Az Államtanács elfogadja az 54. sz. törvényrendeletet, amely szabályozza a végzős egyetemi hallgatók munkába állását. A jogszabály szerint a "kihelyezés" központilag szabályzott és kötelező. A kihelyezett diplomás szakmánként eltérő mennyiségű időt (legtöbbször 3 évet) köteles letölteni a kijelölt munkahelyen. A törvény előírásai erőteljesen sújtják a magyar kisebbséget, ugyanis ettől kezdve szisztematikusan színromán vidékre helyezik a végzős egyetemisták többségét. Azok, akik nem hajlandóak elfoglalni a kijelölt munkahelyet, kötelesek megtéríteni az oktatás költségeit és a tanügyben sem kaphatnak többé állást. Akik letöltik a három évet és sikeresen leteszik a véglegesítő vizsgájukat, csak magas összeköttetéssel, komoly anyagi áldozattal ("csúszópénzzel") tudják elintézni, hogy valamelyik magyarok által (is) lakott területen kapjanak állást. (1978 és 1989 között a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar végzőseinek 40%-át a Kárpátokon túli megyékbe, 20%-át pedig román többségű erdélyi megyékbe helyezik.)