Nagyváradon a háború előtt "Müllerei" néven ismert cukrászda épületében több éves huza-vona után megnyílik az Ady Endre Emlékmúzeum, amely a zilahi Wesselényi Kollégium megmaradt gyűjteményéből és a nagyváradi Rozsnyai Kálmán-féle Ady ereklye-gyűjteményből állt össze. A múzeum megszervezője és - 1958-ban bekövetkezett haláláig - igazgatója: Tabéry Géza író.
1954. január 21.
A nagyváradi hadbíróságon megkezdődik az 1949-ben, illetve 1952-ben letartóztatott dr. Csőgör Lajosnak, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektorának, Jordáky Lajos volt egyetemi tanárnak, Demeter János volt egyetemi tanárnak, és Balogh Edgárnak, a Bolyai Tudományegyetem volt rektorának pere. (A tárgyalást eredetileg január 7.-re tűzték ki, de 21.-ére elnapolták. A négy fő mellé ötödikként "odacsapják" Székely László marosvásárhelyi orvostanhallgatót is, majd őt elkülönítik a többektől.) Egy hónap múlva a tárgyalást elnapolják, majd márciusban visszaviszik a vádlottakat Bukarestbe. - 1954. április 13.
1949. április 10.
Megkeződik a néptanácsok ideiglenes bizottságainak a beiktatása. (Többek között magyar néptanácsi elnöke van ekkor még Nagyváradnak, Bihar megyének, Marosvásárhelynek, Csík, Háromszék és Udvarhely megyéknek.) - 1950. december 3.
1944. október 31.
Csernyikov tábornok - egy előző napi moszkvai távirati utasításra hivatkozva - utasítja a román adminisztrációt, hogy 48 órán belül vonuljanak ki Nagyváradról és környékéről.
1970. szeptember 30.
A politikai vezetés gesztust akar tenni a magyar kisebbség felé, ezért Dózsa György-emlékünnepségeket tartanak Bukarestben, valamint Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Temesváron, Dálnokon és Makfalván. (Hivatalosan Dózsa "születésének" 500. évfordulóját ünneplik, miközben a kutatás máig nem derítette megnyugtatóan, hogy mikor született. Magyarországon ezért nem is emlékeznek meg Dózsáról.) A bukaresti magyar nagykövetségnek az a véleménye, hogy ez ügyben "nem történészek mondták ki a döntő szót, s a románok az ünnepséget politikai okok miatt rendezték meg."
1968. szeptember 6.
A kolozsvári Utunk-ban megjelenik a kolozsvári írók nyilatkozata (melyet Gáll Ernő és Huszár Sándor által fogalmazott). Ebben egyetértésüket fejezik ki a Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár által követett "függetlenségi" politikája mellett.
1968. szeptember 6.
Nagyváradon meghal Bélteki Ferenc vikárius, az 1948-as kultusztörvény után a hatóságok által el nem ismert nagyáradi római katolikus egyházmegyei vezetője. Utódát az egyházjogilag fölé rendelt (de ugyancsak el nem ismert) szatmári egyházmegye vezetője, Sipos Ferenc ordinárius nevezi ki, Hosszú László személyében.
1967. június 25.
Nagyváradon püspökké szentelik Papp László nagyváradi esperest.
1965 ősze
1965 őszén nagy méretű kivándorlási láz ütötte fel a fejét az erdélyi magyarság soraiban. (Főleg Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben volt nagy a kérvényezők száma.) Hírek szerint több, mint tízezren iratkoznak fel a Kanadába szól kivándorlási engedélyért, akiknek egy kis töredéke - Szemlér Ferenc író információi szerint - megkapta az engedélyt, "a többieket behivatták a rendőrségre, ahol csak nagyon kevesen mertek elhatározásuk valódik okairól nyilatkozni.
1964. május 17.
A nagyváradi Szent László templomban kihirdetik, hogy a városi hatóságok elrendelték, miszerint másnap, vagyis Pünkösd-hétfőn le fogják bontani a templomot. (Kilenc évvel korábban, 1955-ben Iosif Pop káptalani helynök hozzájárulásával már lebontottak egy templomot, az ún. Kálvária templomot, helyére vendéglő épült.) Másnap azonban - és az elkövetkező 5 napban - mintegy 1500-1600 ember, katolikusok, valamint számos protestáns és román ortodox hívő élőlánccal tiltakozik a templom lebontása miatt. A tiltakozók végül küldöttséget menesztenek Bukarestbe, ahol elérik, hogy a fővárosi illetékesek utasítják a városi hatóságokat, álljanak el a tervüktől. Mindezek mellett azonban - "államellenes szervezkedés" miatt - a tiltakozók közül tizenhárom személyt letartóztatnak és hetet több éves börtönbüntetésre ítélnek.
1962. március 25.
Nagyváradon püspökké szentelik Búthi Sándort, aki a Nagyváradi (korábbi Királyhágómelléki) Református Egyházkerületet január 1. óta irányítja.
1961. szeptember 7.
Másfél évi betegeskedés után Nagyváradon meghal Arday Aladár nagyváradi (királyhágó melléki) református püspök. Utódává Búthi Sándort választják.
1958. szeptember 6.
Ítéletet hirdetnek az ún. bethánisták (a református egyház keretén belül működő spiritualista mozgalom) perében. Nagyváradon a temesvári katonai törvényszék. "Államrend megbontása" és "összeesküvés" vádjával Visky Ferenc református lelkészt 22 évre, Szilágyi Sándor pankotai, Dézsit Zoltán feketegyarmati és Karczagi Sándor szentleányi református lelkészeket, valamint Papp Antal földművest 20-20 év kényszermunkára ítélik, Kiss Sándor földműves és Patócs Erzsébet tisztviselő 18-18 évet kapnak. Dézsi és Karczagi 1964. július 30-án ill. 28-án, Pap június 27-én szabadul.
1977. május 25. - 29.
Magyar-román konzuli tárgyalások folynak Budapesten. Megállapodás születik arról, hogy Kolozsváron magyar, Debrecenben pedig román főkonzulátus nyílik. (A tárgyalások során "az a benyomásunk alakult ki, hogy a román fél - ha erről kifejezetten nem is szólt - legalábbis egyelőre nem tervezi a debreceni főkonzulátus felállítását." - írja Biczó György nagykövet.) A partnerek abban egyetértenek, hogy a kishatárforgalmi sávot 15-ről 20 km-re szélesítsék, az évenkénti átlépés lehetőségét pedig 4-ről 12-re emelik, és bár a magyar részről kérik Temes megyét is, a románok csak ahhoz járulnak hozzá, hogy a kolozsvári főkonzulátus konzuli kerületéhez csupán Szatmár, Bihar, Arad Szilágy és Kolozs megyék tartozzanak. A tárgyalások során a felek "hosszas, és időnként kemény hangú vitát" folytatnak, mert a román küldöttség nem járul hozzá, hogy Arad, Nagyvárad és Szatmárnémetit is a kishatárforgalom része legyen. (Azzal fenyegetőznek, hogy ha nem marad ki a három város, kénytelenek lesznek megszüntetni a kishatárforgalmat.) Végül ezek a nagyvárosok nem kerülnek be a kishatárforgalmi sávba.
1977. június 15. - 16.
Debrecenben, majd másnap Nagyváradon találkozik az MSZMP KB első titkára, Kádár János és az RKP főtitkára, államelnök, Nicolae Ceauşescu. Román részről az elmúlt években többször szorgalmazzák a legfelső szintű találkozót, de a magyar álláspont az, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha azt jól előkészítik és attól "érdemi döntések" várhatók. Diplomáciai úton februárban közli a magyar külügyminisztérium, hogy Kádár János egy "kötetlen határmenti találkozót" javasol június hónapban. Erre nem jön válasz, de Ceauşescu március 28-i beszédében utal arra, hogy hamarosan találkoznak. Magyar részről előzetesen megfogalmazzák, hogy az egyik legfontosabb célja a találkozónak "a nemzetiségek összekötő szerepének" kiemelése. Az előzetes tárgyalási tervben hangsúlyosan szerepel a főkonzulátusok ügye is. A két nap alatt a román fél - fogcsikorgatva bár de - elfogadja a magyar álláspont nagy részét: megegyeznek a főkonzulátusok mielőbbi megnyitásában, a kishatárforgalom bővítésében, kívánatosnak tartják az egymás fővárosaiban történő kulturális házak felállításának meggyorsítását. A találkozónak pozitív visszhangja van a magyar értelmiség soraiban. (Szokai Imre, a külügyminisztérium román referatúrájának beosztottja információi szerint a legfelső találkozó utáni napokban Kovászna megyében a Securitate több ismert magyar értelmiségit zaklatott és házkutatásokat is tartottak.)
1977. november 29.
Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv 20-20 km széles, az érintett településeken (az egyezmény mellékletében összesen 278 település van felsorolva) lakók évenként 12 utazásra vehetik igénybe az engedélyt, 6 napig lehet a másik országban tartózkodni, amit indokolt esetben 10 nappal meg lehet hosszabbítani. A magyar erőfeszítések ellenére Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba.
1979. július 16. - 17.
Ilie Verdeţi miniszterelnök hivatalos, baráti látogatásra Budapestre látogat.
1979. július 16.
Lőrincz László oktatásügyi államtitkár az RTV magyar adásában bejelenti, hogy változatlanul lehet felvételizni a nagyenyedi tanítóképzőbe, a híresztelések ellenére még sem szüntetik azt meg. Másnap az intézmény értesíti az érdeklődőket, hogy a tanítóképzőt Székelyudvarhelyre költöztetik. (Ezt követően csak Nagyváradon és Székelyudvarhelyen folyik magyar tanítóképzés.)
1982 márciusa
Március folyamán Nagyváradon elkészül az Ellenpontok című szamizdat folyóirat első száma (1981. decemberi dátummal). Hárman szerkesztik: Ara-Kovács Attila nagyváradi filozófia- és Tóth Károly földrajz tanárok, valamint Szőcs Géza kolozsvári költő. A Beköszöntőben azzal indokolják a lap megjelenését, hogy "e lap megindítása mindenekelőtt annak az erkölcsi felháborodásnak az eredménye, amely e mai román rendszerrel súlyosbított kelet-európaiság viszonyai között, történeti tapasztalatait mérlegelve, türelmének határaira ébredt. Ezért a lap célja nem annyira ideológiai vita színterévé válni, mint inkább a szó gyakorlásának pluralizmusa révén megteremteni a felháborodás jogosságának tudatát, s e tudatban megjeleníteni a vállalt kockázatok eszmei és gyakorlati értékét, nélkülözhetetlenségét." A második szám áprilisban, a harmadik májusban, a negyedik júniusban készül el, majd pedig az ötödik júliusban, a hatodik augusztusban. Ezek a számok csupán mintegy fél-fél tucat példányban került sokszorosításra (írógéppel), a szövegüket utólag (az első három számét augusztusban) a Szabad Európa Rádió magyar adásában olvasták be. A hetedik és nyolcadik szám már mintegy 50-50 példányban készültek, ezeket a szerkesztők barátaikon keresztül "osztották" szét - szűk körben.
1982. május 26.
Szepes István kolozsvári főkonzul jelenti, hogy Balogh Edgártól származó értesülés szerint olyan hírek terjedtek el, miszerint "a közeljövőben várható Nagyváradon a két ország legfelső szintű találkozója". (Balogh Nagyváradon járva azt hallotta, hogy a megyei tanács épületét ezért tatarozták soron kívül.) A találkozóra - Kádár Jánossal - nem kerül sor.
