ők mondanak le a kedvezményes elbánásról.

1988. március 15.

A magyar nagykövet Csíkszeredában és Székelykeresztúron megkoszorúzza Petőfi Sándor szobrát. (Korábban erre nem volt példa.) A külügyminisztérium először nem akar ehhez hozzájárulni, mejd az utolsó pillanatban mégis engedélyezik.

1988. április 3.

Egy párthatározat megtiltja a helységnevek "idegen nyelvű" megnevezését nyomtatásban, és az elektromos médiában. Ettől kezdve minden közleményben és a hírlapok, folyóiratok alcímében a megyék, helységek neve csak románul jelenhet meg.

1988. április 5.

Cs. Gyimesi Éva, a Babeş-Bolyai egyetem tanára tiltakozó levelet ír Viorica Nicolau tanügyminiszter-helyettesnek, mert a magyar végzős hallgatókat évek óta szisztematikusan színromán vidékekre helyezik ki.

1988. április 29.

Nicolae Ceauşescu bejelenti, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. település-szisztematizálási tervet, melynek során mintegy hétezer-nyolcezer falut felszámolnak. (A "szisztematizálás" nem csak a falvakat veszélyezteti, hanem a városokat is. Az erdélyi városok - többek közt Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Zilah - történelmi városmagjait az utóbbi két évtizedben szisztematikusan "eltüntetik".)

1988. június 27.

Budapesten mintegy 40-50 ezren tüntetnek a romániai falurombolás ellen. (1956 óta ez az első szabad tömegdemonstráció.)

1988. június 27.

Ismét összehívják Bukarestbe a "dolgozói tanácsokat", ezúttal azonban megváltoztatják a neveiket: Magyar (és Német) Nemzetiségű Román Dolgozók Tanács lesz az új megnevezés.

1988. június 28.

Bukarest egyoldalú döntéssel - ultimátumszerűen - bezáratja a kolozsvári magyar főkonzulátust. A személyzetnek 48 órán belül el kell hagynia az épületet és Románia területét. (A hivatkozás az előző napi "románellenes", "nacionalista és soviniszta" budapesti demonstráció.) Ezen a napon és a rákövetkező napokon a román határőrök mindenféle indoklás nélkül a magyar turisták döntő többségét visszafordítják a magyar-román határról.

1988. július 28.

A bukaresti külügyminisztérium közli, hogy 48 órán belül ki kell üríteni és át kell adni a Magyar Kultúra Házát (amelynek megnyitását tíz éve halogatja - illetve nem engedélyezi - a román fél). A követelést Budapesten visszautasítják.

1988. június 30.

Az Országgyűlés - Szűrös Mátyásnak, az MSZMP KB titkárának, az országgyűlés külügyi bizottsága elnökének előterjesztésére - állásfoglalást ad ki a romániai településrendezési tervvel kapcsolatban. Eszerint a terv "mélységes aggodalmat és nyugtalanságot", valamint megütközést váltott ki Magyarországon. A Nagy Nemzetgyűlés figyelmét felhívja a megsemmisítésre kijelölt falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális értékeire és kifejezi a reményét, hogy a terv végrehajtásától elállnak.

1988. július 6.

Budapesten meghal Demeter János kisebbségjogász, nyugalmazott kolozsvári egyetemi tanár. A harmincas évek elején a kolozsvári Erdélyi Fiatalok alapító tagja, majd az illegális kommunista párt "fedőszervének" lesz az alapítója. 1944 október 11. után (1946-ig) Kolozsvár alpolgármestere, az MNSZ egyik vezetője. 1946-ban - bukaresti "biztatásra" - elkészítteti az MNSZ nemzetiségi statútum-tervezetét, melyet az 1946. november 19-i választások után benyújtanak a nemzetgyűlésbe, de ott nem veszik tárgyalás alá. 1950-ig a Bolyai egyetem tanára, majd a Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskola oktatási igazgatója. 1952-ben letartóztatják, koholt vádakkal 1954-ben elítélik, egy év múlva elnöki kegyelemmel szabadul, rehabilitálják. A Bolyai, majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen oktat, több társadalmi és politikai funkciót is betölt. A nyolcvanas évek közepén új nemzetiségi statútum-tervezetet dolgozott ki.

1988. július 15.

Hargita megyéből 1.100, 10. osztályt végzett diákot kell átirányítani a Regátba, míg onnan 940 végzett diákot kell fogadni. További törvény, hogy a szaklíceumokat pártoló vállalatoknál kötelező 5 évet "lehúzni".

1988. július 23.

Budapesten meghal Gálffy Mózes (Nagyszeben, 1915. júl. 13.) nyelvész, egyetemi tanár. 1940-44 közt az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa, majd a Bolyai, 1959-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára. Fő kutatási területe a magyar nyelvjárástan. Márton Gyulával részt vesz a moldvai csángómagyar nyelvatlasz és a székely szóföldrajzi szótár elkészítésében.

1988. július 28.

Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi szerint a tanügy minisztérium Maros megyéből 1.451, Kolozs megyéből 1.730, Hargita megyéből pedig mintegy 1.400 magyar diákot kíván zömében Kárpátokon túli és 100 százalékban román középiskolákba kényszeríteni. A többi megyét illetően hasonló a helyzet. Azok a magyar diákok, akik nem jutottak be a szakiskolák XI. osztályába, csak román és zömében Kárpátokon túli iskolákban folytathatják tanulmányaikat. Amennyiben ezt valaki nem vállalja, nem tanulhat tovább (azaz nem tanulhat estin, és nem jelentkezhet újra a következő évben), tehát nem tudja megszerezni a középiskolai végzettséget. A középiskola elvégzése után helyben, azaz román nyelvterületen működő vállalatoknál öt éves szerződéskötésre kötelezik. Ez azt jelenti, hogy a diákok 16-23 éves koruk között szüleiktől távol kényszerülnek élni,

1988. augusztus 19.

A magyarországi Nagylétánál átszökik Magyarországra egy 72 fős csoport. A határőrizeti hatóságok bezárják őket a helyi moziba., majd másnap 32 személyt megbilincselve visszaadnak Romániának. Ezeket nagyon megverik a román határőrök, majd szabadon engedésük után kötelesek jelentkezni a Securitate-n. Legtöbbjüket egy év kényszermunkára ítélik, amit az eredeti munkahelyükön tölthetnek le.

1988. augusztus 28.

Aradon tárgyal Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a minisztertanács elnöke és Nicolae Ceauşescu, az RKP főtitkára, államelnök. Bár a pártvezetés megosztott a román meghívás elfogadásában (a külügyminisztériumban is többen ellezik) Grósz mégis elmegy tárgyalni, a helyszínt is a román fél jelöli ki. A tárgyaláson Ceauşescu minden magyar felvetést, javaslatot visszautasít és tovább vádaskodik. A magyar főtitkár mindenben visszakozik és a közös közlemény is a román javaslat alapján készül el. A találkozó valójában román diplomáciai sikernek tekinthető.

1988. szeptember 1.

Hatvanhét pedagógust helyeznek Hargita megyébe, ebből csak egy magyar nemzetiségű.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék