Székelyudvarhelyen tartják az MNSZ második kongresszusát. A kongresszuson részt vesz Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi "alminiszter" és Ana Pauker, a kommunista párt politikai bizottságának tagja is. A kongresszus idején a hivatalos nyilvántartások szerint az MNSZ-nek 449 ezer tagja van. A felszólalók közül Mikó Gábor kolozsvári piarista tanár felveti a székelyföldi autonómia tervét, és bírálja a vezetőséget, hogy nem képviselik a tömbmagyarság (Székelyföld) érdekeit. Nagy Géza élesen tiltakozik a székely autonómia terve ellene, mert szerinte ebből csak "magyar gettó" lenne. Kifogásolja a statútummal kapcsolatban, hogy nem eléggé világos a vallásszabadsággal és az egyházi iskolákkal kapcsolatban, és azt javasolja, hogy dolgozzák át a tervezetet. A bírálatok ellenére a kongresszus elfogadja az MNSZ nemzetiségi statútum tervezetét. Kurkó Gyárfás beszédében elutasítja a magyar szociáldemokraták által szorgalmazott magyar választási blokk tervezetét. A zárónapon az MNSZ kommunista vezetőségének munkáját, és eddigi politikáját ellenző helybeli polgárok, kisiparosok és a városkörnyéki földművesek tüntetésükkel megzavarják a sporttelepen tartott nagygyűlést. A kongresszusi küldöttek egy része csatlakozik az ellenzékhez, és Erdély önállóságát követeli. A vezetőség hívei kiverik a stadionból a tiltakozókat. - 1946. január 28.
1988. március 15.
A magyar nagykövet Csíkszeredában és Székelykeresztúron megkoszorúzza Petőfi Sándor szobrát. (Korábban erre nem volt példa.) A külügyminisztérium először nem akar ehhez hozzájárulni, mejd az utolsó pillanatban mégis engedélyezik.