Kolozsváron "egyesítési nagygyűléseket" tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári főiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernő, a Korunk főszerkesztője, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenő, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy "A Bolyai egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre s ez megfelelt az akkori fejlődési követelményeknek", de Ceauşescu egy idő múlva durván közbevág: "A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!" (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyűlés végén Athanasie Joja megkérdőjelezi, hogy "az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen.
1959. május 3.
Kolozsváron öngyilkos lesz Csendes Zoltán (1924-1959) statisztika professzor, a Bolyai Tudományegyetem egyik utolsó prorektora, aki részt vett az egyetem-egyesítéssel kapcsolatos tárgyalásokon. Tettét minden bizonnyal a magyar egyetem felszámolásával szembeni tiltakozás motiválta.
1959. május 22.
Megszületik az ítélet a kolozsvári katonai törvényszéken a kolozsvári teológusok perében. A "Román Népköztársaság megdöntése, és az RKP megbuktatására történt szevezkedés" vádjával 14 személyt ítélnek el: Csatlós Csaba (8 év javítóbörtön), Márton Attila, Nagy Endre. Miklós István (5 év), Soós Ferenc, Elekes István, Gráma János (8 év javítóbörtön), Székely Lajos, Péter Miklós ref. teológusok (14 év felbújtó prédikációért), Imre Magda, Burkhart Márta, Gergely Borbála, Mózes Árpád ev. lelkész!). (Grámát, Nagy Endrét május 25-én, tiltott iratok tartásáért 8, ill. 5 évre); Csatlóst 8 év "átnevelő börtönbüntetésre" ítélik, 1964. augusztus 1-én szabadul. Székely 7 évet kap, 1964. augusztus 1-én ér haza. Peripraváról Gráma, Adorjáni Dezső és Dobri János 1963. január 29-én kegyelemben részesülnek és kiszabadulnak. (Adorjáni hamarosan meghal.) Nagy Endre 1964. március 14-én szabadul.
1959. május 27.
A Hivatalos Közlönyben megjelenik a 166. sz. rendelet, amely értelmébe létrejött Románia és Magyarország között a konzuli egyezmény (a konzulátusok helyét azonban nem szabályozták, a román fél nem egyezik bele, hogy Magyarországnak Erdély területén is működjön konzulátusa.)