Horváth József, a Népszabadság bukaresti tudósítója feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "a román nacionalisták egyszerűen nem tudják meggyőződéssel elhinni, hogy Magyarország lemondott volna az erdélyi területi igényekről." Állítólag magyar turisták azt híresztelték, hogy "Hruscsov visszaadja Erdélyt Kádárnak".
1965. március 22.
Plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége, melyen Nicolae Ceauşescut első titkárrá választják, Chivu Stoica lesz az Államtanács elnöke. Ceauşescu beszédében hangzanak el először a "szocialista nemzet" és a "szocialista nemzeti állam" kifejezések, és az új főtitkár a kisebbségi kérdésről mint "befejezett folyamatról" beszél.
1965. július 19. - 24.
Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek." (A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintő - elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.
1965. augusztus 21.
A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai "nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti." A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: "Románia Szocialista Köztársaságban az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.
1965. augusztus 21.
Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.
1965. szeptember 24. - 26.
Az új összetételű kormány első vidéki útja Marosvásárhelyre vezet. A másnapi "tudósítás jellegű kommüniké" elhallgatja, hogy magyar többségű tartományban járt a delegáció, csupán"a román, magyar, német és más nemzetiségű" dolgozókról tesznek említést. Ez a formula ettől kezdve általánossá válik, amikor magyar többségű vidékekről van szó.
1965 ősze
1965 őszén nagy méretű kivándorlási láz ütötte fel a fejét az erdélyi magyarság soraiban. (Főleg Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben volt nagy a kérvényezők száma.) Hírek szerint több, mint tízezren iratkoznak fel a Kanadába szól kivándorlási engedélyért, akiknek egy kis töredéke - Szemlér Ferenc író információi szerint - megkapta az engedélyt, "a többieket behivatták a rendőrségre, ahol csak nagyon kevesen mertek elhatározásuk valódik okairól nyilatkozni.
1966. január 10. - 13.
Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság miniszterelnöke hivatalos, baráti látogatáson vesz részt Budapesten.
1966. március 10. - 11.
Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke baráti látogatásra Bukarestbe érkezik.
1966. március 15.
Népszámlálást tartanak Romániában. Az előzetes közlemény szerint az ország összlakossága ekkor 19.105.056 (a végleges adatok szerint 19.103.163), ebből magyar nemzetiségű, 1.602.604 (a végleges adatok szerinr 1,619.592) magyar anyanyelvű 1,626.000, az erdélyi népesség mintegy 27%-a. (1956-hoz képest 39.184-el nőtt a magyar nemzetiségűek, és száma.) Moldvában a népszámlálás csupán 9.516 magyar anyanyelvű lakost "talált" - ez azt jelzi, hogy a még meglévő magyar anyanyelvű csángók nagy részét románnak írták be. 1956 és 1966 közt mintegy 70.000-re tehető a Kárpáton túlról érkezők száma.
1966. április 19.
Kolozsváron meghal id. Kántor Lajos (Dés, 1890. szept. 20.) középiskolai tanár, tankönyvíró, szótárszerkesztő. A két világháború közt a kolozsvári Református Leánylíceum tanára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára, rendszeresen publikál a helyi sajtóban. Az ötvenes években a román-magyar szótárszerkesztő munkaközösség tagja, a Tudományos Könyvkiadó korrektora.
1966. május 5.
Budapesten meghal Móricz Miklós (Prügy, 1886. dec. 7.) statisztikus, szerkesztő, Móricz Zsigmond öccse. 1920-ban politikai emigránsként kerül Erdélybe, ahol a Brassói Lapok szerkesztője. 1928-ban kénytelen elhagyni Erdélyt, már Budapesten jelenteti meg Az erdélyi föld sorsa. Az 1921. évi román földreform című könyvét, amely a téma egyik legalaposabb feldolgozása. A harmincas években Budapesten szerkeszti a STUD (Statisztikai Tudósítások) című kőnyomatost, mely a kisebbségekkel kapcsolatos mindenféle statisztikai adatot közöl.
1966. június 10.
Budapesten meghal Nyárády Erazmus Gyula (Nyárádtő, 1881. ápr. 7.) botanikus. 1922-től a kolozsvári botanikus kert múzeumőre, 1948-től a Román Akadémia rendes tagja. A Házsongárdi temetőben nyugszik.
1966. június 27. - 28.
Bukarestben plenáris ülést tart az RKP Központi Bizottsága. Ezen beválasztják a Titkárságba Gere Mihályt, akinek a feladata lesz a nemzetiségi bizottság irányítása.
1966. július 4.
Megjelenik a középfokú szakoktatást szabályozó törvényrendelet, melyben egy szó sincs a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásról, tehát a szakoktatás csak román nyelven folyik. Egyes esetekben az iskoláknak az átalakítása is sérelmes a magyar kisebbségre. Például Kolozsvárott az újonnan megalakított 5 új szaklíceum iskolaépület-igényeit részben a magyar tannyelvű iskolák rovására elégítik ki.
1967. március 5.
Helyhatósági (néptanácsi) választásokat rendeznek az országban. A magyar nagykövetség információi szerint a jelölő gyűlések nagy részében (magyarlakta vidéken) a résztvevők magyarul is felszólalhattak és voltak magyar nyelvű választási plakátok is.
1967. március 10.
Kolozsváron megemlékeznek a Budai Nagy Antal-vezette (a sajtóban csak "bábolnai"-ként emlegetett) parasztfelkelésről. Az ünnepi gyűlésen Iosif Banc tart beszédet, melyben a történelmi esemény "kisajátítása", románosítása érhető tetten. (A vezetők neveit - Budai Nagy Antal kivételével - a másnapi Előre is romános formában használja: Vajdaházi Nagy Pál - Paul cel Mare, Kolozsvári János Mester - Ioan Meşter stb.)
1967. március 15.
Ipp határában 54 éves korában autóbalesetben életét veszti Búthi Sándor, a Nagyváradi (volt Királyhágómelléki) Református Egyházkerület püspöke.
1967. május 24. - 26.
Az MSZMP meghívására - az előző évi látogatást viszonzandó - baráti látogatást tesz Budapesten az RKP KB küldöttsége, Nicolae Ceauşescu vezetésével.
1967. június 25.
Nagyváradon püspökké szentelik Papp László nagyváradi esperest.
