Halottak napján a Házsongárdi temetőben a Bolyai Tudományegyetem több diákcsoportja is kimegy a magyar történelmi sírokra világítani. Az egyik csoport Dávid Gyula tanársegéd vezetésével megkoszorúzza néhány magyar irodalmi személyiség sírját, egy másik csoport előtt pedig Bartis Ferenc egyetemi hallgató elszavalja Reményik Sándor "Ahogy lehet" c. versét. (A "temetői tüntetésről" másnap beszámol a Szabad Európa Rádió is.) -> 1957. március 11.
1956. november 2.
A Magyar Autonóm Tartomány vezető magyar értelmiségei levelet küldenek a bukaresti pártvezetőséghez: "Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez" címmel, amelyben elítélik a magyarországi "ellenforradalmat" és "hűséget fogadnak" a pártnak, illetve a vezetőségnek. (A marosvásárhelyi Vörös Zászló 4-én közli a szöveget.) A magyar dolgozókat felhívják, hogy védjék meg a "legszebb vívmányaikat". "A hűségnyilatkozatot" Hajdú Győző és Kovács György fogalmazták, aláírják többek között: Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Hajdú Zoltán, Kovács György, Molter Károly és Sütő András írók. (A nyilatkozat előtt néhány nappal korábban is készült egy távirat, azonban ezt az Előre nem közölte le, mivel utólag Sütő András és Gálfalvi György kérték a főszerkesztőt, Robotos Imrét, hogy törölje nevüket az aláírók közül.)
1956. november 3.
Az egyetemi pártszervezet rendkívüli gyűlésén Miron Constantinescu tart tájékozatást a magyarországi "eseményekről". Beszédében többek között "engedékenységgel", a "kötelező éberség" hiányával, és általában "liberalizmussal" vádolva Gáll Ernő prorektort teszi felelőssé a Bolyai Tudományegyetemen történtekért. Késő este beszédét azzal fejezi be, hogy mindenki haza mehet, a magyarországi ellenforradalom kérdése meg van oldva... (Constantinescu minden bizonnyal tudomást szerzett a pár órán belül bekövetkező szovjet beavatkozásról.)
1956. november 4.
A kolozsvári magyar pártlapnak vasárnapi különkiadása jelenik meg, melyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalom" leverésének, valamint az ezzel kapcsolatos helyi eseményeknek szentelnek. Az Igazság többek között beszámol a délelőtti órákban a Bolyai egyetem aulájában tartott nagygyűlésről, amelyen az egyetem tanárai és dolgozói "ragaszkodásukat fejezik ki a Román Népköztársaság demokratikus és szocialista vívmányai iránt. Ezek az eredmények népünk közös harcának gyümölcsei,éppen ezért megvédésük és továbbfejlesztésük legfőbb biztosítéka a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók egysége és testvérisége... a párt vezetésével." A gyűlés után a résztvevők táviratot küldenek a pártvezetésnek. Közli továbbá a lap, hogy miután Kolozsvár lakossága a rádióból értesült a legújabb magyarországi fejleményekről, "az összegyűlt dolgozók" röpgyűlést tartottak a Herbák János Bőrgyárban (ahol a munkások nagy része magyar) és a Carbochim üzemben. Az első helyszínen Tompa István, a tartomány pártbizottságának titkára, a másikon pedig Barátosi Jenő, a városi pártbizottság bürójának tagja beszél a dolgozókhoz. - A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet Tudományos Tanácsa a "magyarországi eseményekkel kapcsolatban" ülést tart és nyilatkozatot ad ki, amelyben elítélik a magyarországi "ellenforradalmat". A nyilatkozatot aláírja az intézet vezetősége és tanári karának nagy része, többek között Andrásofszky Tibor, az intézet igazgatója (rektora), Csőgör Lajos, a fogászati klinika vezetője, Dóczy Pál, az 1. sz. belklinika vezetője, Puskás György tanulmányi igazgató, Miskolczy Dezső akadémikus, az ideg-elmegyógyászati klinika vezetője.
1956. november 5.
Az Előrének hétfői különkiadása jelenik meg, amelyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalommal" kapcsolatos budapesti és romániai eseményeknek szentelnek. Többek között beszámolnak arról, hogy Magyarországon Kádár János vezetésével megalakult a "Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány", valamint közlik az RMP Központi Vezetősége és a Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének üzenetét "a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányához, a magyar munkásosztályhoz, az egész magyar néphez." - A két kolozsvári egyetem, a Babeş és a Bolyai, valamint "1500 tudós, tanár és tanító részvételével" nagygyűlést tartanak az Egyetemiek Házában, ahol az ismét beszédet mondó Miron Constantinescu elítéli, hogy "egyes imperialista rádióállomások és a volt Nagy Imre kormány rádióállomásai propagandisztikus célokból azt a provokáló hazugságot terjesztették, hogy a kolozsvári diákság tüntetést rendezett." (Ez a téves hír valóban elterjedt a nyugati hírközlő eszközök révén...) A gyűlésen továbbá határozottan visszautasítják a résztvevők, a "kalandor és nacionalista elemek minden arra irányuló kísérletét, hogy megtévesszenek egyes ifjakat."
1956. november 6.
Az Előre és az Igazság közli a kolozsvári magyar írók 5-i gyűlésének nyilatkozatát ("Felzárkózunk az RMP oldalán"). Ebben többek között kijelentik: "A reakció bűnös kísérletet tett arra, hogy kiszakítsa Magyarországot a szocialista népek testvéri, nagy családjából... Úgy érezzük, hogy Magyarország népének érdekében is cselekszünk, amikor a számunkra egyetlen járható utat követjük: felzárkózunk az RMP oldalán..." A nyilatkozat aláírói: Asztalos István, Balogh Edgár, Csehi Gyula, Bartalis János, Földes László, Horváth István, Horváth Imre, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Létay Lajos, Marosi Péter, Salamon László, Szabó Gyula, Szabó István, Szabédi László, Szentimrei Jenő, Tamás Gáspár.
1956. november 12.
A Bolyai egyetem filológia-történelem fakultás diákszövetsége vezetőségi ülésén Várhegyi István felolvassa a programtervezetét. Ebben többek között követelik az általános diáksérelmek orvoslását (a kötelező orosztanulás eltörlését, az ösztöndíjrendszer megreformálását stb.), az anyaországgal - és a többi szocialista országban élő magyar kisebbséggel - történő kapcsolatok ápolását. -> 1956. november 17.
1956. november 15. - 16.
A temesvári katonai törvényszéken zárt tárgyaláson folyik az egyetemisták pere. A vád eredetileg "gyilkossági kísérlet" és az "államrend elleni terrorcselekmény" volt (ezért minimum 25 év fegyházbüntetés jár), de a főügyészség a tárgyalás előtt két nappal "nyílt lázítás"-ra változtatja a jogi besorolást. 16-án összesen 30 hallgatót és egy tanársegédet ítélnek el. A "főkolomposok": Caius Muţiu, Stanca Teodor, Aurel Baghiu 8-8 évet, Valentin Rusu 7, Heinrich Drobny, Nicolae Petca, Cornel Cormoş és Valentin Radu 6-6, Nagy László 3 év börtönbüntetést kapnak. (Másodfokon néhány személynek csökkentik a büntetését.) <- 1956. október 30.
1956. november 17.
Kolozsváron este letartóztatják Várhegyi Istvánt, a Bolyai Tudományegyetem hallgatóját, a nyelv- és történettudományi kar diákszövetségének egyik vezetőjét, a diákszövetségi programtervezet fő kidolgozóját, másnap pedig Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket, akik részt vettek a programtervezet kidolgozásában. -> 1957. április 22.
1956. november 21.
Este Budapestre utazik a Gheorghe Gheorghiu-Dej-vezette román párt- és kormánydelegáció. A 22-én és 23-án folytatott tárgyalásokon többek között megállapodnak a Nagy Imre és társai Romániába történő szállításáról. A tárgyalások végén nyilvánosságra hozzák, hogy Románia az addig nyújtott segítségen kívül 60 millió rubeles támogatást nyújt a Kádár-vezette Magyarországnak. Stoica és Steriopol még 23-án, a többiek 24-én térnek haza.
1956. november 23.
Romániába hurcolják az előző napon a budapesti jugoszláv nagykövetség elől elrabolt Nagy Imrét és társait. A Nagy Imre-csoportot az elkövetkező másfél évben a Bukarest melletti Snagovban tartják fogva. -> 1957. április 11.
1956. december 5.
Leonte Răutu és Fazekas János, a Központi Vezetés titkárai terjedelmes feljegyzést terjesztenek a pártvezetés elé a kolozsvári helyzetről. Ebből kiderül, hogy bár "a magyar értelmiségiek és az egyetemi hallgatók körében a hangulat javult", ennek ellenére "az értelmiség egy részének még mindig nincs szilárd álláspontja, különösen a szovjet csapatoknak az ellenforradalmi összeesküvés szétzúzásában nyújtott segítségét illetően." A jelentés készítői kitérnek a Várhegyi István nevéhez fűződő Határozattervezetre is, megjegyezve, hogy a szöveg készítői közül négyet letartóztattak. Megjegyzik azt is, hogy míg a börtönéből nemrég szabadult Jordáky Lajos "negatív hatással" van a hallgatóira, addig Demeter János, Takács Lajos, Kacsó Sándor, és különösen Balogh Edgár (mindnyájukkal azokban a napokban közölték, hogy visszavették őket a pártba) "jó magatartást tanúsítottak".
1956. december 12. - 13.
A kolozsvári katonai törvényszék előtt folyik Balázs Imre és Tirnován Vid Arisztid perének tárgyalása. A két vádlottat, akik az október 24-i diákgyűlés szervezői voltak, "uszítás, nyílt lázítás" vádjával 7-7 év börtönbüntetésre ítélik. <- 1956. október 24.
1956. december 28.
Gyergyószentmiklóson a nagyközönség előtt is megnyílik a rajoni múzeum. Igazgatója: Tarisznyás Márton.
1956. december 31.
Marosvásárhelyen meghal dr. Mátyás Mátyás szülész-nőgyógyász. Pályafutását a Ferenc József Tudományegyetemen kezdi, majd 1920 után saját szanatóriumot alapít. 1945-től a Bolyai Tudományegyetem nőgyógyászati tanszékének előadótanára, 1948-tól a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet sebészeti tanszékének vezetője.
1957 eleje
1957 elején Márton Áron gyulafehérvári püspököt házifogságra kényszerítik, csak a székesegyházába mehet át a püspöki palotából. - Megjelenik a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (a RNK Akadémiája Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének folyóirata) első száma. Szerkeszti: Jancsó Elemér.
1957. február 19.
(Más adatok szerint 17-én) letartóztatják Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt, majd a következő napok során még 30 helybeli és környékbeli személyt fognak le. Azzal vádolják őket, hogy magyarországi mintára "ellenforradalmat" akartak kirobbantani Erdélyben is, majd "árnyékkormányt" hoztak volna létre.
1957. február 21.
Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle" új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.
1957. február 27.
A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál vezette tanácsa nyilvános tárgyaláson ítéletet hirdet a Várhegyi István és társai perben. Várhegyit 7, Nagy Benedeket 5, Koczka Györgyöt és Kelemen Kálmánt 5 - 5 év fogházbüntetésre ítélik.
1957. február vége
1957 február végén ténylegesen is megalakul Brassóban az illegális Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség (EMISZ), tagjai leteszik az esküt. (A szervezet vezetői között vannak: Orbán László, Sándor Balázs, Lay Imre, Lay György.) Az alapítók célja: "egy olyan egész Erdélyre kiterjedő magyar ifjúsági szervezetet létrehozni amely alkalmas a kisebbségi panaszok összegyűjtésére."
