vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 14 találat | 0 - 14
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Temesvár

1954. november 4.

Temesváron a kórházban meghal Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspök, akit még 1951. szeptember 17-én ítéltek 18 évnyi börtönbüntetésre, de magas (74 éves) korára való tekintettel 1954 júniusában szabadon engedtek.

1947. november 21. - 23.

Temesváron tartják az MNSZ III. országos kongresszusát, melyen a harmadik napon megjelenik a Romániába érkező, Dinnyés Lajos-vezette magyarországi kormányküldöttség is. A kongresszuson Petru Groza bejelenti, hogy Takács Lajost kinevezi nemzetiségügyi "alminiszter"-ré - valójában a minisztertanács alá rendelt nemzetiségi államtitkárság vezetőjévé. (A döntés a december 3-i Monitorul Oficiálban jelenik meg.) Megválasztják az MNSZ új vezetőségét: Kurkó Gyárfás helyett Kacsó Sándor lesz az új elnök. Kacsó mellett Vass Márton, Juhász Lajos és Bányai László lesznek az alelnökök. A politikai titkárság tagjai: Kurkó Gyárfás, Csákány Béla, Takács Lajos, Czikó Nándor, Révy Ilona. Az 1945-ben megválasztott száz intézőbizottsági tagból ekkor már csak tizennégyet választanak újjá. - 1948. december 10-12.

1975. április 15. - 22.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából magyar filmhetet rendeznek Romániában (Makk Károly Macskajáték-ját mutatják be), íródelegáció látogat ki és vendégszerepel a Nemzeti Színház is. Fellépnek Bukarestben és Kolozsváron, mindkét helyen nagy sikert aratva. (Négy évvel korábban a Vígszínház ugyancsak Bukarestben és Temesváron szerepelt.) A hetvenes években többször sor kerül a kulturális egyezmény keretében a nagyváradi és debreceni, valamint az aradi és békéscsabai illetve a sepsiszentgyörgyi és a veszprémi színházak előadáscseréjére.

1970. szeptember 30.

A politikai vezetés gesztust akar tenni a magyar kisebbség felé, ezért Dózsa György-emlékünnepségeket tartanak Bukarestben, valamint Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Temesváron, Dálnokon és Makfalván. (Hivatalosan Dózsa "születésének" 500. évfordulóját ünneplik, miközben a kutatás máig nem derítette megnyugtatóan, hogy mikor született. Magyarországon ezért nem is emlékeznek meg Dózsáról.) A bukaresti magyar nagykövetségnek az a véleménye, hogy ez ügyben "nem történészek mondták ki a döntő szót, s a románok az ünnepséget politikai okok miatt rendezték meg."

1964. november 19.

A new yorki The Reporterben megjelenik George Bailey újságíró nagy feltűnést keltő cikke az erdélyi magyarságról ("Trouble over Transylvania"). A szerző a helyszínen tett több hetes látogatása nyomán részletesen beszámol a magyar kisebbség súlyos elnyomásáról, többek között az anyanyelvi oktatás elsorvasztásáról, a magyar nyelv használatának visszaszorításáról. Írásában több olyan tévedés is van, amelyek tovább éltek a későbbi, Romániával foglalkozó írásokban is: Így például azt írja, hogy 1956 októberében diáktüntetések voltak Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Medgyesen (!) és Temesváron, (valójában csak az utóbbi városban volt utcai tüntetés), 1956 után pedig többezer magyart tartóztattak le, "ezek közül feltehetően többszázat kivégeztek" (a kivégzettek számát ma sem tudjuk pontosan), a hatósági intézkedések következtében 1962-ben már egyetlen magyar önálló iskola sem működött Romániában. (A magyar iskolák románosítása elsősorban a középiskolákat érintette, az elemi iskolák közt több is megőrizhette az önállóságát.)

1958. október 29.

Temesváron kilenc 12-13 éves kisdiákot (Oberten János, Kaiser András, Nagy Zoltán, Patkó Gyula, Varga István, Pájcs Pál, Pélics János, Demartini Endre, Feierstein József), a temesvári magyar vegyes líceum tanulóit két évi, kiskorúak fegyházában letöltendő börtönbüntetésre ítélik. ("Bíbor Banda" néven röpcéztek.)

1958. május 30.

A temesvári katonai törvényszék Macskási-tanácsa ítéletet hirdet a Szoboszlay-perben. 10 (?) vádlottra mondják ki a halálos ítéletet. Kivégzik Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai plébánost, br. Huszár Józsefet, Orbán Károlyt, Orbán Istvánt, dr. Kónya Béla Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Lukács Istvánt és dr. Ştefan (Alexandru?) Fîntînarut. A letartóztatott lelkészek és szerzetesek közül életfogytiglani fegyházra ítélik: P. Ferencz Béla Ervin ferences szerzetest, Ráduly Géza gyergyószentmiklósi plébánost; P. Karácsony István minorita szerzetest és Ráduly István gelencei plébánost - "feljelentés vétkes elmulasztása" (nedenuntare) vádjával - 22 évre; Dénes Dávid hátszegi plébánost és P. Mezei Mózes Levente ferences szerzetest 20 évre; Müller Jenő érszegi plébánost 15 évre; Kosza József ozsdolai plébánost 10 évre; Kovács Béla Lajos kovásznai plébánost 7 évre ítélik. A legidősebb elítélt: Kovács Balázs, 73 éves szentkatolnai plébános, aki "feljelentés elmulasztása" vádjával - magas korára való tekintettel - "csak" 4 év börtönbüntetést kap. (Letartóztatásának ideje nem ismert.) Constantin Drăgăniţa alezredes nincs a kivégzettek és az életfogytiglanra ítéltek között, az összeesküvésben betöltött szerepe még tisztázásra szorul. A felesége, Drăgăniţa Mogyorós Mária, Baróthy Pál torjai magángazda, Schell István, és gr. Kuún Zsigmond életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, 25 év nehézbörtönre (szigorított fegyházra) a torjai Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, és Pataki Istvánt, valamint a kivégzett Orbán István (1956-ban még csak 17 éves) fiát, Pétert. 15 év börtönbüntetésre ítélik a kolozsvári br. Bánffy Istvánt, dr. Rend László állatorvost, dr. Pietsch Béla aradi ügyvédet, Mikó László volt főispánt, Pietsch Miklós építészt. A többi elítélt 5-8-10 év börtönbüntetést kap. Müller Jenő az 511. (?) sz. tvr. alapján 1964. július 28-án szabadul, Kosza József Ostrovról 1964. augusztus 3-án a 411-sel.

1958. április 10. - május. - 30.

Temesváron, a nagyszínházban a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa előtt folyik Szoboszlay Aladár és társai monstre-pere. Mintegy 200 személyt tartóztattak le, végül 57 főt állítanak a bíróság elé. Szoboszlay és társai ellen többek között az a vád, hogy: 1) még 1950-ben Keresztény Munkapárt néven "ellenforradalmi szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy az RNK belső és külső biztonsága ellen mesterkedjenek"; 2) terjesztették Szoboszlay "felforgató" írásait és "a lakosság nyugalmas életére és munkájára káros hangulatot keltettek"; 3) fegyveres lázadást készítettek elő a "a népi demokratikus rendszer megdöntésére és az elnyomó tőkés-földesúri rendszer restaurációjára, mind az RNK-ban mind az MNK-ban, és egy román-magyar konföderáció létrehozására..." (Szoboszlay 1956 folyamán valóban széleskörű szervezkedésbe kezdett, amelynek eredményeként a Székelyföldtől Aradig nyúltak az összeesküvés szálai. Nem csak magyarokat szervezett be, hanem Aurel Dan görögkeleti főesperest és Alexandru Fîntînarut a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt egyik volt Arad megyei vezetőjét, valamint Constantin Drăgăniţa ezredest, a Tîrgu Măgurele-i tankezred parancsnokát.)

1956. október 31.

Temesváron a letartóztatott diáktársaik kiszabadításának követelésével több mint ezer egyetemi hallgató tüntetni kezd, majd a város központjába vonul. A hadsereg és a Securitate csapatai az ortodox katedrális és az Opera tér közti térségben bekerítik a tüntetőket, majd mindenkit összefognak és a kisbecskereki, éppen üresen álló szovjet laktanyába internálják. -> 1956. november 15-16.

1956. október 30.

Temesváron mintegy 2500 diák résztvételével nagygyűlést tartanak a Politechnikán (Műegyetemen), melyre meghívták az RMP Központi Vezetősége Temesvár tartományba küldött tagját, Petre Luput, a közoktatásügyi miniszter helyettesét, Coriolan Drăgulescut, Ilie Verdeţet, valamint az egyetem vezetőségét. Kezdetben a diákság problémáiról van szó, majd a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdések merülnek fel. A diákok szolidaritásukat fejezik ki a forradalommal és elítélik a szovjet beavatkozást. Egyre inkább kommunistaellenes közbeszólások hallhatók. A Teodor Stanca által összeállított 12 pontos memorandumukban megfogalmazzák a követeléseiket is. (Többek között követelik a szovjet csapatok kivonását Romániából, Sztálin személyi kultuszának fölszámolását, a parasztságot sújtó beszolgáltatások eltörlését, valamint öszöndíjat minden hallgató számára és az egyetemi autonómia visszaállítását.) A gyűlés közben a Securitate csapatai körbefogják az épületet, majd megjelenik az állambiztonság tartományi vezetője és letartóztatják a szervezőket és a résztvevők nagy részét, éjszaka pedig megszállják az egyetem épületeit és a kollégiumokat. (A megmozdulásról másnap a Szabad Európa Rádió is beszámol.)

1956. október 29.

Az RMP Központi Vezetése Politikai Bizottsága számára "a helyzetről és a pártszervek által foganatosított intézkedésekről" készült általános tájékoztató szerint: "Az egyetemeken egyes elemek megpróbálták felhasználni a magyarországi eseményeket arra, hogy zavart keltsenek, és hogy a diákságot különböző megmozdulásokra ösztönözzék, lázítottak az orosz nyelv és a társadalomtudományok ellen (Kolozsvár, Bukarest, Marosvásárhely, Temesvár). Általában feszültebb helyzet tapasztalható a kolozsvári egyetemi hallgatók körében, ahol volt egy konkrét kísérlet is egy diákgyűlés megszervezésére október 24-én. A három szervezőt letartóztatták.

1977. május 25. - 29.

Magyar-román konzuli tárgyalások folynak Budapesten. Megállapodás születik arról, hogy Kolozsváron magyar, Debrecenben pedig román főkonzulátus nyílik. (A tárgyalások során "az a benyomásunk alakult ki, hogy a román fél - ha erről kifejezetten nem is szólt - legalábbis egyelőre nem tervezi a debreceni főkonzulátus felállítását." - írja Biczó György nagykövet.) A partnerek abban egyetértenek, hogy a kishatárforgalmi sávot 15-ről 20 km-re szélesítsék, az évenkénti átlépés lehetőségét pedig 4-ről 12-re emelik, és bár a magyar részről kérik Temes megyét is, a románok csak ahhoz járulnak hozzá, hogy a kolozsvári főkonzulátus konzuli kerületéhez csupán Szatmár, Bihar, Arad Szilágy és Kolozs megyék tartozzanak. A tárgyalások során a felek "hosszas, és időnként kemény hangú vitát" folytatnak, mert a román küldöttség nem járul hozzá, hogy Arad, Nagyvárad és Szatmárnémetit is a kishatárforgalom része legyen. (Azzal fenyegetőznek, hogy ha nem marad ki a három város, kénytelenek lesznek megszüntetni a kishatárforgalmat.) Végül ezek a nagyvárosok nem kerülnek be a kishatárforgalmi sávba.

1989. szeptember 15.

A Temesvár környéki Vadászerdőben holtan találják Újvárossy Ernőt, a helyi református gyülekezet aktív tagját, aki még 12-én tűnt el. Halála összefügghet azzal, hogy az utóbbi időben a Securitate rendszeresen zaklatta és megfélemlítette, mert Tőkés László híve, támogatója volt.

1989. december 16.

Temesváron - a DPA nyugat-német hírügynökség jelentése szerint - több ezer tüntető megakadályozza Tőkés László református lelkész kilakoltatását. A tüntetők szavaló kórusokban követelik a rendőrök távozását és a "Deşteapte-te române!"-kezdetű verset éneklik. Másnap hajnalig mintegy 300-700 tüntető alkot élőláncot a templom körül, köztük románok, illetve más felekezetek tagjai. A megmozdulásban mintegy 5.000-en vesznek részt.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék