Árgyelán Sándor ideiglenes ügyvivő jelentése szerint a lengyel nagykövetség fogadásán a szovjet Novosztyi hírügynökség tudósítója azt állítja, hogy "Erdélyből érkezett személyek szerint hivatalos román személyiségek gépkocsijait, benzinraktárakat gyújtottak fel, egyes helyeken pedig magyar zászlókat tűztek ki". Ezeket a híreszteléseket semmilyen más forrás sem erősíti meg - jegyzi meg Árgyelán, de hozzáteszi, hogy román funkcionáriusoktól is lehett hallani efféléket.
1968. szeptember 6.
Nagyváradon meghal Bélteki Ferenc vikárius, az 1948-as kultusztörvény után a hatóságok által el nem ismert nagyáradi római katolikus egyházmegyei vezetője. Utódát az egyházjogilag fölé rendelt (de ugyancsak el nem ismert) szatmári egyházmegye vezetője, Sipos Ferenc ordinárius nevezi ki, Hosszú László személyében.
1968. szeptember 6.
A kolozsvári Utunk-ban megjelenik a kolozsvári írók nyilatkozata (melyet Gáll Ernő és Huszár Sándor által fogalmazott). Ebben egyetértésüket fejezik ki a Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár által követett "függetlenségi" politikája mellett.
1968. szeptember 24.
A Tanügy Újság beszámol arról, hogy három székelyföldi iskola: a 375 éves székelyudvarhelyi (volt református), a 300 éves csíkszeredai/csíksomlyói (volt római katolikus) és a 175 éves székelykeresztúri (volt unitárius) líceumok nyilvános ünnepségek keretében megemlékezhetnek alapításuk évfordulóiról.
1968. október 4.
Vince József nagykövet azt jelenti Budapestre, hogy a magyar párt- és állami funkcionáriusok közül sokan "általában tüntetően felzárkóznak a román vezetés mögé, sokan hűségnyilatkozataikban még a románokon is túltettek." Ezzel szemben a magyar lakosság egy része "katonai beavatkozást remélt Romániába és feltételezve, hogy ez a román politika különútjának végét jelenti és még a határok módosítását is eredményezheti." A nagykövet úgy véli, hogy az augusztus 26-i székelyföldi látogatás épp azt a célt szolgálta, hogy csillapítsa a kedélyeket, és szerinte "a vezetés további engedményekre és intézkedésekre is kész a nemzetiségi kérdésben".
1968. október 24. - 25.
Az RKP KB plenáris ülésén (melyen Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár ismételten kijelenti, hogy a kisebbségi kérdést "a marxizmus-leninizmus szellemében" véglegesen megoldották, és ez egy lezárt kérdés) határozatot hoznak a Szocialista Egységfront megalakításáról, valamint a "nemzetiségi dolgozók" tanácsairól. Az október 26-i pártlapok az első oldalon közlik: "A szocialista demokratizmus fejlődésének időszerű követelményei [...], arról tanúskodnak: meg kell alakítani az együttélő nemzetiségek reprezentatív jellegű szervezeteit, amelyek aktívan hozzájárulnak majd a párt politikájának megvalósításához, a szocialista társadalom fejlesztési programjának kidolgozásához és valóra váltásához. A Végrehajtó Bizottság e célból javasolja Románia Szocialista Köztársaság Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának, valamint Románia Szocialista Köztársaság Német Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának megalakítását." (Az MNDT novemberben csatlakozott a Szocialista Egységfronthoz (későbbi nevén: A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja), amely a társadalmi és tömegszervezetek ernyőszervezete.)
1968. november 7. - 8.
Sorra megalakulnak a magyar és német "nemzetiségi dolgozók" megyei tanácsai. A "magyar dolgozók" tanácsait Arad, Bihar, Beszterce-Naszód, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozsvár, Kovászna, Maros, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Szeben és Temes megyékben hozzák létre. (A részben szerbek lakta Krassó-szörény és Temes megyében szerb, Máramarosban, valamint a moldvai Suceava megyében pedig ukrán "dolgozói tanácsokat" is szerveznek, de ezeknek nincsenek országos bürójuk.) A megyei magyar pártlapok mindenütt közlik a tanácsba került személyek listáját (melyeket a helyi pártszervek állítottak össze.)
1968. november 14. - 16.
Bukarestben tartják az írók országos konferenciáját. (Az eredeti terv szerint néhányan (pl. Domokos Géza, Huszár Sándor) föl akarják vetni, hogy az írószövetségen belül alkítsák meg a magyar írók tagozatát, de 13-án este a párttag íróknak tartott "eligazítón" Paul Nicolescu-Mizil utasítja őket, hogy - tekintettel "a súlyos nemzetközi helyzetre" egyetlen olyan kérdést se vessenek fel másnap, ami "külföldi kommentárra adna alkalmat".) Az írószövetség 91 fős vezetőtanácsában ekkor 11 magyar írót választanak, Méliusz József lesz az egyik alelnök, Szász János pedig a titkár. (A vezetőségből kiesik Gálfalvi Zsolt és Jánosházy György.) A szövetség nemzetiségi bizottságát 1969-től Lőrinczi László vezeti.
1968. november 15.
Bukarestben megtartja alakuló ülését a Magyar (és Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az országos tanácsok megalakításán a politikai vezetés olyan reprezentatív alakjai vesznek részt, mint Paul Niculescu-Mizil, és Virgil Trofin, az RKP KB VB és az Állandó Elnökség tagjai, a KB titkárai, Fazekas János, az RKP KB VB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Iosif Banc, az RKP KB VB póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Péterfi István, az Államtanács egyik alelnöke. Ezen kívül jelen van a tanács szervező bizottságának több tagja, valamint a megyei tanácsok kiküldött képviselői is. A gyűlést Takács Lajos nyitja meg, majd többek közt felszól Demeter János, Balogh Edgár, Sütő András, Kovács György marosvásárhelyi író, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, dr. Maros Tibor marosvásárhelyi orvos-professzor, Albert Antal, a Hargita, és Szteklács László, a Szatmári Hírlap főszerkesztői. Péterfi István beszédében többek közt kijelenti: "A tanácsok biztosítani fogják a magyar dolgozók még aktívabb részvételét az egész néppel együtt, a párt és állam politikájának kidolgozásában, és megvalósításában. [...] E tanácsok fontos feladata lesz mind a központban, mind a megyék szintjén, támogatni a párt- az állami és a társadalmi szerveket a magyar lakosság sajátos kérdéseinek tanulmányozásában, hogy szocialista társadalmunk általános érdekeivel összhangban megtaláljuk a legjobb megoldásokat." A 27 fős országos bürónak (bizottságnak) Péterfi István lesz az elnöke, alelnökei pedig Takács Lajos, Király Károly, Méliusz József, és dr. Maros Tibor. A titkár Koppándi Sándor, aki korábban a KISZ KB, majd az RKP KB munkatársa volt. A "dolgozói tanácsoknak" tényleges önállóságuk, tagságuk, infrastruktúrájuk, függetlenített apparátusuk, saját költségvetésük nincs. Helyi (városi, falusi) alapszervezeteik nincsenek, csak megyei. A megyei tanácsok tagságát a helyi megyei pártbizottságon állítják össze, ülést csak akkor hívhatnak össze, ha azt előzetesen engedélyezik.
1968. november 22.
Vince József nagykövet jelentésében arról tájékoztatja Puja Frigyes külügyminisztert, hogy - Takács Lajos, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa egyik alelnökének közlése szerint - hozzákezdenek egy új nemzetiségi statútum kidolgozásához, ami "remélhetőleg a márciusi parlamenti és tanácsválasztásokig el is készül". (A statútum tervezetét Demeter János és Takács Lajos valóban elkészítették, de erről konkrét tárgyalások sohasem folytak. Amikor 1972 őszén Fazekas János egy spontán beszélgetésen felveti a kérdést Ceauşescunak, ő kategórikusan elveti még a gondolatát is.)
1968. november 29.
Ünnepi ülést tart Erdély és Románia "egyesülésének" 50. évfordulója alkalmából a Nagy Nemzetgyűlés. (Eredetileg Gyulafehérvárra nagy tömeggyűlést terveztek, de ezt lefújták.) Ezen Ceauşescu két és félórás beszédet tart, melyben - többek közt - hangsúlyozza, hogy az országban "a nemzetiségi kérdés örökre megoldódott az állampolgárok teljes jogegyenlősége alapján".
1969. március 16.
A Hivatalos Közlönyben megjelenik a tanszemélyzet szabályozásáról szóló törvény, amely előírja, hogy azokban iskolákban, ahol a tanítás az "együttélő nemzetiségek" nyelvén történik, "az előadó személyzetnek és a kisegítő tanszemélyzetnek ismernie kell a tanítási nyelvet.
1969. március 13.
Megalakul Ion Gheorghe Maurer ötödik kormánya. A minisztertanács egyik alelnöke továbbra is Fazekas János, a kormányból kimarad Szenkovits Sándor és Levente Mihály. 1974. február 27-én Fazekast - Virgil Trofin helyébe - kinevezik belkereskedelmi miniszterré.
1969. március 16.
Brassóban meghal id. Halász Gyula (Csetény, 1871. szept. 17.) szerkesztő, publicista. A két világháború közt a Brassói Lapok munkatársa.
1969. május 7.
Ülést tart az Magyar Nemzetiségű Dolgozók Kovászna Megyei Tanácsa, melyen részt vesz Constantin Stanca, a megyei pártbizottság titkára, és Koppándi Sándor, az MNDOT titkára. Erről beszámol a helyi pártlap, a Megyei Tükör. Bár valószínű, hogy a többi megyei tanácsot is összehívták, a helyi pártlapokból ez nem derül ki.
1969. május 29.
Megalakul az Írók Kolozsvári Egyesülete, melyben a magyarok aránya 60%. A vezetőségbe hat magyar és öt román kerül, a titkár Dumitru Radu Popescu lesz.
1969. július 3.
A 371. sz. minisztertanácsi rendelet megerősíti a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy mindazokból a tantárgyakból, melyeket nem román nyelven tanultak, az anyanyelvükön vizsgázzanak. A jogszabálynak van egy - a korábbi gyakorlatot tekintve meglepő - kitétele is, ugyanis szankciókat helyez kilátásba azok ellen, akik a rendeletet nem tartják tiszteletben.
1969. július 8.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát országos plénumát. A plenárison a küldöttek nem a kisebbségi problémákkal foglalkoznak, ez a téma még csak szóba sem kerül. Ehelyett megvitatják "az RKP KB X. pártkongresszusi Téziseit és Iránytervezetét az 1971-75-ös ötéves tervről és az 1976-80-as időszak nemzetgazdaságfejlesztési irányvonaláról." A felszólalók (többek közt Demeter János, Franyó Zoltán, Balogh Edgár, Domokos Géza, Sütő András, Bányai László, Dukász Anna, Bodor Pál) beszédeikben "kifejezést adtak a romániai magyar nemzetiségű munkások, szövetkezeti parasztok, és értelmiségiek őszinte gondolatainak és érzelmeinek, hangsúlyozva teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával...".
1969. augusztus 6. - 12.
Bukarestben tartják az RKP X. kongresszusát. Ezen használja először Nicolae Ceauşescu a "társadalom homogenizálása" szintagmát, amikor a ,,kizsákmányoló osztályok" felszámolását követően a szocialista társadalomban végbemenő homogenizációs folyamatról beszél. (A későbbi események elemzése azt mutatja, hogy valójában a társadalmi homogenizáció mögött etnikai/nyelvi homogenizációt kell érteni.) Létay Lajos, a kolozsvári Utunk, és Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztői a Központi Bizottság póttagjából teljes jogú tagok lesznek, Sütő András és Domokos Géza pedig póttagok.
1969. október 11. - 28.
Márton Áron gyulafehérvári püspök - felszentelése óta első ízben - részt vesz a vatikáni püspöki szinóduson. (Még kétszer jut el Rómába: 1971. október 25-én magánaudencián fogadja VI. Pál pápa, valamint 1974. március 1-12. között tartózkodik kinnt.)
