Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 46 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Rom�nia

1953. január 29.

Az Igazságban megjelenik Gheorghe Gheorghiu-Dej írása: "A népi demokratikus rendszer további erősödése a RNK-ban". A cikkben kijelenti, hogy Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést.

1951. április 18.

A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941-44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna Csőgör Lajos és csoportja, valamint Márton Áron és csoportja-perekben a koronatanú, miszerint Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, "azzal a céllal, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától". Demeter 1951. december 24-én a văcăreşti-i rabkórházban az elszenvedett kínzások miatt meghal.

1951. július 30.

Bukarestben elkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. A vád többek között: Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a nyugati kapitalistákkal) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról.

1950. szeptember 8.

A Buletinul Oficialban megjelenik az 5/1950. sz. közigazgatási reform-törvény (melyet a Központi Vezetés két nappal korábban hagyott jóvá), amellyel létrehozzák Románia új közigazgatási beosztását: szovjet mintára a megyék helyett 28 tartományt alakítanak ki. Erdély 22 megyéjéből 11 tartomány lesz, például Sztálin tartomány része lesz Csík, Udvarhely és Háromszék megyék (mint Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, és Sepsiszentgyörgy rajonok).

1946. november 19.

Parlamenti választásokat tartanak Romániában, meyen durva csalások, atrocitások fordulnak elő. (Nem csak a polgári pártok szavazatait "lopták" el, hanem a szövetséges MNSZ szavazatainak egy részét is.) A parlament hivatalos kiadványa szerint a Demokratikus Pártok Blokkja (4.766.630 szavazatot), 346 mandátumot kapott. (A DPB-n belül a Romániai Szociáldemokrata Párt 82, az RKP 67, az Ekésfront 70, Gheorghe Tătărescu szakadár liberális pártja 73, Alexandrescu szakadár parasztpártja 21, és a Nemzeti Néppárt 26 mandátumot kapott.) Az MNSZ (569.651 szavazat), 29 mandátumot kapott, a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt (878.927 szavazatot), 31 mandátumot, a Brătianu-féle Nemzeti Liberális Párt (239.806 szavazatot), 3 mandátumot, a Lupu-féle Demokratikus Parasztpárt (156.775 szavazat), 2 mandátumot kapott. (A két háború közt meglévő ún. "prémiumos" választási rendszer helyett az ún. arányos, listás rendszert használták. A 414 fős parlamentbe az MNSZ képviselőin kívül az RSZDP és az RKP listáin még 5-5 magyar jutott be.) A helyhatósági választásokat az 1945-ös ígéretek ellenére nem tartják meg a parlamenti választásokkal egy időben, elhalasztják 1947 nyarára, majd végül csak a tanács-rendszer bevezetése után tartanak választásokat.)

1945. július 3.

Bukaresti tudósítások szerint a belügyminiszter újabb rendelete értelmében román állampolgár csak útlevéllel távozhat az országból, külföldi állampolgár pedig csak útlevéllel léphet be Romániába.

1944. szeptember 5.

Támadásba lendül a magyar 25. gyalog- és a 2. páncélos hadosztály a Kolozsvár-Torda szakaszon. Még ezen a napon bevonulnak Tordára, a további előrenyomulás azonban pár nap múlva Miriszló körül elakad. A támadásra válaszként Románia szeptember 7-én hadat üzen Magyarországnak. - 1944. szeptember 19.

1976. május 28. - június. - 10.

Romániába látogat Száz Zoltán, az Amerikai Magyar Szövetség vezetője (és az Institute of American Foreign Policy igazgatója), akit félhivatalos minőségben fogad Vasile Gliga külügyminiszter-helyettes, valamint a közoktatásügyi miniszter, és a Kultuszdepartament (Vallásügyi Hivatal) vezetője is. Találkozhat a Romániai Magyar Dolgozók Tanácsa elnökével, Péterfi Istvánnal, Koppándi Sándorral, a tanács titkárával, Huszár Sándorral, A Hét főszerkesztőjével, Papp László nagyváradi református püspökkel és másokkal. A látogatás igazából a rezsim "nyitottságát" bizonyítja, a valós problémák nem kerülnek a felszínre.

1975. április 15. - 22.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából magyar filmhetet rendeznek Romániában (Makk Károly Macskajáték-ját mutatják be), íródelegáció látogat ki és vendégszerepel a Nemzeti Színház is. Fellépnek Bukarestben és Kolozsváron, mindkét helyen nagy sikert aratva. (Négy évvel korábban a Vígszínház ugyancsak Bukarestben és Temesváron szerepelt.) A hetvenes években többször sor kerül a kulturális egyezmény keretében a nagyváradi és debreceni, valamint az aradi és békéscsabai illetve a sepsiszentgyörgyi és a veszprémi színházak előadáscseréjére.

1968. november 29.

Ünnepi ülést tart Erdély és Románia "egyesülésének" 50. évfordulója alkalmából a Nagy Nemzetgyűlés. (Eredetileg Gyulafehérvárra nagy tömeggyűlést terveztek, de ezt lefújták.) Ezen Ceauşescu két és félórás beszédet tart, melyben - többek közt - hangsúlyozza, hogy az országban "a nemzetiségi kérdés örökre megoldódott az állampolgárok teljes jogegyenlősége alapján".

1968. október 4.

Vince József nagykövet azt jelenti Budapestre, hogy a magyar párt- és állami funkcionáriusok közül sokan "általában tüntetően felzárkóznak a román vezetés mögé, sokan hűségnyilatkozataikban még a románokon is túltettek." Ezzel szemben a magyar lakosság egy része "katonai beavatkozást remélt Romániába és feltételezve, hogy ez a román politika különútjának végét jelenti és még a határok módosítását is eredményezheti." A nagykövet úgy véli, hogy az augusztus 26-i székelyföldi látogatás épp azt a célt szolgálta, hogy csillapítsa a kedélyeket, és szerinte "a vezetés további engedményekre és intézkedésekre is kész a nemzetiségi kérdésben".

1964. november 19.

A new yorki The Reporterben megjelenik George Bailey újságíró nagy feltűnést keltő cikke az erdélyi magyarságról ("Trouble over Transylvania"). A szerző a helyszínen tett több hetes látogatása nyomán részletesen beszámol a magyar kisebbség súlyos elnyomásáról, többek között az anyanyelvi oktatás elsorvasztásáról, a magyar nyelv használatának visszaszorításáról. Írásában több olyan tévedés is van, amelyek tovább éltek a későbbi, Romániával foglalkozó írásokban is: Így például azt írja, hogy 1956 októberében diáktüntetések voltak Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Medgyesen (!) és Temesváron, (valójában csak az utóbbi városban volt utcai tüntetés), 1956 után pedig többezer magyart tartóztattak le, "ezek közül feltehetően többszázat kivégeztek" (a kivégzettek számát ma sem tudjuk pontosan), a hatósági intézkedések következtében 1962-ben már egyetlen magyar önálló iskola sem működött Romániában. (A magyar iskolák románosítása elsősorban a középiskolákat érintette, az elemi iskolák közt több is megőrizhette az önállóságát.)

1964. szeptember 21. - 25.

Kállai Gyula miniszterelnök vezetésével magyar kormányküldöttség jár Romániában.

1964. október 9.

A tokiói olimpián Magyarország labdarúgó csapata 2:0-ra legyőzi Románia válogatottját. (Románia olimpikonjai 2 arany, 4 ezüst és 6 bronzérmmel térnek haza, mivel pedig korábban a propaganda azt súlykolta, hogy legkevesebb 7 aranyra lehet számítani, a közvélemény igen csalódott lesz.)

1963 nyár vége

1963 nyár végén - utolsó alkalommal - ismét hazalátogat a szülőföldjére Tamási Áron író.

1963 ősze

1963 őszétől megkezdik a közintézmények, közterek elnevezésének megváltoztatását. Ennek során egyrészt eltűnnek az orosz/szovjet személyek nevei, Erdély magyarok által is lakott településein pedig - az 1964 január-februári pártkonferenciák után - a magyar személyiségek neveinek nagy része.A hivatalos álláspont szerint olyan személyekről való utcaelnevezés meghagyása indokolható, akik az adott helységben születtek Erre hivatkozással Kolozsváron például a Jókai utcából Napoca lesz, a Kossuthból pedig - Lenin. (A széleskörű névváltozásokról a sajtó leginkább hallgat.) Az utcák, közterek átkeresztelése mellett tovább folyik a magyar nyelvű táblák lecserélése is.

1963 nyara

1963 nyarától a román hatóságok mereven érvényesíteni kezdik azt az előírást, amely szerint az uticélnak megjelölt helyet a magyarországi látogató csak a helyi milícia engedélyével hagyhatja el. (A román állampolgárok ezzel szemben szabadon utazthatnak Magyarország területén.) Az egy évvel későbbi, július 1-3-i kétoldalú tárgyalásokon Kállai Gyula ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez az intézkedés "a magyar közvéleményre negatívan hatott", mire Ceauşescu közli, hogy erre azért volt szükség, mert "az oda utazó személyek nacionalista tevékenységet folytatnak", "nacionalista anyagokat" terjesztenek.

1963 tavasza

1963 tavaszán az emigrációban élő magyar diákság szervezete, a Genfben székelő MEFESZ (Magyar Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Szövetsége) VIII. szövetségi közgyűlésén elfogadnak egy határozatot, amelyben a romániai magyar kisebbség helyzetével foglalkoznak. Ebben többek között követelik a megszüntetett/beolvasztott magyar iskolák és a Bolyai egyetem helyreállítását, a Magyar Autonóm Tartomány visszaállítását az eredeti határai között, a cenzúra eltörlését, Magyarország és Románia közötti látogatások, utazások megkönnyítését, a túlzó nacionalizmus, sovinizmus és irredentizmus megszüntetését.

1959. május 27.

A Hivatalos Közlönyben megjelenik a 166. sz. rendelet, amely értelmébe létrejött Románia és Magyarország között a konzuli egyezmény (a konzulátusok helyét azonban nem szabályozták, a román fél nem egyezik bele, hogy Magyarországnak Erdély területén is működjön konzulátusa.)

1958. október 26.

Diákgyűlést tartanak a Bolyai egyetem aulájában. A gyűlés elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, IMSZ-funkcionárius. A hallgatókat arról faggatják, hogy mi a véleményük 1956-ról. Amikor Bunta Péter tanársegéd megkérdezi Vastag Lajos harmadéves hallgatótól, hogy kire lőtt volna, ha október 23-án fegyver lett volna a kezében, Vastag kijelenti: főbe lőttem volna magamat. Válaszára tapsvihar és füttykoncert tör ki. Az elnökség tagjai ezek után kihallgatások során próbálja kideríteni, hogy kik fütyültek. Vastagot a Securitate emberei a kijáratnál letartóztatják.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék