Marosvásárhelyen meghal Antalffy Endre (1877-1958), nyelvész, műfordító, irodalomtörténész.
1958. február 20.
Romániába érkezik a Kádár János-vezette magyar párt- és kormányküldöttség. (A látogatás eredeti tervek szerint még 1957 szeptemberére volt ütemezve, de közös megegyezéssel elhalasztották.) A küldöttség tagjai: Kádár János az MSzMP KB első titkára, államminiszter, Apró Antal a kormány első alelnöke, Kállai Gyula államminiszter, az MSzMP KB titkára, Némety Károly az MSzMP KB tagja, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Keleti Ferenc nagykövet. A delegáció Arad - Temesvár - Craiova - Piteşti érintésével 21-én Bukarestbe érkezik.
1958. február 25.
"Országjáró körútján" a magyar delegáció Marosvásárhelyre érkezik, ahol Kállai Gyula a Simó Géza Gyár kultúrtermében jórészt magyar párttagok előtt tartott beszédében többek között kijelenti: "Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje, hogy azon - testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel felépítse a maga szocialista hazáját...
1958. február 26.
Bukarestben a magyar-román kormánytárgyalások nyomán közös nyilatkozatot adnak ki. A magyar fél eredeti szándékához képest, (vagyis hogy érdemi tárgyalások folytassanak, a megoldandó kérdésekben történjen előrelépés és ezt tükrözze a közös nyilatkozat) a kiadott nyilatkozat szövege inkább a románok szempontjait tükrözi. Például az eredeti magyar tervezet szerint bekerült volna az a megfogalmazás, hogy: "további rendelkezéseket léptetnek életbe az utasforgalom elősegítésére az útlevél és vízumkiadás vonalán." (A delegáció annak ellenére visszalép a korábbi elképzeléseitől, hogy a bukaresti magyar nagykövet még a tárgyalások megkezdése előtt azt javasolja a külügyminisztériumnak, hogy "A magyar kormánynak ügyelnie kell arra, hogy [...] olyan dokumentumot írjon alá, amely nem kelt ellenszenvet és elkeseredést az itt élő magyarság körében...")
1958. február 28.
A hazafelé tartó magyar delegáció megáll Kolozsvárott, ahol az állomás előtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Az itt szónokló Kádár János kijelenti: "Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." (Ebből és Kállai beszédéből a román pártvezertés azt a következtetést vonja le az elkövetkező hónapokban, hogy Budapest "levette a kezét" az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabadkezet kapott az asszimilációs politikájához...)