Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 24 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Sepsiszentgy�rgy

1949. március 3. - 5.

Az RMPKözponti Vezetősége plenáris ülésén határozatot fogadnak el "a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, és a munkásosztály valamint a dolgozó parasztság szövetségének megerősítéséről". - 1949. július 24.

1949. március 3.

A 87. sz. törvény megjelenését követő nap hajnalán "kiemelnek", kénysszerlakhelyekre (domiciliul obligatoriu) hurcolnak országszerte mintegy 3.500-5.000 földbirtokos családot. Erdélyben Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Déva lett kijelölve számukra. (A Háromszék megyei földbirtokosságot Sepsiszentgyörgyre, majd másfél év múlva Dobrudzsába hurcolják.)

1973. december 4.

Sepsiszentgyörgyön Nagy Ferdinánd megyei elsőtitkár leváltja Sylvester Lajost, aki 1968 óta a megyei kulturális bizottság elnöke. Az a "bűne", hogy több magyar szobor (pl. Kézdimárkosfalván Barabás Miklós, Kovásznán és Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor, Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobrát), történelmi emlék helyreállítását kezdeményezte. A közvetlen indokot a "köpeci ügy" szolgálja. (Az 1848. december 9-i győztes csata emlékére állított - és 1934-ben lerombolt - emlékművet Sylvester visszaállíttattja, de Constantin Stanca megyei ideológiai titkár leromboltatja. Bukarsetből jönnek ki kivizsgálni az esetet - végül új emlékművet állíttatnak a régi helyett.) Sylvestert Dukász Anna helyébe (aki a lemondott Király Károly pártfogoltjának számított) a városi színház igazgatójává nevezik ki. (A szíínésznő pedig két év múlva az Egyesült Államokba "disszidál".)

1970. szeptember 30.

A politikai vezetés gesztust akar tenni a magyar kisebbség felé, ezért Dózsa György-emlékünnepségeket tartanak Bukarestben, valamint Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Temesváron, Dálnokon és Makfalván. (Hivatalosan Dózsa "születésének" 500. évfordulóját ünneplik, miközben a kutatás máig nem derítette megnyugtatóan, hogy mikor született. Magyarországon ezért nem is emlékeznek meg Dózsáról.) A bukaresti magyar nagykövetségnek az a véleménye, hogy ez ügyben "nem történészek mondták ki a döntő szót, s a románok az ünnepséget politikai okok miatt rendezték meg."

1968. augusztus 26.

Nicolae Ceauşescu és kísérete (Fazekas János és Vasile Patilineţi) a koradélután Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában, végül az esti órákban Székelyudvarhelyen nagygyűléseken vesz részt. Beszédeiben a főtitkár arra helyezi a hangsúlyt, hogy az eddig iparilag elmaradott Székelyföld az elkövetkező évtizedben óriási mértékben fog fejlődni. (Az ötéves tervben a megye öt új vállalatot "kap".) Az iparosítással pedig tulajdonképpen a kisebbségi kérdés is megoldódik. Egyébként pedig "a marxi-lenini politika következetes alkalmazásával Romániában helyesen megoldottuk a nemzeti[ségi] kérdést" - mondja Csíkszeredában. Székelyudvarhelyen kijelenti, hogy "senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzék ügyeinkbe, hogy megsértse románia szuverenitését." A gyűlések végén Ceauşescu minden esetben magyarul is elköszön az őt éljenző székelyektől.

1968. február 24.

Sepsiszentgyörgyön megjelenik a frissen létrehozott Kovászna megye magyar nyelvű hetilapja a Megyei Tükör. Az RKP Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács által kiadott lap főszerkesztője Dali Sándor. 1970-74 között naponta jelenik meg, majd papírtakarékosságra hivatkozva 1974. május 4. és 1976. június 1. közt hetente, ezt követően ismét napilap.

1958. március 14.

Este letartóztatják ("tetten érik") Sepsiszentgyörgyön azokat a "mikós" diákokat, akik 1957 után másodszor is meg akarták koszorúzni a 48-as emlékművet.

1957. március 14.

Sepsiszentgyörgyön a volt Mikó Kollégium (most 1. sz. magyar-román tagozatos líceum) néhány diákja este titokban koszorút helyez el a központban álló 48-as emlékmű talapzatán.

1957. március 14.

A fehéregyházi Petőfi-emlékműnél nem engedélyezett ünnepséget tart az illegális EMISZ mintegy 15-20 tagja.

1977. július 31.

Zsuffa Zoltán kovásznai matematika tanárt memorandumot nyújt be a Kovászna megyei elsőtitkárnak, Nagy Ferdinándnak. Ebben felpanaszolja, hogy április 29-én beidézte a sepsiszentgyörgyi Securitate, amikor 12 órán át vallatták, hadbírósággal fenyegették, megverték, majd házkutatást végeztek nála. Május 3-án ismét Sepsiszentgyörgyre rendelték be, majd 27-én Kovásznára, ezúttal már a megyei állambiztonsági vezető és egy bukaresti tiszt hallgatta ki, majd szabadon bocsájtották. (Az Amnesty International információi szerint azzal vádolják, hogy "nemzetiségi gyűlölködést szít" és hadbírósággal fenyegetik "államellenes agitáció" miatt.) Zsuffának az esete hamarosan kitudódik, ennek köszönhetően a Securitate "leszáll" róla. A levél 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben is, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.

1978. április 28. - 29.

Sepsiszentgyörgyön országos nemzetiségi színházi kollokviumot tartanak a romániai magyar, német és jiddis színházak részvételével. A következőt még 1980 tavaszán megtarthatják, de a többit az "illetékesek" nem engedélyezik.

1979. július 1.

Munícipium rangjára emelnek több várost. Erdélyből Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Beszterce, Zilah és Fogaras kapja meg ezt a státust.

1981. június

A marosvásárhelyi Új Élet c. havilapban Bartis Ferenc feltűnően kritikus riportban számol be a vidéki (Toldalag község) élelmiszer-ellátás problémáiról. A bukaresti nagykövetség információi szerint a falvakban állandósult a cukorhiány, Hargita megyében a fejadag havonta ? kilogramm, míg Sepsiszentgyörgyön 1 kiló.

1982 májusa

Május közepén Csíkszeredában - a bukaresti nagykövetség információi szerint - a központi nagyáruház homlokzatán plakát tűnik fel: "Magyarok meddig tűrtök? Lázadjatok!" Ezzel egyidőben egyes szeredai házak udvarára röpcédulákat szórnak, melyben egységre szólítanak fel. Ugyanebben az időben a szovjet hősi emlékműre kitűzik a magyar zászlót. Egyesek szerint provokációról, mások szerint egyéni akcióról van szó, ugyanis a nagykövetség értesülése szerint "a román nacionalizmus ellenhatásaként a kisebbségi nacionalizmus is terebélyesedik". (A nagykövetség szerint augusztus 23-ra kívánják időzíteni Sepsiszentgyörgyön Mihai Viteazul szobrának felavatását.)

1982. november 6.

November 6-án és a rá következő napokban megkezdődnek a nagyváradi Ellenpontok szamizdat folyóirattal kapcsolatos házkutatások, letartóztatások, őrizetbe vételek, elsősorban Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön. 6-án kihallgatják a kolozsvári Szőcs Gézát, aki - miután szabadon engedik - elszökik és csak december 9-én sikerül elkapni a Securitate embereinek. 7-én Nagyváradon is házkutatást tartanak, egyszerre több embernél, így Ara-Kovács Attilánál és Tóth Károlynál is, utóbbit a feleségével együtt beviszik a Securitate emberei és kihallgatás közben durván bántalmazzák, megkínozzák. (Előzetes megegyezés alapján a Memorandumot magukra vállalják.)

1983. január vége

Január végén Sepsiszentgyörgyön a magyarság ellen uszító röpcédulák bukkannak fel, melyeken többek közt az olvasható, hogy "Gondjaink és bajaink forrása a magyarság". Feltételezések szerint az akciót a Securitate tudtával szervezték. A röpcézés után számos letartóztatásra kerül sor, az őrizetbe vételek és kihallgatások szinte csak a magyar lakosságot sújtják.

1983. február 24.

Sepsiszentgyörgyön elhurcolják hazulról Visky Árpád színművészt. Zárt tárgyaláson a bukaresti katonai törvényszék "Románia, a román nép és a szocialista rendszer rágalmazása vádjával" 1983. július 11-én 5 évre Viskyt. A nemzetközi tiltakozások hatására 1984. szeptember 7-én amnesztiával szabadlábra helyezik, de színészként nem dolgozhat tovább.

1985. október 9.

Kihallgatásra viszik Fórika János feltorjai plébánost. November 11-ig Sepsiszentgyörgyön vizsgálati fogságban tartják, közben azzal vádolják, hogy meg nem engedett építkezést folytatott, a fiatalok körében "szervezkedést szított", "lázított az állam rendje ellen", azt is fölemlegetik, hogy az István a király című rockoperát halgatták a helyi fiatalsággal. Mivel esete (a Szabad Európa Rádión keresztül) nyilvánosságra kerül, szabadon bocsátják, de a megyét el kell hagyja, ezért Jakab Antal püspök Hargita megyébe, Csíkcsicsóba helyezi át.

1986. január 5.

Sepsiszentgyörgy szélén gyanús körülmények között holtan találják Visky Árpád korábban elítélt, majd nemzetközi nyomásra szabadlábra helyezett színészt. A körülmények arra utalnak, hogy a Securitate gyilkolta meg.

1987. január 1.

Sepsiszentgyörgyön megalakul a helyi színház román tagozata. Ezzel jogilag megszűnik az Állami Magyar Színház, ez csak tagozat lesz ezek után.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék