vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 17 találat | 0 - 17
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Bányai László, politikus, egyetemi tanár

1946. március 8.

Kolozsváron megkezdődik az első népbírósági tárgyalás az ippi, ördögkuti, szentgotthárdi, bánffyhunyadi, szilágynagyfalusi, oroszfalvi gyilkosságok ügyében. A főközvádló Avram Bunaciu, közvádlók: Grigore Râpeanu, Victor Grozdea, és Bányai László, a védők: Váczy Kálmán, Pásztai Géza, Sinka István, Botár Zoltán, Nagy Gergely és Gyenge László. A 63 vádlott "csaknem mind vagyontalan földművesek, többen 70 év körüli öregek". Március 14-én hirdetnek ítéletet: 22 főt halálra, 7 főt életfogytiglanra ítélnek. (Koncepciós perről van szó, mert a valódi bűnösök helyett ártatlan falusiakat ítélnek el. A további hét csoportos perben is fellelhetőek a koncepciós elemek, több ártatlan magyart ítélnek el fasizmus vádjával. Ghiran Morariu kolozsvári főügyész 1946. augusztusában a Libertateának nyilatkozva azt közli, hogy a népbíróság fenállása alatt 502 elmarasztaló és 33 felmentő ítélet születik. Elítélnek 445 magyart és 33 románt. Az 502 elmarasztaló ítéletből 105 volt halálos, 146 életfogytiglani börtönbüntetés.)

1947. november 21. - 23.

Temesváron tartják az MNSZ III. országos kongresszusát, melyen a harmadik napon megjelenik a Romániába érkező, Dinnyés Lajos-vezette magyarországi kormányküldöttség is. A kongresszuson Petru Groza bejelenti, hogy Takács Lajost kinevezi nemzetiségügyi "alminiszter"-ré - valójában a minisztertanács alá rendelt nemzetiségi államtitkárság vezetőjévé. (A döntés a december 3-i Monitorul Oficiálban jelenik meg.) Megválasztják az MNSZ új vezetőségét: Kurkó Gyárfás helyett Kacsó Sándor lesz az új elnök. Kacsó mellett Vass Márton, Juhász Lajos és Bányai László lesznek az alelnökök. A politikai titkárság tagjai: Kurkó Gyárfás, Csákány Béla, Takács Lajos, Czikó Nándor, Révy Ilona. Az 1945-ben megválasztott száz intézőbizottsági tagból ekkor már csak tizennégyet választanak újjá. - 1948. december 10-12.

1948. december 10. - 12.

Kolozsváron tartják az MNSZ IV. (egyben utolsó) kongresszusát. (A kolozsvári Diákházban vendégként ott van Luka László/Vasile Luca, Petru Groza, és Széll Jenő magyar követ. Kacsó Sándor, az MNSZ elnöke javaslatára megint díszelnökké választják Sztálint, Molotovot, Visinszkijt, és Ana Paukert.) Az MNSZ Politikai Bizottságának tagja lesz Juhász Lajos, Bányai László, Révy Ilona, Czikó Nándor, Takács Lajos, és Rácz György. A "százas" intézőbizottságból kimarad Kós Károly is, Kurkó Gyárfás még marad. - 1949. november 3.

1952.

megszűnik a Bolyai Tudományegyetem filozófiai kara.

1952.

Kacsó Sándor lemond az MNSZ elnöki tisztéről, de csak ősszel fogadják el a lemondását. A vezetőséget tavasztól kezdve Bányai László, Takács Lajos és Juhász Lajos képviselik - egyéb megbízatásaik mellett. (Ottrok Ferenc lesz az elnök Kacsó után. Az MNSZ megszűnése után Svédországban lesz nagykövet.) - 1953. tavasza

1952. szeptember 6.

Eltávolítják a Bolyai Tudományegyetemről Jakó Zsigmond történelem- és Szabó T. Attila nyelvészprofesszorokat. (1954-ben visszaveszik őket.) Öt nap múlva menesztik Benkő Samut, B. Nagy Margitot, Hajós Józsefet, Csehi Gyulát és Tordai Zádort. Leváltják Nagy István rektort, akinek Bányai László lesz az utóda.A marosvásárhelyi Vörös Zászló szerint: "A M.A.T. [Magyar Autonóm Tartomány] megteremtése fokozza és még élesebbé teszi a nacionalizmus elleni harcot. Az ellenség [...] az együttlakó nemzetiségek soraiban [...] elszigetelődési törekvéseket, kultúrális elkülönülésre irányuló hajlamokat táplál...

1952. november 30.

Nemzetgyűlési választásokat tartanak az osrzágban. Az eddigi 39 magyar képviselő (30 a Magyar Népi Szövetség, 9 az RMP listáján került be) helyett most csak 25 magyar képviselő jut be a Nagy Nemzetgyűlésbe.) Többek közt: Juhász Lajos Arad, Vass Gizella Bârlad, Bányai László, Szenkovics Sándor Nagyvárad, Ady László, Csupor Lajos, Fazekas János, Goldberger Miklós, Kovács György, Ottrok Ferenc, Szövérfi Zoltán a Magyar Autonóm Tartományból.

1953. február 19.

Az MNSZ és az RMP központi vezetőségeinek néhány tagja: Juhász Lajos elnök, Ottrok Ferenc országos titkár, Sütő András, Robotos Imre, Petre Borilă, Mogyorós Sándor/Alexandru Moghioroş, Szenkovics Sándor/Alexandru Sencovici, Ady László, Bányai László egy bizalmas tanácskozáson határoznak az MNSZ önfeloszlatásáról. Az Ottrokból, Sütőből és Robotosból álló szerkesztőbizottság által összeállított határozat-tervezetet jóváhagyja az RMP Központi Vezetősége Politikai Irodája is. Március folyamán központi pártutasításra az addigi MNSZ-aktivisták gyűléseket szerveznek a helyi MNSZ-tagok számára, ahol "megmagyarázzák" a tagságnak, hogy miért nincs többé szükség a szövetségre. (A megszüntetett szövetség infrastruktúráját a kommunista párt veszi át, például a bukaresti MNSZ-székházból pártiskolát szerveznek.)

1945. március 19.

Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi államtitkár Kurkó Gyárfás és Bányai László kíséretében meglátogatja a földvári és hídvégi internáló táborokat. Megígéri, hogy 21-től elkezdik a táborokban a szabadonbocsájtásokat. (A földvári táborban még mindig kb. 1.500 ártatlan magyar raboskodik.) Március 25-én - papíron - feloszlatják a tábort, de a szabadonbocsájtások elhúzódnak. A brassói gyűjtőtábor felszámolását 20-án kezdik el. - 1945. október 29.

1945. november 15. - 18.

Marosvásárhelyen ülésezik az MNSZ "százas" intézőbizottsága, melyet eredetileg október 27-re hívtak össze. A tanácskozáson részletesen megvitatják a még mindig orvosolatlan kisebbségi sérelmeket. 17-én, az intézőbizottsági ülés utolsó napján - napirendi ponton kívül - Bányai László előterjeszt egy kiáltvány-tervezetet, amely szerint az intézőbizottság egyértelműen kiáll a trianoni magyar-román határ visszaállítása mellett. Mivel ez a szövegváltozat túl nagy ellenkezést vált ki, Jancsó Elemér és dr. Csőgör Lajos javaslatára átfogalmazzák a kiáltvány szövegét. Ezt végül hosszas vita után (amelyen nem-IB-tagok is részt vehettek) a száz fős intézőbizottságnak - a fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint - csupán mintegy a kétharmada szavazza meg, az IB-tagok hozzávetőlegesen harmada vagy jelen sincs, vagy kivonul a folyosóra, és csak egy ellenszavazat születik. A pár nappal később közzétett kiáltványban az MNSZ vezetősége az erdélyi magyarság nevében kijelenti, hogy: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés. [...] Nem helyeselhetünk semmiféle >áttelepítést< amely anyaföldünktől szakítana el. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést [...] amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel [...] Erdélyből újból háborús tűzfészket teremtene."

1969. július 8.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát országos plénumát. A plenárison a küldöttek nem a kisebbségi problémákkal foglalkoznak, ez a téma még csak szóba sem kerül. Ehelyett megvitatják "az RKP KB X. pártkongresszusi Téziseit és Iránytervezetét az 1971-75-ös ötéves tervről és az 1976-80-as időszak nemzetgazdaságfejlesztési irányvonaláról." A felszólalók (többek közt Demeter János, Franyó Zoltán, Balogh Edgár, Domokos Géza, Sütő András, Bányai László, Dukász Anna, Bodor Pál) beszédeikben "kifejezést adtak a romániai magyar nemzetiségű munkások, szövetkezeti parasztok, és értelmiségiek őszinte gondolatainak és érzelmeinek, hangsúlyozva teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával...".

1956. október 12.

Megjelenik az Előrében az RMP Központi Vezetősége határozata, amelynek értelmében az Oktatásügyi Minisztériumban létrehozzák a Nemzetiségi Oktatás Vezérigazgatóságát. Az Előre szerint a vezérigazgatóság "megteremtése elé nagy várakozásokkal tekint az ország egész népe, románok, magyarok, németek egyaránt." (A vezérigazgatóság élére novemberben Bányai Lászlót, a Bolyai egyetem akkor leváltott rektorát, frissen kinevezett közoktatásügyi miniszterhelyettest nevezik ki.) -> 1956. november 13.

1957. február 21.

Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle" új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.

1956 vége

1956 végén a Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának tanévzáró ülésén megjelenik Bányai László, aki beszédében kitér arra, hogy mennyire elhanyagoltak a Házsongárdi temetőben pihenő magyar írók, tudósok sírjai, és illene, hogy a magyar irodalom tanszék gondozásába venné ezeket. Ezt a feladatot Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész, valamint Lakó Elemér nyelvész aspiránsokra bízzák. -> 1956. november 1.

1957. május 22.

A kolozsvári 3. sz. katonai törvényszéken megkezdődik a ."nyilvános izgatással" vádolt, március 12-én letartóztatott Dávid Gyula egyetemi tanársegéd és a március 19-én letartóztatott Páskándi Géza egyetemi hallgató, költő pere. A június 13-i tárgyaláson "nyilvános bujtogatás" vádjával (Dávidot valójában a Házsongárdi temetői megemlékezés, valamint a magyar forradalommal való rokonszenvnyilvánítás miatt, Páskándit pedig azért, mert a Várhegyi-féle diákszövetségi programot támogatta és azt kiegészítette) 7, illetve 6 év fogházbüntetésre ítélik őket. (A tárgyaláson több meghívott egyetemi oktató is részt vesz - a cél nyilvánvalóan a magyar értelmiség megfélemlítése. A védelem részéről felolvassák Balogh Edgárnak a Bolyai professzorának, és Bányai Lászlónak, a volt rektornak a levelét, amelyben igazolják, hogy Dávidék nem tüntetni mentek a Házsongárdba.) Dávid Gyula 1964. március 9-én, Páskándi egy fél évvel korábban szabadul.

1977. április 4.

Ismét összehívják Bukarestben a két "nemzetiségi dolgozói tanács" "bővített" plenárisait. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ülésen megint Cornel Burtică elnököl. Az ülést azért hívják össze hogy Nicolae Ceauşescu március 28-i beszédével kapcsolatos "teljes azonosulást" demonstrálják. A kisebbségi sérelmek szóba sem kerülnek, ehelyett a felszólalók (pl. dr. Puskás György, az OGYI rektora(?), Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója, Bányai László ny. egyetemi tanár, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője) elítélik azokat, akik elhagyják az országot, és az országot ért nyugati támadásokat.

1981. június 3.

Bukarestben meghal Bányai (Baumgarten) László (Kőrösbánya, 1907. nov. 17.) egyetemi tanár, kutató. Franciaországban szerez egyetemi diplomát, majd 1934-40 közt a MADOSZ központi titkára, 1945-46-ban az MNSZ egyik alelnöke, 1950-52 közt oktatási miniszterhelyettes, 1952-56 közt a Bolyai egyetem rektora, 1956-58 közt oktatásügyi államtitkár, 1959-től a bukaresti Történeti Intézet aligazgatója. Számos állami és párttisztség betöltése mellett történelmi tárgyú cikkei, publicisztikái jelentek meg.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék