Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 28 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Erd�ly

1951. április 18.

A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941-44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna Csőgör Lajos és csoportja, valamint Márton Áron és csoportja-perekben a koronatanú, miszerint Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, "azzal a céllal, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától". Demeter 1951. december 24-én a văcăreşti-i rabkórházban az elszenvedett kínzások miatt meghal.

1951. július 30.

Bukarestben elkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. A vád többek között: Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a nyugati kapitalistákkal) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról.

1950. szeptember 8.

A Buletinul Oficialban megjelenik az 5/1950. sz. közigazgatási reform-törvény (melyet a Központi Vezetés két nappal korábban hagyott jóvá), amellyel létrehozzák Románia új közigazgatási beosztását: szovjet mintára a megyék helyett 28 tartományt alakítanak ki. Erdély 22 megyéjéből 11 tartomány lesz, például Sztálin tartomány része lesz Csík, Udvarhely és Háromszék megyék (mint Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, és Sepsiszentgyörgy rajonok).

1949. július 24.

Megalakul az első öt kollektív gazdaság az országban. (Ebből négy Erdélyben van: Kistorony, Szászszentlászló, Kendilóna és Zábrány.) - 1952. április 15.

1949. május 19.

A két éve folyó, eredménytelen tárgyalások után a román fél beleegyezik abba, hogy - konzulátus helyett - Kolozsváron magyar útlevélhivatal kezdhesse meg a működését, csupán annyi a kikötés, hogy az a működését kizárólag az állampolgársági egyezmény végrehajtásából származó feladatok elvégzésére korlátozza, (a Hivatalnak konzuli jogköre nincs, minden ügyet Bukarestbe terjesztenek fel) és illetékességi területe nem terjed ki, csak Erdélyre, Brassó megye kivételével. - 1949. augusztus 8.

1949. március 3. - 5.

Az RMPKözponti Vezetősége plenáris ülésén határozatot fogadnak el "a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, és a munkásosztály valamint a dolgozó parasztság szövetségének megerősítéséről". - 1949. július 24.

1949. március 3.

A 87. sz. törvény megjelenését követő nap hajnalán "kiemelnek", kénysszerlakhelyekre (domiciliul obligatoriu) hurcolnak országszerte mintegy 3.500-5.000 földbirtokos családot. Erdélyben Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Déva lett kijelölve számukra. (A Háromszék megyei földbirtokosságot Sepsiszentgyörgyre, majd másfél év múlva Dobrudzsába hurcolják.)

1945. március 13.

Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is.-Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. -Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben többek között azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak "demokratikus elemekkel" egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét.-Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a "magyar dolgozók még megoldatlan problémáit" tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is); azokban a községekben, városokban, ahol több mint 50% magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki; szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat; a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar-román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.

1944. november 12.

A romániai Szövetséges Ellenörző Bizottság nevében Vinogradov tábornok, és Vasziljev vezérkari főnök átairatában közli Sănătescu miniszterelnökkel, hogy hogy "a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése" és az államapparátust 14-ig vissza kell vonni az 1940. augusztus 30-i, "belvederei" határ mögé. - 1945. március 9-13.

1970. május

súlyos árvíz sújtja az országot, a kiáradt folyók 81 helyiséget teljesen elpusztítanak, a halottak száma 166. Erdélyben a legtöbb folyó (az Olt, a Maros, a Küküllők, a Szamosok és a Kőrösök) kiönt. Aradot csak nagy erőfeszítéssel sikerül megmenteni, de Szatmárnémeti, Déva, Marosvásárhely, Dés nagy részét már elönti a víz.

1968. november 29.

Ünnepi ülést tart Erdély és Románia "egyesülésének" 50. évfordulója alkalmából a Nagy Nemzetgyűlés. (Eredetileg Gyulafehérvárra nagy tömeggyűlést terveztek, de ezt lefújták.) Ezen Ceauşescu két és félórás beszédet tart, melyben - többek közt - hangsúlyozza, hogy az országban "a nemzetiségi kérdés örökre megoldódott az állampolgárok teljes jogegyenlősége alapján".

1968. augusztus 27.

Árgyelán Sándor ideiglenes ügyvivő jelentése szerint a lengyel nagykövetség fogadásán a szovjet Novosztyi hírügynökség tudósítója azt állítja, hogy "Erdélyből érkezett személyek szerint hivatalos román személyiségek gépkocsijait, benzinraktárakat gyújtottak fel, egyes helyeken pedig magyar zászlókat tűztek ki". Ezeket a híreszteléseket semmilyen más forrás sem erősíti meg - jegyzi meg Árgyelán, de hozzáteszi, hogy román funkcionáriusoktól is lehett hallani efféléket.

1966. március 10. - 11.

Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke baráti látogatásra Bukarestbe érkezik.

1965. március 19.

Meghal Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RMP első titkára, az Államtanács elnöke.

1965. március 19.

Horváth József, a Népszabadság bukaresti tudósítója feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "a román nacionalisták egyszerűen nem tudják meggyőződéssel elhinni, hogy Magyarország lemondott volna az erdélyi területi igényekről." Állítólag magyar turisták azt híresztelték, hogy "Hruscsov visszaadja Erdélyt Kádárnak".

1964. október 20.

A Népszabadság bukaresti tudósítója, Horváth József feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "több változatban" azt híresztelik a közvélemény előtt, hogy "Kádár meg akarja kaparintani Erdélyt", és hogy "Hruscsov ebben első számú bábjának, Kádárnak a kezére játszik." (Amikor augusztusban a tudósító Erdélyben járt, ottani románok aggódva kérdezték tőle, "igaz-e, hogy Erdélyt el akarja venni tőlünk Magyarország?") A fölülről terjesztett rémhírek célja a figyelem elterelése a belső nehézségekről, a nagyarányú drágulásról.

1964. június 10.

Corneliu Mănescu külügyminiszter meghívására Bukarestbe érkezik Péter János magyar külügyminiszter. A következő napok tárgyalásain a román fél felveti, hogy a magyar-román határforgalom kiszélesedése folytán Erdélyben megforduló magyar állampolgárok "nagy sokasága" az elmúlt egy-két év során "burzsoá nacionalista hangulatkeltésben vétkes". (A magyar látogatók állítólag azt híresztelik, hogy Erdély, legalábbis Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszatérése csak rövid idő kérdése, mert Hruscsov visszaadja azt Kádárnak. Állítólag olyan vonatszerelvények érkeztek Romániába, amelyeken krétával fölfirkálták, hogy: "Erdélyt vissza!") A nyári romániai pártaktívákon számos helyen az előadók "lelki készenlétre" mozgósítják a hallgatóságot.

1959. május 27.

A Hivatalos Közlönyben megjelenik a 166. sz. rendelet, amely értelmébe létrejött Románia és Magyarország között a konzuli egyezmény (a konzulátusok helyét azonban nem szabályozták, a román fél nem egyezik bele, hogy Magyarországnak Erdély területén is működjön konzulátusa.)

1957. szeptember 16.

Kolozsváron megkezdődik a Dobai-csoport pere. A vádlottak: 1) Dobai István kolozsvári jogász; 2) Varga László abrudbányai ref. lelkész; 3) Komáromi József kolozsvári középiskolai tanár; 4) Kertész Gábor zilahi ügyvéd; 5) Bereczki András az RNK Akadémiája kolozsvári fiókjának kutatója; 6) Gazda Ferenc kolozsvári középiskolai tanár; 7) Nagy József szamosújvári volt földbirtokos; 8) Dobri János, a kolozsvári Protestáns Teológia professzora; 9) László Dezső kolozsvári ref. esperes, 1941-44 között erdélyi párti képviselő. Az ellenük felhozott vád: 1) Dobai memóriumot készített, amelyben javaslatot tett Erdély megosztására a magyarság és a románság között. A memorandumot az ENSZ-hez és az RKP KB-hoz akarta eljuttatni. Tervezetét "véleményezés" céljából eljuttatta: Bereczkyhez, Kertészhez, Nagy Józsefhez, Gazdához, Vargához és Márton Áronhoz. (Az ötödrendű vádlott, Bereczky A. 1956-ban még kolozsvári akadémiai kutató volt, a munka elkészítéséhez átadta az 1939/40-es romániai statisztikai évkönyvet, amelynek adatait Dobai felhasználta.) 2) Varga L. másodrendű vádlott D. I. megbízásából Budapesten felvette a kapcsolatot Német Lászlóval, Tamási Áronnal. Varga Magyarországról több lapot, folyóiratot hozott haza magával, amelyeket Dobai vádlott-társai között is szétosztott. 3) Kertész G. negyedrendű vádlott szintén készített 3 "nacionalista-soviniszta jellegű" dolgozatot. A politikai per - bár nem nyilvános, és csak a meghívott magyar értelmiségiek szűk köre vehet részt rajta - nagy feltűnést kelt a kolozsvári magyar értelmiség soraiban, híre eljut magyarországi körökhöz és később a nyugati magyar emigráció is értesül róla.

1957. február 19.

(Más adatok szerint 17-én) letartóztatják Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt, majd a következő napok során még 30 helybeli és környékbeli személyt fognak le. Azzal vádolják őket, hogy magyarországi mintára "ellenforradalmat" akartak kirobbantani Erdélyben is, majd "árnyékkormányt" hoztak volna létre.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék