Megszületik az ítéletet a Dobai-perben. A kolozsvári katonai törvényszék (elnök: Macskási Pál): "hazaárulásért és az RNK belső és külső biztonsága elleni cselszövés", valamint "tiltott közlemények terjesztéséért" Dobait és Vargát életfogytiglani kényszermunkára és még 10 év szabadságvesztésre; Komáromit ("cselekedetei kimerítik a társadalmi rend elleni felbújtás tényét, mivel izgató és propagandatevékenységével nagy veszélyt hozhatott volna az állam biztonságára.") 25 év kényszermunkára és még 8 év börtönre; Kertészt 25 év kényszermunkára és még 10 év börtönre ("a vádlott nyíltan szolidarizált a magyarországi ellenforradalmárokkal"); Bereczkit 15 év kényszermunkára; Gazdát 10 év nehézbörtönre (hazaárulás stb. fel nem jelentése miatt), még 7 év börtönre ("áskálódás" miatt) és még 5 év börtönre ("tiltott kiadványok tartása miatt"); Nagyot 5 év nehézbörtönre; Dobrit ("a társadalom elleni áskálódás miatt" valójában Ravasz László püspök egy beszédéért és Illyés verséért) 6 év börtönre; Lászlót ("tilos közlemények tartása"! miatt) 5 év börtönre ítélik. Utóbbi kivételével mindenkinél még teljes vagyonelkobzást is elrendelnek. Dobri 1963. február 2-án érkezik haza, Dobai 1964. augusztus 5-én szabadul. Kertész Gábor és Nagy József meghalnak a börtönben.
1957. november 20.
Interjú jelenik meg az Előrében Fazekas Jánossal, a Központi Vezetés titkárával, a titkárság mellett működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" vezetőjével, aki közli, hogy az országban 1105 I-IV. és 505 V-VII. osztályos magyar tannyelvű elemi és 51 magyar tannyelvű középiskola működik. (Arról már nem beszél, hogy ezek közül mennyi a magyar-román tagozatos iskola.)